Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2016. október 19. 16:17

Ha a magyar jobboldalnak van valami tanulnivalója a múltjából, az ennyi: sose hagyjuk, hogy a nemzetieskedő, tudatlan maszlag megfojthassa azt, amire valóban büszkék lehetünk.

Nem kezdem sorolni a helyzeteket, amikor nagyon nem jó magyarnak lenni. Azokat úgyis képes sorolni minden magyar, talán minden más nemzet fiainál-lányainál jobban a világon. Van viszont néha egy-egy pillanat, amikor ez a ténybeli tény egyúttal csodálatos érzés is. És nem, nem csak a foci (néha) meg az olimpia ilyen.

Mindez csak azért jutott eszembe, mert most vettem észre, hogy a minap reggel beesett a postaládámba a Budapest Ritmo fesztivál záró sajtóközleménye, aztán homlokomra csaptam: elsodortak a mindenféle események és nem írtam még egy sort sem a szombat estéről!

Pedig ez bizony olyan szombat este volt, amikor éppen nagyon jó magyarnak lenni.

S hogy mi volt szombat este?

Az említett fesztivál volt a Müpában, annak is a második napja, azon belül pedig egy koncert: Both Miklós Titokzatos Ukrajnája.

*

Ahh, valami kultúra! – horkan most fel egynémely olvasó és már kattint is odébb. Semmi vér, semmi szex, semmi politikai csata!? Kit érdekel ez az egész?

Nyugalom, a végére eljutok majd a politikai jelentőségig, aztán meg ha vér és szex kell, jelentem, van az is!

„A jobb fülénél szúrd be a pengét, végig a nyakán, egészen a bal füléig, ne törődj vele, hogy átkoz közben.”

Ilyen horrorszövegeket is énekeltek idős ukrán asszonyok a Müpa színpadán. A gyilkosságra való felbujtás ráadásul éppen szex után történik, akkor, amikor a férfi épp kikászálódik szeretője mellől, hogy visszatérjen estére a feleségéhez. A szerető látja el részletes tanácsokkal, pontosan hogyan is ölje meg az asszonyt. Kemény. Bizony, ilyen népballadáik – is – vannak az ukránoknak. Ezt sem tudnám most, ha Babiczky Tibor le nem fordítja őket remekül, de ő meg nem fordított volna ilyesmit, ha Both Miklós nem melózik, gyűjt, rögzít, szervez, filmez két éven át eldugott ukrán falvacskákban.

Szerencsére megtette. A módszere nála szinte már bevettnek számít. Nem is csak nála. Bartók és Kodály módszere ez. A lényeg, hogy oda megy az ember, ahol vannak még, akik énekelnek – már hogy nem a Gangnam Style-t, amely épp kihangosítva megy a telójukon Youtube-ról. Hanem saját, öröklött dalaikat.

Both Miklós járt már Erdélyben ilyen céllal sihederként sokszor, de Kínában is – abból utazólemez született – sőt volt, hogy országhatárt sem kellett átlépnie: nógrádi putrikban „kukázott” zenészeket. Találomra. Világszínvonalat talált, abból lett a Palimo Story lemez. Idén nyáron néhány napra átszaladt megint Erdélybe és tökéletes minőségű felvételekkel jött vissza a még élő kultúránkról: ezeket szépen fel is tette a Youtube-ra, mindenki megnézheti ingyen. (Én meg, miközben örülök, csendben kérdezgetem: ezt miért egy zenésznek kell megtennie a saját költségén, elhivatottságból? Nem erre tartjuk a Hagyományok Házát? Mindegy.)

*

S hogy Ukrajnába mi szél vitte Both Miklóst? Egyrészt az, hogy az imént említett Hagyományok Házában nem nagyon volt anyag az ukrán népzenéről. A románokat és a többi környező népet rég felgyűjtötték már, de ukrán zene... alig talált valamit. Minthogy szomszédos ország, hát gondolta, ez így nem maradhat. „Ha a nyomor ajtaján kopogtatsz, mögötte mindig találsz valódi zenét és nagy zenészeket” - vallja Both régóta, s minthogy szegénységből Ukrajnában köztudottan nincs hiány, nekiindult...

Nem volt egyszerű dolga. Amiből ugyanis az ukránoknál sokkal inkább hiány van: a dallelőhelyek regisztere. Kijevben nem is nagyon tudtak neki segíteni – legfeljebb annyit, hogy a Google Maps-en szabálytalan formájúnak látszó falvakat még nem a szovjetek alapították, talán azokban még lesznek idősek, akik tudnak eredeti népdalokat. Azokban esetleg még létezik ez a kultúra a maga valóságában, nem hagyományőrző szinten. Both Ladába is vágta magát és mindenféle ismeretség nélkül piactéren kezdte leszólongatni az öregasszonyokat. Kérették magukat egy darabig, de aztán csak énekelni kezdtek.

És milyet énekeltek! Ha csak valami szovjet csasztuskát vezettek is elő először, azt is hogyan! Három-négy szólamban, tisztán, erővel, hibátlanul. Aztán kézről-kézre adták a magyar zenészt, aki rá is lelt azokra az asszonyokra, akik az ezredéves hagyományban gyökerező, előénekléses, több szólamú dalokat profi mikrofonokba énekelték neki – pihenésképpen a disznó és a csirke etetése között. Mit mikrofonba! „Hangtölcsérbe”, ahogy az egyik néni fogalmazott a kivetítőn a dalok között megjelenő, a gyűjtés alatt forgatott film részletében. Oscar-esélyes jelenet, holott csak annyi történt, hogy Both bekapcsolva hagyta a kamerát, amikor nem énekeltek a nénik, akkor is.

A három matróna meg a mikrofonok előtt ül az udvaron és azon viccelődik, hogy ezek a magyarok telepakolták hangtölcsérekkel a kertet, most aztán híresek lesznek, a következő lépés már Amerika! Amikor egyikük pendelyének zsebében megcsörren a mobil, felveszi és valami páratlan öniróniával számol be erről az egészről, hogy ők most énekelnek... Szakadt a röhögéstől a Müpa fesztiváltermét dugig megtöltő közönség, vastaps is gyakran szakította meg az előadást, ami nagyon jól is jött – a falujukból eddig ki nem mozdult asszonyok számára kultúrsokk volt a Müpa, a telt ház: Both elmondása szerint a fellépés előtti órákban úgy kellett őket győzködni, hogy színpadra merjenek állni. Amikor odaálltak, ebből már semmi sem látszott-hallatszott. Elképesztően tisztán és erősen énekelték bonyolult rendszerű dalaikat.

A koncert mindenesetre csak harmadrészt szólt az autentikus dalokról: az élő hagyományt képviselő asszonyok énekét filmbejátszások követték, aztán Both Miklós és zenekara, a Folkside vezette elő az ukrán dalokat – már kijevi zeneakadémisták, tehát hagyományőrző fiatalok énekével. Ebből már sejthető, hogy a dalok, egy részét biztosan nem Both fedezte fel az ukránok számára: azok ismertek a kijevi hozzáértők előtt is. Az viszont tény, hogy ilyen minőségben soha senki nem rögzítette még őket. Meg aztán: eddig eszébe nem jutott senkinek, hogy lehet ezekből a balladákból is kortárs zenét is csiholni. Elektromos gitárra, cimbalomra, bőgőre és ütős hangszerekkel megtámasztva az egyébként érintetlenül hagyott dalokat. Nos, lehet: bivalyerős, katartikus eredménnyel.

*

Az est végi standing ovation egyszerre szólt a hibátlan produkciónak, a cukiságfaktornak, részemről meg még valami másnak is. Annak, hogy Both kétéves munkája eredményeképpen tényleg jó volt magyarnak lenni. Mintha száz évet mentünk volna vissza az időben, oda, amikor Bartók a románok dalait gyűjtötte és rendszerezte. Hát nem elképesztő erőt mutat, hogy egy szomszéd nép dalkincsét egy magyar zenész fedezi fel, rögzíti és értelmezi? Hogy ennek a bemutatója a mi fővárosunkban van, ahol ráadásul van Müpánk, amely tökéletesen alkalmas helyszín is erre? Ráadásul van Budapest Ritmo fesztiválunk is. Tényleg olyan érzés volt az ott szombat este, hogy mi vagyunk a világ(zene) közepe.

S akkor végezetül jöjjön az ígért politikai szál. A hatalmon lévő jobboldal és a valóban nagy, egyéni, de a nemzetnek erőt adó teljesítmények viszonyáról.

Ez a viszony ugyanis már Bartók esetében sem volt egyértelműen jó. Nem, nem nyomta el a Horthy-hatalom, hagyták dolgozni, jól fizető állása volt a Zeneakadémián és még ki is tüntették, de a magát nemzetinek valló eszme képviselői gyakran betalálták a zeneszerzőt azzal, hogy nemzetietlen. A Nemzeti Újság már 1920-ban nekirongyolt Bartóknak. Mert az „oláh kultúra szolgálatába” szegődött a gaz. Miért? Mert gyűjtött és rendszerezett román népzenét, azért. S mert olyanokat írt le, hogy sajnos a románok nem gyűjtötték a saját dalaikat, pedig „a hazai (magyarországi) népek közül a románok tartották meg aránylag legépebb formájában régi zenélésüknek ősi állapotát”. Szóval a magyar zenénél frankóbbnak mondja a román dalokat ez a bitang Bartók! Pedig dehogy mondta.

Ahogy akkor, úgy ma is a magyar kultúra erejét mutatja egy-egy ilyen teljesítmény. Ha a magyar jobboldalnak van valami tanulnivalója a múltjából, az ennyi: sose hagyjuk, hogy a nemzetieskedő, tudatlan maszlag megfojthassa azt, amire valóban büszkék lehetünk.

A bejegyzés trackback címe: http://fesztival.mandiner.hu/trackback/25761


Összesen 109 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



Az elvakultság, előítélet, az irigység és nagyot akarás ne legyen a jelenünk, sem a jövőnk.
Elég, ha mindenki teszi a dolgát,
és ha már itt tartunk:
minden államalkotó népnek van olyan hagyománya, amelyből lehet tanulni.
Pl.: a zsidóságé a Jom Kippur:
"Szokás minden haragossal még jom kippur előtt megbékélni, hiszen csak így várható el, hogy Jahve (magyarul Isten) is megbocsássa a vele szemben elkövetett bűnöket. Éppen ezért vitás ügyeiket igyekeznek elrendezni, és az egymás ellen elkövetett bűnökért bocsánatot kérnek és próbálnak valódi elégtételt nyújtani, például megtéríteni az okozott károkat. "
A megbocsátás, de a bocsánatkérés képessége pl.nagyon hiányzik belőlünk, magyarokból.

Válaszok:
onibaba | 2016. október 19. 16:43
outsider1 | 2016. október 19. 16:52
Akitlosz | 2016. október 19. 17:34
ZyBen | 2016. október 19. 20:26

Ő... Akkor most azért olyan ez a pillanat, amikor jó magyarnak lenni, mert ezzel szemben a magyar népdalokban nincsen ilyen brutalitás romantikus kultúrkincsként ünnepelve? Ok.

Válaszok:
outsider1 | 2016. október 19. 16:49

"Hát nem elképesztő erőt mutat, hogy egy szomszéd nép dalkincsét egy magyar zenész fedezi fel, rögzíti és értelmezi? Hogy ennek a bemutatója a mi fővárosunkban van, ahol ráadásul van Müpánk, amely tökéletesen alkalmas helyszín is erre? Ráadásul van Budapest Ritmo fesztiválunk is. Tényleg olyan érzés volt az ott szombat este, hogy mi vagyunk a világ(zene) közepe."

Erős túlzás, hogy mi vagyunk a világ közepe. Ezt az egocintrikus gondolkodást kéne Stumpfnak is elhagynia. A Mississipi, a Delta zenéje ugyanolyan érvényes, mint a kárpát-medencei.

Egyébként évekkel ezelőtt volt egy Budapesten élő New yorki zsidónak az az ötlete, hogy legyen Budapesten egy utca, ahol csak táncházak lennének és a Kárpát-medence, illetve Kelet-Európa zenéi lennének műsoron. A monarchia multikultija. Semmi új nincs ebben. Ez egy természetes, jó dolog, ami élvezetes, mert nyitottság, kíváncsiság van mögötte. Jó buli. De mi köze ennek a magyarságtudathoz. Ha ezt belekeverjük, akkor már megint kompenzálunk valamit.

Egyébként a kommunista Mérei Ferenc volt, aki egyszer egy interjúban, mikor megkérdezték tőle, hogy miért maradt Mo-n a Sorbonne-on szerzett diplomájával a szovjet munkaszolgálat után, azt felelte: Mert ez egy érdekes hely, itt ötvöződik a keleti, nyugati, balkáni kultúra. Ha valaki nem fél vásárra vinni a bőrét, itt jól érezheti magát. De sajnos a magyar jobboldal elég kockázatos, mert bizony könnyen ellenséggé válhat bárki.

Válaszok:
Akitlosz | 2016. október 19. 18:13
tbag | 2016. október 19. 18:35
Mystes | 2016. október 19. 20:57

Ettől nem jó magyarnak lenni, de ez lenne a magyarság természetes állapota, a keveredés a Kárpát medencei népekkel, zenében, kultúrában. De mutatok egy mást: Sebő rájött, hogy József Attila versek hogyan passzolnak a szláv, bolgár, balkáni zenékkel.

Itt egy példa: (ez sem könnyű vers, ez is burtális. de miért is kéne szépelgőnek lenni a verseknek, daloknak?)

https://www.youtube.com/watch?..

Válaszok:
outsider1 | 2016. október 19. 16:50
Dénia | 2016. október 20. 05:53
Dénia | 2016. október 20. 05:56

Most, hogy előszedtem a linket, látom, hogy a video alatt le vannak tiltva a hozzászólások. Gondolom a videót feltöltő megunta a nagymagyarok eszement kommentjeit.

Válaszok:
Oldgóbé | 2016. október 19. 17:12

A nem államalkotó népeknek is joguk van a kultúrájukhoz. Pl. a ruszinoknak.

Válaszok:
kálmi | 2016. október 19. 17:33

"A Nemzeti Újság már 1920-ban ..."

--- ugyan, nem kell olyan messzire visszamenni, 2013-ban a székesfehérvári kultúrharcosok Bartók Román népi táncok című darabját "csak" Népi táncokként merték felkonferáltatni Orbán beszéde előtt. Így magyarázkodtak az eset után: "A zenekar emiatt kérdőre vonta az önkormányzat kulturális ügyekért felelős egyik tisztségviselőjét is, akitől azt a magyarázatot kapták, hogy „a városvezetés nem akarta vállalni egy esetleges diplomáciai botrány kirobbanását”, ezért csonkították meg önkényesen a mű címét."
http://index.hu/belfold/2013/0..
--- elég értelmetlennek tűnő magyarázat; Vajon milyen diplomáciai botrányt szimatolt az éber városvezetőség abból, ha a magyar miniszterelnök beszéde előtt Bartók Béla (magyar zeneszerző) Román népi táncok című darabját Román népi táncokként konferálják fel? (Nem inkább attól tartottak, hogy a "román" szó elhangzása miatt majd sustorgás támad a jelenlévők között? De egyesek talán még Orbán Viktor magyar miniszterelnök vélt megsértését (ne adj Isten, megsértődését) is vizionálták.)
Tudom, itt másról van szó, de valahol a két történet mégis összeér.

Válaszok:
outsider1 | 2016. október 19. 17:09
szamarhegy | 2016. október 19. 17:17
Pinter68 | 2016. október 19. 17:19
Dénia | 2016. október 20. 05:50

Tényleg,most már emlékszem. Mennyi hülyeség!
Most a legjobb, hogy nem mer senki sem átadni egy útszakaszt, mert azt a Közgép csinálta, és senki sem meri kiejteni a Közgép nevét, mert időközben ellenség lett Simicska.


Nem lesz tőle senki sem rosszul, hacsak nem a röhögéstől.


Oldgóbé:

Nem tudom, milyen kommenteket tiltottak le, de néha nagyon beindulnak a nagymagyarok. Talán komcsiztak József Attila kapcsán. Aztán egyidőben, Sebő állandóan személyeskedő kommenteket kapott (itt a mandin is) a fia "botrányai" miatt. A botrányok alatt persze az álszent jobberek szerinti botrányt kell érteni. Már nem is emlékszem a pontos történetre. Szóval Sebő is kapott hideget, meleget, a személyeskedésnek meg semmi értelme.


A táncházakat ki fizetné? Én mint adófizető inkább adnék táncházakra, mint stadionokra. A hetvenes években ki fizette? Az állam. Ettől függetlenül fontos volt? Nagyon is. A táncházmozgalom meg Sebő és Halmos gyűjtései nélkül ma kevesebbek lennének.

Egyébként Sebő mesélte egy interjúban, hogy

Ezt a new yorki zsidót pedig úgy hívják, Bob Cohen, az anyja veszprémi, apja moldovai román. Amerikában született, beszél magyarul, sokat játszik együtt a Muzsikással, a kárpátaljai Técső bandával, meg van saját zenekara is. Alapítója a Budapest Klezmernek is. Blogját Dumneazu néven találod.

Egy link, hogy hogyan is nézne ki egy "multikulti" kocsmazene, táncház, nevezd, aminek akarod:

https://www.youtube.com/watch?..

Még egy link, Sebestyén Mártával közös prodkció:

https://www.youtube.com/watch?..

Válaszok:
outsider1 | 2016. október 19. 18:23
Akitlosz | 2016. október 19. 19:41
Akitlosz | 2016. október 19. 19:42

A piacról simán megélnének. Igazi turistalátványosság is lehetne egy kis promóval. Meg persze a helyieknek is.


Szabad emberek, olyan dalokat ápolnak, amilyeneket akarnak. A jogrendszer az más. Azt el kell fogadniuk, és el is fogadták a ruszinok akár az Osztrák-Magyar monarchiához, akár Csehszlovákiához, akár a Szovjetunióhoz, vagy Ukrajnához csatolták őket. Ma is három ország között szóródnak. Milyen alapon diktálnál nekik kultúrát, hagyományt? Az adott ország törvényeit kérheted csak számon rajtuk, mást nem.


A gagyi nem ugyanaz, mint az ukrán asszonykórusok. De egyébként a bolgár asszonykórusok nagyon jók még. Nagy Lászlót meg is ihlették, a hetvenes években ő írt verseket ezekre a bolgár dalokra.

Mutatóban egy eredeti bolgár:

https://www.youtube.com/watch?..

Magyar átirat - Nagy László:

https://www.youtube.com/watch?..

Válaszok:
outsider1 | 2016. október 19. 18:32
Szunktokecsa | 2016. október 19. 21:40
vaktyúk | 2016. október 19. 22:45

Szóval Both Miklós ötlete nem egészen új, már az "átkosban" bőven volt rá példa. Magyarkodás nélkül.


tetszőleges, hogy épp mikor kit pécéznek ki. Egy napon te is ott állhatsz az ellenség soraiban. Én se gondoltam volna 2010-ben, hogy 2011-ben én leszek a megtakarításaimmal a közöst elkaszinózó manyupos. Bosszant, hogy a válság közeépén beadtam a derakam. Akik kitartottak a manyup mellett, közel megduplázták a befektetéseiket. És most már nem veheti el tőlük senki. több millió Ft lett oda.


Isten ments! De hátha valakit érdekel a zsidó Sebestyén Márta.


Nem éppen. Egy izgalmas hely. Egy a sok közül.

Válaszok:
Mystes | 2016. október 20. 00:24

Brekker: a paraszti vagy népi kultúra olykor nyers, brutális. Olvasd újra a 100 magyar népmesét. Kegyetlen történetek. De szerepük van, a gyerekek szeretik. Mint ahogy Andersen meséit is. Pedig azok is nagyon durvák. Mikor mesét olvasok gyereknek, borzong a hátam. De a gyereknek szüksége van, akár véres konfliktusokra is. Nem csak a Bogyó és Babócára, ami tiszta idill.


Kinek a kultúrfölényében? Legyél ufóhívő. Ők rettegnek a magasabb rendű civilizációtól.

Válaszok:
röviden | 2016. október 19. 23:18

Kinek mi a vicces. Nem egyforma a humorérzékünk. A dixilandet sem nagyon kedvelem, de ezt a fajta humort sem.


Hol ér össze a két történet?

Mondjuk ez elég nagy baromság, amit leírtál, nem valószínű, hogy meg is történt. És ha te mégis elhiszed, akkor nagyon buta vagy.


"de ez lenne a magyarság természetes állapota, a keveredés a Kárpát medencei népekkel, zenében, kultúrában. "

Miért ez szerinted nem így volt? Vagy mi van?


Hát a szépelgés, meg a vágd át a torkát a férjednek, és itt szúrd be a pengét a fülén így meg úgy között azért van egy pármillió árnyalat átmenet.

Válaszok:
outsider1 | 2016. október 20. 14:03

Stumpfnak nagyon nem kéne annyira belemenni ebbe a jobbos-balos zsákutcába, h. már a népzenével kapcsolatban is úgy érzi, megjegyezni valója van, pláne ilyesmi. Tényleg összezavarodott elmére vall.

Sehol sem kell szégyellni, h. magyarok vagyunk. Ez a nép abba rokkant bele, h. 150 éven keresztül védekezett a török ellen, a saját, jól fölfogott érdekében, de Európát is védve.

Csoda, h. még vagyunk, mert a folytatás sem volt semmi.

Akik meg itt a székesfehérvári cím csonkításon szörnyülködnek, nem ártana, ha a sok évtizedes tapasztalatokba is belegondolnának.

A magyar az egy abszolút toleráns, türelmes nép. A "szenvedő" nemzetiségek évszázadokon keresztül megtarthatták nyelvüket, kultúrájukat, sőt, fejleszthették az idő múlásával. A románoknak, szlovákoknak, szerbeknek kiszolgáltatott magyarság NEM. Talán erre a tényre emlékezve sem akarták a székesfehérváriak Orbánt Román táncokkal fogadni, még Bartók emlékének tisztelete, a zene szerethetősége mellett és ellenére sem.

Mindenesetre, ez egy nagyon tanulságos komment folyam, meg fogom hallgatni a linkelt zenéket.


A világnak nincs. Sok-sok történet, zene fut párhuzamosan vag nem, egymás mellett. Hogy egy magyar matematikust idézzek: A párhuzamosak a végtelenben találkoznak."


Döbbenetesen szívszorító.
Köszönöm.

Válaszok:
Mekk Kelemen | 2016. október 21. 15:18

Olvass népmeséket, vagy Andersen meséket. Brutálisak. A paraszti kultúra sokszor nyers, nem olyan idilli, ahogy itt beállítják. Éjjel-nappal dolgozni, a megélhetésért küzedeni, kifinomult érzelmeknek ott nincs helye. De ezt a rideg világot jól írja le Móricz is. Csak egy példa: Árvácska.

Egyébként a népmesék brutalitása nem zavarja a kisgyerekeket. Fantáziájukban ahogy a véres konfliktusokat végigjátsszák, vagy utána otthon eljátsszák, fejlődik a személyiségük.

Pár hónapja egy igen brutál japán népmesét olvastam egy négyéves kislánynak, feszült figyelemmel hallgatta. A végén a saját fantáziájával átírta egy kicsit a sztorit, és el kellett játszani a módosított történetet, ahogy a kedvenc játék pacija megmentette őt a gonosz farkastól. A végén még palacsintát is kapott a hős paciló. De közben nagyon durva jelenetek voltak, a kislány egy pokróc alól instruált. De a végén happy end, pokróc fel, palacsintaevés (játszásiból).

Bizony, ilyen a népi kultúra, és ezt a mai gyerekpszichológusok is ajánlják, még ha a felnőtt háta borsózik is, mikor olvassa, hogy szegény gyerek, ezt hogy bírja. De erre van szüksége, nem kizárólag a Bogyó és Babóca idilljére.

Válaszok:
Super Partes | 2017. január 10. 18:56

röviden: nincs klebelsbergi értelemben vett kultúrfölény. Csak minőségi kultúra. A minőség pedig ezerféle, nyitott, befogadó.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó