Döglégy 50

„Elpusztíthatatlan vagyok” – Ganxsta Zolee a Mandinernek

2016. január 8. 15:15

A horogkereszt nagyon meleg, azt még én sem merem – mondja az éppen ötvenéves Ganxsta Zolee, akinek temérdek tetkója között vörös csillag és birodalmi sas is akad. „A vörös csillagra nem ugrálnak annyira, pedig Sztálin több embert ölt meg mint Adolf Hitler.” Ganxsta nem rugdalna Orbán-fejet, ahogy Dopeman tette, de a régi társ is ott lesz szombati születésnapi nagykoncertjén. A gengszterrapper megkocsikáztatta a Mandiner stábját, de kislányát és édesanyját is megismertük, valamint retteghettünk a kutyáitól. Rendhagyó nagyinterjú következik Zana Zoltánnal mindenről és mindenkiről – szókimondó, 18+ szövegekkel.

Angyalarcú, szőke, nyolcéves kislány Zoé, de rendesen, határozottan ad csattanós pacsit. Közben épp öltözik át. Mindjárt kezdődik a táncórája, amelynek ideje alatt elvileg beszélgetünk majd az apjával. Aki viszont szól, hogy változott a program, kocsiba kell ülnünk, az anyukáját hazavisszük hozzá, aztán két óra múlva, mire a gyerek végez, itt kell lenni újra. A sapkás-tetkós, bőgatyás-oldalláncos apukát mindenki ismeri.

Leginkább úgy, hogy Ganxsta Döglégy Zolee. Polgári nevén Zana Zoltán, Zana József színész és a Kossuth-díjas Kassai Ilona gyermeke, a hardcore és a gengszterrap magyarországi meghonosítója, a Kartel vezetője, aki épp találkozásunk másnapján, január 7-én tölti be az ötvenet, amelyet e hét szombatján, 9-én telt házas koncerttel ünnepel a Barba Negrában.

A faszagyerek morcos. Próbák, rohangálás, a hó is leesett, mi meg itt a hegytetőn, a Folyondár utcában. A 19 éves BMW-hez közeledve, amelyet ajándékba kapott néhány éve, mert elverte az összes pénzét és nem volt kocsija, beugrik a klasszikus sor: „Gyere ide bébi, gyere kocsikázni…”.

De ez most nem olyan, nem lesz itt „minden picsát megbámulunk”: az anyósülésen ott ül az anyuka, Ilonka néni. Illedelmesen köszönünk. Ganxsta a csomagtartóba rakja a gyerekülést, hogy hátul elférjünk és irány az otthona, a csúcshegyi ház.

„Nehogy lelassítsá’, baromagyú, te!” Meredek lejtőkön megyünk a hóban, közben Ganxsta telefonon beszéli meg valakivel, hogyan nézik majd az Atletico-meccset. Már most kezd leesni, hogy ez a fickó tényleg olyan, amilyen az imidzse. Az aranyhegyi lakóparkon haladunk át épp, amikor megjegyezzük, hogy itt lakik Tarlós István is. „Az ki?” És nem viccel. A nevet hallotta már, de hogy ő a főpolgármester... Bús Balázsról, a kerület polgármesteréről még nem is hallott. „Melyik csapatban játszik? A focistákat meg a zenészeket egytől-egyig ismerem. A politikusokat leszarom.”

A szép, kertes házban két, borjúnyi argentin dog vár ránk. Csupa szeretet mindkettő, de ez a szeretet simán képes ölni. Főleg a nagyobbik, Leon nem bír magával. A Nincs erő klipjében bárki megtekintheti a kutyulikat és rájöhet, miért ülünk némi gyomorideggel asztalhoz. Azért elkezdjük a kérdezgetést.

*

Engem mindenhol komolyan vesznek.

Amerikában marketingzseni menedzserek találják ki, hogy a rapper verjen meg valakit a nagy, jubileumi koncert előtt, aztán fogyjanak csak a jegyek. Amikor Kecskeméten nemrég szájba vert egy fickót, az is jól jött a jegyeladásoknak?

Jól jövünk ki ebből, igen. De ez nem ilyen volt, hogy kitalálta valaki. Az élet a mi menedzserünk és tök jól alakítja a pályafutásunkat. Rácsaptam a srácra Kecskeméten, aztán tényleg úgy megugrottak a jegyeladások, hogy másfél héttel a buli előtt telt házas lett a koncert. Egyszer volt már ilyen ’98-ban is. Akkor volt a gyöngyösi balhénk. Embertelen tömegverekedésbe keveredtünk, a rendőrség úgy menekített ki minket bilincsben, különben agyonvertek volna.

Ott mit műveltek?

Valamelyikünk rámozdult az egyik beengedő srác csajára, úgyhogy megtámadott minket huszonöt biztonsági. Na, az a halálfélelem. Én meg ráadásul okosan széttörtem egy üveget az egyik fején. A többiek picit még mérgesebbek lettek ettől. Na, a lényeg, hogy kimenekítettek minket, de nagy híre volt az esetnek és csak azon a héten ötezer lemez ment el. Szóval ez nagyon működik. Jól van kitalálva az imidzsünk is, ez a gengszterrap. Nekünk nem kell fülünket-farkunkat behúzva jól viselkednünk. Nálunk a rossz a jó. Meg a jó is jó. Nekünk minden jó. Az a helyzet, hogy a legszerencsésebb imidzset találtuk ki magunknak. Úgy játszom egyébként a gengszteresdit, mint amikor a gyerekek indiánosat játszanak. De nagyon beleélem magam, tényleg komolyan veszem.

Eléggé, ha egyszer simán bezúzza az arcát a közönség első sorában hőzöngőnek.

Ugye! Valahogy így alakul az életem. Belepasszol minden. Helyén van a sok kicsi puzzle-darab.

Friss önéletrajzi könyvének eladásait is biztosan megdobta az eset. Abban írja, hogy már kölyökkora óta kísérletezik: úgy „gecinek” lenni, hogy közben szeressék érte.

Bizony, bizony.

A feministák és a jogvédők meg Ákos két mondatán rugóznak, miközben ön végigribancozza, végigbuzizza az egész karrierjét. Ezek szerint sikerült a mutatvány.

Haha! Bizony! Nem mindegy ám, ki mondja és hogy mondja! Tőlünk ez teljesen természetes. Dopeman Laci is ezt irigyelte tőlünk annak idején. Úgy tudjuk mondani a szemétséget, hogy mindenki csak csettint meg kacsint. Hogy ezek a „csibészek”! „Nézd már, szórakoznak a srácok, de aranyos!” Ezt a hatást váltjuk ki. Azt, hogy fúj, ez a szemét állat – ilyet sosem kaptunk.

Mert önt sosem vették komolyan és nem is kellett komolyan venni?

Állj, állj, állj! Ez nem jó irány. Engem mindenhol komolyan vesznek. Csak úgy tudom keresztül vinni az akaratomat, ami nem mindig pozitív, hogy az nem sérti senkinek az érdekét. Úgy érzik legalábbis, hogy nem sértem. Közben persze igen, csak nem veszik észre.

Akit az istenek szeretnek... Engem szeretnek.

A gengszterrap egyébként amolyan hobbinak indult a rock mellett, ugye?

Annak. Ice-T, NWA, Ice Cube, Cypress Hill, House Of Pain – felfedeztem magamnak ezeket a zenéket. A Sex Actionben voltunk még akkor, doboltam, közben meg azt láttam, hogy minden műfajt átültettek hazaira, de a hardcore rap még hiányzik. Hát csináljuk meg! Geszti Peti aranyos rímfaragó volt, de az popzene, a raphez nem sok köze van. Volt még az Animal Cannibals, ami meg az aranyos hip-hop. Óriás óvodások, akik negyvenéves korukra is megmaradtak annak. Rövidnadrág, félre fordított baseball-sapka. Nekik nem idétlen, hogy ebben nyomulnak negyvenéves bácsiként.

Ön meg ötvenéves bácsiként nyomja ugyanolyan mezben, sapkában. Nem nagy gyerek ön is?

Akit az istenek szeretnek... Engem szeretnek. Dopeman Laci mondott most egy jót. Jön ő is a koncertre, szóval rendeződött a viszony a régi srácokkal. Jó dolog, hogy együtt vagyunk megint. Nem végleg, de van ez a koncert, aztán majd meglátjuk, mi még. Na, szóval Dopeman Lacinak volt ugye ez a tárgyalása, mert rugdosta az Orbán-fejet…

Rugdosná ön is?

Hát, az nagyon okos dolog volt a Lacitól, rendkívül okos. Ilyet azért nem csinálnék. Néha a Laci is elveti a kalapácsnyelet. A tárgyalásra felöltözött aztán otthon szépen. Keresztapás Orbán-póló, trottyos nadrág, gengsztercucc, mire az anyukája rászólt: Lacika, nagyon nagy ajándék, hogy az Isten megtartott téged gyereknek, de ezt azért nem így kellene intézni. Vegyél fel szépen egy öltönyt! Mind ilyenek vagyunk. Játszunk. A csajom, aki 25 éves, néha csak néz rám, hogy úristen. Meg mondja, hogy úgy viselkedek, mint egy óvodás. Ahogy az Atleticónak tudok szurkolni, beöltözve mezbe. A lányomat is beöltöztetem. „Apa, muszáj felvenni?” Muszáj. Halál komolyan veszem ezeket a dolgokat. Az olyanokat meg mondjuk, hogy a novemberi gázszámla még nincs befizetve, nem.

Végül is… Jó recept, ha mindig 25 éves csajt akar.

Igen, lehet, hogy egy negyvenéves nőnél kiverném a biztosítékot. Mi meg együtt megyünk bulizni. Néha szól, hogy „nem bírom, apa, a tempódat”. Tényleg bennem van a szerb vér egyébként, simán lehet, hogy ezért vagyok elpusztíthatatlan. Négy nap bulizás után simán megyek bele az ötödikbe is.

A terv tehát az, amit egyik ikonja, a múlt héten meghalt Motörhead-frontember Lemmy csinált?

Király élete volt, de én egy kicsivel hosszabbat tervezek. Én nem tizenkét évesen kezdtem el masszívan drogozni meg inni, mint Lemmy. Ő whiskey-t reggelizett minden nap, szóval kicsit erősebben húzta mint én. Ennyire nem vagyok kemény. Cserébe én kilencvenévesen szeretnék kinyiffanni. Ugyanúgy, ahogy ő. Játék közben. Addig van még negyven év, ez az ötven meg szép kerek szám, meg lehet ünnepelni.

Életműkoncert?

Csak annyiban, hogy ott lesz mindenki, akivel zenéltem. Négy zenekarban dobolok, utána két órát rappelek.

Azért az kemény.

A két punkzenekarnak, az ETA-nak és a KGB-nek elég rövid darálás minden száma. Megnéztünk hat számot az ETA-val, tizenkét percre jött ki. Szóval bírható. Aztán jön a Kartel. Most derült ki, hogy Lóry B is ott lesz, aki a legvégsőkig várt a válaszával. Akik nem vettek jegyet időben, most szívhatják a fogukat.

Úgy akarok geci lenni, hogy azért még szeressenek.

Kívülről elég vicces a magyar rapháború. Mi az oka, hogy egymást is utálták régi bandatagok, előadók meg folyton nyüstölik a másikat?

Mi kezdtük még el ezt, egyszerűen azért, mert az NWA is csinálta. Fú, de menő ez, hogy east side meg west side! Lett belőle keleti oldal meg nyugati oldal. De jó, hogy ezek ott lövik egymást! Mi legalább basszunk be egymásnak, küldjük el a picsába a másikat! Aztán a valós, személyes problémák is megjelentek, lehetett háborúzni rendesen. A gengszterraphez hozzátartozik, hogy egymást is anyázzuk.

Szóval koppintás. Ahogy kezdeti szövegei is.

Nem is titkoltam soha. Pierrot figyelt, hogy ne nyúljon zenét sehonnan, de a szöveg úgymond műfordítás volt. Mennek a nagy amerikaiak, a világ rendőrsége, diktálják a tempót, mi meg, szegény kelet-európaiak, kullogunk utánuk. A harmadik Kartel-lemezre lett annyi élményem, hogy már saját kútfőből írtam a szövegeket.

A gengszterrapnek a társadalomkritika, a politika is alaptartozéka. Önt meg nem érdekli.

Zsigerileg irtóztam tőle mindig.

Vörös csillagot azért tetováltatott magára. Az azért politikai jelkép rendesen.

Az bosszantás. Ha nem lenne nagyon meredek, horogkereszt is lenne rajtam, miközben halál sok zsidó barátom van és semmi bajom semmilyen fajtával. Azzal mondjuk nem merek játszani, a horogkereszttel. Az nagyon meleg. Egy birodalmi sas van rajtam, egy Z-betű van a horogkereszt helyén, de már azért is kaptam. Hülye neonáci, meg ilyenek.

A vörös csillagért nem kapott?

Azt nem veszik annyira komolyan. Pedig a Sztálin több embert ölt meg mint Adolf Hitler. Mégsem ugranak rá akkorát. Ugrabugrálnak azért, hogy önkényuralmi jelkép, meg ilyenek, én meg szeretem is átlépni a határokat, szeretek bosszantani. A végső határt viszont nem kell átlépni. Nem kell feltétlenül megutáltatnom magam. Tényleg úgy akarok geci lenni, hogy azért még szeressenek.

Az egyébként mindegy, hogy ki milyen nézetű, attól még együtt zenél vele?

Tök mindegy. Nem fogom fel, mire jó, ha valaki ez alapján válogat. Téglás Zoli az Ignite-ból például ilyen. Jó régen ismerem, a családdal voltunk kint kölyökkoromban Amerikában, ő vitt el az első punk-koncertre, amin életemben jártam. ’84-ben. A Love Canal játszott. Elképesztő volt. Valódi pogózás meg minden. Máig hálás vagyok az élményért Zolinak. Most meg az Argo 2-be akartam vele csinálni egy közös dalt, erre felhívott, hogy „Zolikaaam, tudod, politika, nem lehet nekem veled”. Csinálja felőlem ezt a jobbos, keresztény punkot, bár nekem már az is furcsa, hogy jönnek ezek össze. A punk arról szól ugye, hogy mindenki csináljon, amit akar. Anarchia. Káosz. Most meg jön ezzel a szöveggel, hogy a fiatalok füvet szívnak, milyen szörnyű. Juj, Zolika, juj! Ott voltam nálad, meg ott voltak a punkok is '84-ben, mindenki szívott! Te is! Mindegy. Hogy mit csinál a zenéjében, meg mit mond, az az ő dolga. Nem ugatok bele. Az viszont szarfejség, hogy politikai akármik miatt nem csinál velem közös dalt. Miközben én ráadásul le is szarom a politikát.

Tényleg nem ismeri fel Tarlós Istvánt, ha szembejön az utcán?

Tényleg nem. A nevét hallottam már, de archoz nem tudom társítani. Az a másik, a…

Bús Balázs.

Az. Arról még nem is hallottam eddig. Menjen a búsba. Egy viccesen politikus nótám van talán, a Döglégy For President. Azzal indul egyébként a mostani koncert. A Star Wars zenéjére jövünk be mi, a sötét oldal. „Nagyon-nagyon régen, egy távoli galaxisban Döglégy tábornok és csapatai…”

Dopeman nem sértődik meg? Végül is őt választották annak idején alternatív köztársasági elnökké…

Nincs sértődés. Döglégy csak egy van. Sok mindenki nélkül működött már a Kartel. Egyvalaki nélkül nem tud. Az pedig én vagyok. De a többiek is a történet fontos részei.

Könnyű volt a békülés?

Lehet, hogy gyerekek vagyunk, de vannak dolgok, amiből nem árt kinőni. Nem kell azon rugózni, ki mit mondott egyszer régen. Dopeman Laci is, Lóry B, Sziszka, Szasza, Big Daddy Laca is megkerülhetetlen része a karrieremnek. Ott kell lenniük mind egy ilyen ünnepségen.

Ez a sötét oldal-dolog egyébként mennyire komoly? Az amcsiknál tényleg gengszterek voltak a rapperek, itthon meg Ogli G-ék az elsők, akik már ültek börtönben is. Nem önök.

Mi sem vagyunk azért tréfa gyerekek. A mai napig ismerem az összes alvilági formát. Jóban vagyok velük. Meg a kommandósokkal is. Mindenhol vannak ismerőseim. Ha valaki hiteles gengszterrapet tud csinálni, azok mi vagyunk. Oglizán Andris persze nagyon jó arc. Bírom. A Való világ című számunkban négy sor konkrétan tőlük van, tőle és Kicsi Tysontól, azaz Váradi Józsitól. „Ha bekerülsz a sittre, ott nyista gádzsi/Egyik cellatársad ózdi, a másik zsadányi/Az ózdiak öcsém, majd jól seggbe szúrnak/a zsadányi meg örül majd a csomagodnak”. Egyszerűen elkértem, annyira megtetszett. Jó fej volt Oglizán Andris, rögtön odaadta.

A kilencvenes évek egyébként tényleg hasonlított arra, amit a szövegekben mondjuk a harmadik albumtól megénekelt?

Egy pillanat.

Persze. Csak nyugodtan.

Leon!!!! Mi van veled, buzi vagy, vagy mi az isten van?????!!!!!!! Hagyod abba rögtön???!!!!!!

Kösz. Szegény fotósunk nevében is.

Aranyosak ezek, de nem tudják, milyen erő van bennük.

Hát nem.

Leon!!! Ne legyél már ekkora seggfej!!!! Na, szóval, hol is tartottunk?

„Zljolikaaam, Zljolikaaam, imaaadunk, tisztelóid vagyunk. Ne háráguggyá, nem tudok most valad inni, pisztoly van naaalam”

Kilencvenes évek.

Ja, igen. Az tényleg olyan volt. Csikágó. Aranykéz utcai robbantás – arra azért mindenki emlékszik ma is. Meg mi ismertünk azokból az arcokból is néhányat, akiket a dunaszerdahelyi mészárlásban hazavágtak. Tíz nagyfőnököt csináltak ki egy bárban, ’99-ben. Bement egy csóka és ledarálta őket. Na, azoknál a csávóknál mi nem sokkal korábban felléptünk, pacsiztunk velük meg minden. Ma is vannak jó arcok. Szlovákiában azt mondja az egyik, hogy  „Zljolikaaam, Zljolikaaam, imaaadunk, tisztelóid vagyunk. Ne háráguggyá, nem tudok most valad inni, pisztoly van naaalam”. Ez nemrég volt. Öt hete.

Szóval a zenén keresztül ismeri az alvilágot?

Úgy. Imádják, amit csinálunk, hívnak, azt mondják, Zolee a legnagyobb gengszter. Tiszteletbeli gengszter vagyok.

Jó üzleti ajánlatokkal nem keresték? Hogy akar-e pénzt keresni.

Ezzel a fizimiskával bankot rabolni? Annyira szem előtt vagyok, hogy nem volna jó húzás. Én csak hallgatok, meg beszélek róla. Krónikás vagyok.

Akkor meséljen! Mára változott a helyzet gengszterfronton a kilencvenesekhez képest?

Változott. Ha van valami ügy, amit el kellene intézni, nem lehet úgy, ahogy a kilencvenesekben. Az már nem megy, hogy odamész és pofán vered. Nagyon kell vigyázni. Mindenki följelent mindenkit, azonnal a rendőrségre szaladnak. Régen el lehetett intézni. Hopp, eltört a lába. Nem mert rendőrséghez fordulni az arc, mert tudta, hogy akkor még a fejét is levágják. Ma feljelentés, aztán el is viszi az embert a rendőrség.

Szóval nagyobb lett a rend.

Az. Nagyobb. És ez nekünk nem jó. De nem panaszkodunk, hanem hasítunk! Csoda van. Innen is kösz a srácoknak, akik több mint húsz éve követnek minket!

Nem egyforma lelkesedéssel.

Igaz. Úgy tíz éve volt egy időszak, amikor egy konyhát nem tudtunk megtölteni. Négy fizető vendégünk volt egyszer. Angerer Attila meg, aki olyan társam, mint a Big Daddy, szóval együtt vagyunk jóban-rosszban, azt mondta akkor: figyelj, ezt még lehet csinálni egy évig, de aztán redőny. Ez az egyik változat. A másik, hogy elkezdünk dolgozni rendesen.

Mert akkoriban lazáztak?

Szedett-vedett élő zenekarral játszottunk, volt még Sámson Gabika meg Steve, bebasztunk koncert előtt aztán lötyörésztünk ott össze-vissza. A négy fizető meg nézte, hogy de fáradt ez, te jó isten! Na, akkor azt mondtam Attilának, hogy kettes változat. Elkezdünk dolgozni, odafigyelni. Buli előtt nincs piázás, a két fölösleges MC-t elbocsátjuk, marad Big Daddy, mert ő tényleg akar tenni az ügyért, meg fölveszünk három jó zenészt, akikkel próbálunk is. Meg új számokat is írunk. Így tettünk és el is kezdett menni a szekér fölfele.

Tehát nem elég a trendekkel magyarázni meg a világra fogni, hogy tíz éve nem önöknek állt a zászló?

Egyáltalán nem. Melózni kell. Ha melózol rajta rendesen, annak lesz eredménye. Jó, nekem már megvolt a nevem, szóval nekem könnyebb volt újra feltörni. Ha Józsi bácsi akármilyen jó, simán lehet, hogy elsikkad. Van nekünk is, ami elsikkad, más meg beüt. A legutóbbi lemezről mondjuk a MiTiSzó?, azt nagyon kajálták. Az olyan mulatós.

A legutóbbi 2012-es. Lesz új?

Lesz. 2016-ban lesz.

Rajta lesznek Dopemanék és a többiek?

Nem mondom, hogy nem. De mást se. Meglátjuk.

Az egész lényem egy nagy ellentmondás.

A régi közös dalok annyira klasszikusnak számítanak, hogy a Ki a faszagyereket például Csőre Gábor is elszavalta. Meghatódott?

Hát az zseniális! De nem én klasszicizálódom, ők, a színészek csibészesednek. Vagy csibészek voltak mindig, de most már meg is merik mutatni.

Amikor meghallgatta, azért érezte, hogy sutácska a szöveg?

Persze. Most sokkal jobb szövegeim vannak. Nem akarok frankózni, de tényleg. Én is hallom, hogy milyen a Ki a faszagyerek. Gyerekcipőben járó gengszterrap az. De nem baj. Így van ez sok mindennel. Megnézel egy horrort a nyolcvanasok közepéről és szénné röhögöd magad, annyira béna. Raptechnikailag és szövegírásban is igyekeztem fejlődni és fejlődtem is. A későbbi cuccaimat bármikor büszkén vállalom. A régieken mosolygok kicsit. Akkor is, ha azok az ikonikus felvételek és koncerten is arra indulnak be. Az Egyenesen a gettóból, amikor elindul, olyan bemozgás van, hogy behalsz. Pedig egy csomó fiatal van a koncerteken, akik nem is éltek még akkor, amikor az a lemez megjelent. A csajom például öt éves volt.

Akkor, sőt, egészen 38 éves koráig édesanyjánál lakott. Ő hogy viselte az életstílusát, a szövegeit?

Itt van, meg lehet kérdezni.

Ilonka néni?

Ilonka néni: „Jaj. Képzeljék, én egy viccet nem tudok elmesélni, mert nem tudok kimondani csúnya szavakat. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Erre nekem lett egy ilyen gyerekem…”

Erre nekem lett egy ilyen gyerekem…

Zoli tehát a szülők ellen lázadozott.

Igen. Apám, akit imádok, de nehéz csávó, ahogy én is. Állandóan basztatott a hosszú haj miatt. Azért lett hosszú a hajam. A szülők, meg a világ, meg a konvenciók – ezekkel szembemegyek.

Ötvenévesen is. Egyébként mintha lenne egy párja a magyar zenei szcénában.

No?

Lukács László a Tankcsapdából.

Abszolút! Hatalmas spanok is vagyunk! Csomó szövegét mutatta meg először nekem. Játszottunk fesztiválon, hátrahívott. A rock and roll rugója címűt nekem szavalta el először és kérdezgette, hogy tetszik. Kurva jó volt.

Pont abban van, hogy „így rakott le az a nyomorult gólya”. Nem mondta Lukácsnak, hogy a nyomorult helyett oda valami vaskosabb illene, megegyező szótagszámmal?

Dehogy mondtam! Mindent úgy kell megírni, ahogy először kijön. Olyan ez, mint a tippmix. Odamegyek, x. Aztán jaj, mégsem, mégis inkább...? Nem. Nem szabad. Ahogy kijön, úgy kell hagyni.

Lukács mondjuk önnel ellentétben nem csinált gyereket. Ő nyerte a rakendrolléletmód-versenyt?

Én ezzel együtt nyomom teljesbe. Annyi, hogy én fáradtabb vagyok. Akkor is elviszem Zozikát iskolába, amikor hatkor gurulok haza. Alszom egy órát, kipattan a szemem és irány a suli.

Zoé mit szól a szövegeihez?

Ismeri őket. Simán megmutatom neki. Tudja azt is, hogy apa nagyon csúnyán beszél a színpadon. De csak a színpadon szabad. Ezt is tudja. Tőlem.

A női szerepek elég korlátozottak a dalaiban, hogy finoman fogalmazzunk. Azóta, hogy lánya született, nem gondolta át, hogy talán mégse lenne jó, ha rá is így tekintenének?

Nem szeretném, ha Zozika ilyen alárendelt helyzetekbe kerülne. Ő legyen elnök-vezérigazgató.

Nincs ebben némi ellentmondás?

De. Van. Az egész lényem egy nagy ellentmondás. Egyik oldalon birodalmi sas, a másikon vörös csillag, helló!

Oké, oké. Akkor ez bohócszerep. A Nemzet Bohóca.

Nem. Senki bohóca nem vagyok. A saját bohócom, az igen. Mint Cyrano de Bergerac. Én kigúnyolom magamat, de ha más teszi, az úgy jár, mint a kecskeméti gyerek. Pafff! Azóta is be van drótozva a feje a csórónak.

Feljelentette érte?

Nem, ő nem. A mentőorvosnak kellett. Meglátta a gyerek fejét, nézett, hogy ezt most agyonverték egy kalapáccsal? Egyetlen balhorog volt. Az eset után kaptam egy pólót Amerikából. Annyi áll rajta, hogy „Tyson”.

Lesz majd tárgyalás?

Nem valószínű, hogy bíróság lesz belőle. Mediáció van, ügy meg nincs. Megáll a jogos önvédelem. Megtámadott hátulról, fordulatból ütöttem, nem bemérve. Járok bunyózni, sokat gyakoroltam a balhorgot, jól sikerült. Sportértékét tekintve. Az csillagos ötös. A szituáció persze szar.

Akárcsak a jogdíjügyei. Könyvében legalábbis azt mondja, azokkal befürdött. Mi lesz így Zoé elnök-vezérigazgatóságával? Ahhoz jó iskolák kellenek…

Na, álljunk meg! A jogdíjügyet elszartam, azokból egy fagyit nem tudok venni, de hülye nem vagyok. Ötven vasat tartok a tűzben egyszerre. Színházazok, filmezek, reklámokat csinálok, szinkronizálok egy mesefilmben is most. Nem tudok megfázni. A legszarabb pénzek egyébként a szinkronban vannak. Szegény anyukám azt csinálja. Az vicc. Dolgozol két órát, négyezer forint. A reklám meg a tévé, az fizet jól.

Ezért is vállal olyan bulvárműsorokat, mint a Hal a tortán?

Persze.

Odamegy a tévébe, hogy jönnék? Ajánlkozik?

Nem. Van egy frankón profi barátom, aki a sajtónkat is intézi, meg az én személyes ügyeimet is. Most például arca leszek egy tippmix tanácsadó irodának Váradi Petivel együtt. Ő lesz a foci, én a jégkorong, de az Atletico Madridról csak én beszélhetek fociban is. Arról mindent tudok. Mindent.

Ha már foci: van egy politikus, akivel közös ez a szenvedélye és az eddigiekből is kiderült, hogy hallott már róla.

Ki?

Orbán Viktor.

Persze, ő megvan. A foci iránti rajongását bírom. Mondjuk nem ebbe raktam volna ekkora zsetont. Ebbe a döcögő magyar fociba. A jégkorongból sokkal könnyebben lehetett volna magyar siker. A hoki támogatás nélkül eljutott az A-csoportba, ezek a nyomorultak meg… Addig kellett picsán rugdosni őket, meg kivárni, hogy 640 csapatos legyen az EB, hogy végre kijussunk – a Kecske-szigetek meg Andorra között...

Ha világbajnokságra is kijutnánk, az Argentinoknak szurkolna akkor is?

Hogyne. Nem hagyhatom őket cserben csak azért, mert magyar vagyok. Nekem ezt jelenti a hűség.

Szeretem a hazát, na.

Mit jelent akkor a magyarsága Döglégy Zolee-nak?

Sokat. Sok mindent rühellek ebben az országban, de sokat is köszönhetek neki. Szeretem a hazát, na. A magyar rögbi- és a magyar jégkorong-válogatottnak meg dicsőség viselni a színeit. Meg ugye, itt van a magyar nyelv. Azon rappelek. Ez azért nem tréfadolog.

Hallgat magyar zenét?

Mostanában szoktam rá. Gyerekkoromban még hallgattam, de aztán…

Gyerekkorában mit?

Skorpió, Generál, Piramis, Gemini. A Generáltól a Zenegép, a funky album mekkora zene már! Aztán eltűntek a magyarok a látókörömből, most kezdem el felfedezni őket. A Punnany Massifot hallgatom például. Jók.

Nem tipikus rádiópop?

Pop, de jó. Aztán ott a Siska Finuccsi. Hát ott olyan rappelés van, hogy az maga a csoda. De fantasztikus a Funktasztikus is. Vagy a Redrum Sindicate. Az egy szolnoki banda. Te jó ég! Biohazardba oltott Clawfinger! Hatalmas metálrap! Nagy spanok, játszunk velük Szolnokon és környékén.

Mr. Busta?

Inkább Siska Finuccsit választom.

A milliós letöltésekre nem irigy, amelyeket viszont Busta produkál?

Nem. Szerintem az annak köszönhető, hogy nem volt épp senki, aki nagyon anyázott a szövegeiben. Hát ő aztán anyázik. Csak nekem már nem nagyon megy, hogy kihámozzam az üzenetet az anyázásból. Lehet, hogy azért, mert nincs is üzenet.

Önnél van?

Van.

Mi?

Mikor mi. De cél volt mindig, hogy legyen. Ha más nem, hát annyi, hogy szeretnénk megmutatni magunkat. Önkifejezés. Így jó?

Nekünk jó.

Nekem is jó. Hasta la vista!

*

Indulni kell vissza a táncórára Zoéért, úgyhogy elköszönünk Ilonka nénitől, egyben gratulálunk szép unokájához. „Jaj, ha tudnék most fényképet mutatni! A Zoli pont ilyen volt gyerekként. Egy szőke kis angyal. Mondta is neki mindenki mindig, hogy milyen angyali. Ezt elégelhette meg. Ezért dönthetett úgy, hogy akkor már inkább lesz ilyen ördögi.”

***

Fotók: Földházi Árpád.

A bejegyzés trackback címe: http://fesztival.mandiner.hu/trackback/19305