Nagyon örültem, hogy nem ütött el a turnébuszával

2016. január 12. 15:28

Pindroch Tamás
Facebook

Az aprócska izgalom után aztán szép lassan elindult a furgon, a hátsó ülésről pedig meglepetten nézett rám David Bowie.

Egy nagyon fontos dolog hiányzik ebből az összeállításból, amely David Bowie 1997-es szigetes fellépéséről szól… Kíváncsiak vagytok rá? Hát íme!

Az úgy volt, hogy kalandos előkészületek után a Salgótarjáni Városi Televízió ifjúsági műsorának forgattunk egy összeállítást a Pepsi Szigeten. Különböző okok miatt Sári Attila barátom ugrott be mellém a kölcsönkért kamera mögé operatőrnek, neki semmi köze nem volt a tévézéshez, tulajdonképpen akkor látott életében először kamerát. (Ahhoz képest nagyon profi volt, nem maradt a szakmában, építőmérnök lett.) Jó, jó húsz évesen én sem voltam még »vérprofi«, csak néhány hónapja vezettem a »Sznobkultúra« című programajánlót a városi tévében.

Mindegy, szereztünk két sajtójegyet, az odaúton üldöztek a HÉV-en a BKV-ellenőrök, de szerencsésen meglógtunk előlük, megérkeztünk, majd föl-le bóklásztunk, forgattunk, hülyéskedtünk a Szigeten. Akkor jártam a fesztiválon először életemben, minden ismeretlen volt, azt persze tudtuk, hogy Bowie lép majd aznap este. Ez volt a biztos pont. A koncertre néhány sör elfogyasztása után igyekeztünk, emlékszem, hogy hátulról közelítettük meg a nagyszínpadot.

Én mentem elől, a haverom utánam, húzta magával a kamerát, én nem nagyon néztem magam elé, visszafelé fordulva nyomtam neki a vakert.

Vigyázz! – ordított rám egyszer csak Attila, és teljesen váratlanul megfogott, és visszarántott egy sötét furgon lökhárítója elől. Azért volt meglepő a szituáció, mert a Sziget nem autóbörze, itt általában nem járkálnak kocsival. Hatalmas fékezés, porfelhő, én is a földön, néhány lépéssel a kocsi mellől bámultam ki a fejemből. Attila még fogott, a sofőr lehúzta az ablakot, ordibált nekünk valamit angolul, de abban a pillanatban nem nagyon értettem mit, de nem dicsérte anyukámat, az biztos. Az aprócska izgalom után aztán szép lassan elindult a furgon, a hátsó ülésről pedig meglepetten nézett rám David Bowie. Integetni nem integetett, nem dúdolta félhangosan, hogy helló szpészboj, ju slípping ná, és nem is mosolygott, nem is biccentett, csak nézett szótlanul.

Én nagyon örültem, hogy nem ütött el a turnébuszával, pedig öles hír lehetett volna a balesetből. Személyesen tehát így találkoztam vele.

Ja, a koncert fantasztikus volt! Isten nyugosztalja Bowie úr!

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://fesztival.mandiner.hu/trackback/19394