Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2016. október 14. 10:37

Pontosan az romlott el, ami az indulásnál olyan csodálatos volt, mint Bob Dylan zenéi, mint a lány a Zabriskie Pointból, mint Woodstock, mint a hatvanas évek szabadsága.

Vendégszerzőnk, Bencsik Gábor írása

Pontosan az romlott el, ami az indulásnál olyan csodálatos volt, mint Bob Dylan zenéi, mint a lány a Zabriskie Pointból, mint Woodstock, mint a szabadság, amely színes lepkeként bomlott elő abból a furcsa bábból, amivé a világ lett a második világháború után – mint a friss levegő, amely még a mi párttitkár-tanácselnök szocializmusunkat is átjárta akkor, a hatvanas években.

A párizsi tüntetések, a prágai tavasz, a Jancsó-filmek, a feltámadó hit abban, hogy a szabadság elődeink minden bűne alól megvált majd egyszer.

Pontosan az romlott el, az a szabadságvágy fordult ki önmagából, torzult erőszakossá, vált az értékek lerombolójává, önpusztítóvá mára, ami akkor még mezítláb járt, színes, virágos inget hordott, és a szerelemben, az ölelésben talált rá a megállított idő örökkévalóságára.

Fájdalmas veszteség mindazoknak, akiket egykor megigézett, és akiket még ma is megigéz, ha visszaidézik azokat az időket, ha meghallják Bob Dylan valamelyik dalát.

Veszteség, de múlt, visszahozhatatlan, mert amivé mára torzult, ahhoz már nincs köze.

Hogy a Bob Dylan-versek zene nélkül, a szivárványként fölénk ívelődő szabadság-érzés nélkül is fennmaradnak-e, majd az idő eldönti. De az érzés maga már végleg múlttá lett, és annak is kell maradnia.

A bejegyzés trackback címe: http://fesztival.mandiner.hu/trackback/25618


Összesen 55 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



A párizsi tüntetések Vörös Danija és az ő azóta is befolyásos elvbarátai azok, akik erőszakossá, értékrombolóvá és önpusztítóvá tették Európát. Tehát még a személyeket tekintve is van köze a mostani helyzetnek a mezítlábas-virágos inges időkhöz.

Válaszok:
yes_we_can | 2016. október 17. 21:39

A fiatalkori anarchisztikus törekvések csak akkor
válnak megbocsájthatóvá, ha kinövünk belőle. Azt,
hogy politikai hatalmat kaptak a prolongált
kamaszok, az bizonyítja leginkább, hogy a
szabadság édes szivárványából a buzik
szivárványa lett. További undorító tény, hogy
ugyanazok pénzelik őket, mint akik ellen
Woodstock lázadt.

Nem tudom a még élő irodalmi nobeldíjasai közül
kik fogják visszaküldeni a kitüntetést. Esetleg
néhányan haláluk után is by rokonok.


A Zabriskie Point - bár nem az én korosztályom - de nagyon szerettem. Irigyeltem is miatta a "nagy generációt". Fura Bencsik gábornak ez a coning out-ja, Bob Dylan, Zabriskie Point, mert a jobber média, Schmidt Mária történész szakértő áltudományos érveivel alátámasztva 68-at a romlás szibólumának állította be.

Válaszok:
legyetek | 2016. október 14. 12:10
yanoo | 2016. október 14. 13:51
Oblomov | 2016. október 14. 16:06

Szerintem fordítva. Most találom őszintének. 68 nélkül rosszabb lenne a világ.
Tudod, bármilyen évtizedet nézel, bármilyen rendszert, hagyományt, van jó- és rosszoldala. A jobberek azzal az ócska trükkel élnek, hogy a Horthy korszakban minden jó volt, a Kádár érában meg minden szar. A differenciált gondolkodás nem épp erősségük. Vagy szándékos manipuláció. Pedig ha beismerték volna a magyar konzervatív hagyomány gyengéit, sőt tragédiába torkolló baklövéseit, azzal még nem zárták volna ki, hogy a pozitív részét is felfedjék. Erre a pozitív hagyományra kellett volna hagyatkozni. De pont fordítva történt.


Rohadtul nem érted a folyamat lényegét.

Válaszok:
outsider1 | 2016. október 14. 12:32

Úgy mellesleg: Mihail Bulgakov, a misztikus realizmus előfutára, akinek ábrázolás módja a karibi térségben teljesedik ki igazán spanyol nyelven, nem kapott nobeldíjat.


De hiába támogatta a nagy Októberi ezt a műfajt, mégis az Illés, Omega, Metró lett a maradandó, meg a külföldről becsempészett Beatles, Pink Floyd lemezek. Az ötvenes években is voltak a politika által preferált dalok: "Szénát hordoznak a szekerek...." A nyolcvanas évek végén már röhögtünk ezeken a történelemórán.


Nem állítom, hogy mindent értek, de azért történt egy és más 68-ban. Csehszlovák "események", gazdasági reformok,a Krakkói gyors, a háború után felnőtt korosztály lázadása a fogyasztói társadalom ellen, optimizmus, "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ" még a Mo-n is. A német gazdasági csoda tetőzött. Utóbbiról nagyon érdekes pl. Jánossy Ferenc elemzése, aki már a hatvanas évek közepén megjósolta, hogy kifullad kb 68-ra. Mivel a van egy világ fejlődési trend, a háborúban minden összeomlott, a nagy fejlődés csak azért volt a hatvanas években, mert utolérte magát a világ, elérte azt a színvonalat, amit szép lassan ért volna el, ha nincs a második világháború.


Hallgass Baksa Soós interjúkat. Nem a rendőrségi ügyek miatt hagyta el az országot, hanem a hetvenes években beszűkülő országtól. Mo. mindig ilyen: ha megérinti a szabadság szele, visszahőköl. Most ugyanez történt: mikor rájött az ország, hogy nem könnyű műfaj a szabadság, akkor keresett egy vezért magának. Ráadásul a rosszabbik fajtából. Mégha egy felvilágosult autoriter vezető lenne, de nem. Egy hatalommániás beteg ember.


Persze. Továbbá az akkori (vágyott) Nyugat és a mai (létező) Nyugat ég és föld.
Rendszerváltáskor mindenki azt hitte Mo. olyan lesz, amilyen a Nyugat (volt).


Létezik kollektív identitás is, az is befolyásolja, hogy az egyén meddig merészkedik el. A szabadsághoz biztonságérzet kell, a bizonytlan világban is. Meg kell tanulni együttélni a bizonytalansággal és önállóságra törekedni. Most pont azt vették el tőlünk az állandó ellenségkereséssel, pedig mind a jobb- mind a baloldali magyar hagyományban megvannak a szabadságszerető ország csírái is.


Neked viszont már nem lesz min nosztalgiázni (sem)!
Ha majd eléred a nyugdíj korhatárt (70 év?).

Válaszok:
brekker | 2016. október 14. 20:17

Kinek mi. Önkényes, hogy ki miből mit vesz észre.


68-at nem azonosítottam Cohn Bendittel, ezt hol olvastad? A csehszlovák 68, vagy a magyar reformkezdemények, a korabeli filmek, zenék... Pezsgett minden vasfüggönyön innen és túl. Mint pl. a Zabriskie point. Korábban bele se nagyon olvastam Bencsik cikkeibe, de most meglepett ezzel. El is határoztam, hogy megnézem újra a filmet. Ahogy olvastam: Zabriskie Point, szinte libabőrös lettem, ahogy eszembe jutott a "sivatagi jelenet".

Válaszok:
yanoo | 2016. október 14. 16:03

"3. Déri Tamás – Ascher Tamás: Akinek nem elég a Nobel-díj sem (Viet-beat)

Csurka István: Ascher Café"


Ez már borzongató: AscherCafé Nobel-díj :-)


Igen, a Nagyítás nekem is az egyik kedvencem.

Sch.M. - Szerintem hagyjuk.

Válaszok:
yanoo | 2016. október 14. 18:08

Igen, akkoriban voltak karakteres nők. (női szemmel is.) Nekem a hatvanas évekről eszembe jut még Jean Seberg, amint a Champs Elysees-n árulta a New York Herald Tribune-t, amint épp a Belmondo leszíólította.

https://www.youtube.com/watch?..


A XX. századból talán két évtizednek volt igazán karakteres divatja: a jazz korszaknak a 20-as évekből, meg a hatvanas évek. A többi felejtős.

Válaszok:
Dénia | 2016. október 15. 07:16

Úgy beszélsz, mint ha jobb lett volna a társadalom, meg a demokrácia Magyarországon 2010 előtt. Pedig semmivel nem volt jobb, ahonnan lefelé épülne.


Hülyeség, hogy a többi felejtős. Nem erről van szó, hogy a többi évtized ne lett volna karakteres, ami a divatot illeti, hanem ez az általad említett két időszak hozott be valami olyan újat, ami előtte nem volt. És ami nagy változást hozott. Egy évszázadra kettő ilyen azért nem kevés.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó