Viccből mondogattuk egymásnak, hogy Oscar így, meg Oscar úgy

2017. január 24. 16:59

Deák Kristóf
Index

Nem gondolom, hogy lenne olyan szabály, ami szerint nem nyerhet egymás után két magyar alkotás, de egyáltalán nem leszek szomorú, ha nem a mi nevünket mondják ki majd a nagy napon. Interjú.

Napok óta cikkeztek arról Magyarországon és Amerikában is, hogy a rövidített lista filmjei közül a Mindenki komoly esélyesnek számít az Oscar-jelölésre. Elhitted, amikor ilyeneket olvastál?

Sokszor nem jönnek be a nagyokosok tippjei, úgyhogy magamban úgy gondoltam, lehet mondjuk 51 százalék esélyünk. Többre nem mertem számítani – de már ez is elég jól hangzott.

Kaptál bármilyen visszajelzést a filmedről Amerikából az elmúlt hónapokban?

Jött néhány, de azért nem olyan hatalmas mennyiségű, nagyon kedves email olyanoktól, akik látták, és nagyon tetszett nekik. De érdekes megkeresések érkeztek. Egy nagyon gazdag és befolyásos ember, az Amerikai Filmakadémia szavazója, nem kimondottan filmes, de illetékes – nem mondom el, kicsoda – titkárnője felhívott, hogy küldjem el neki a filmet. Volt egy pár vetítés az Akadémián, amire nem csak akadémiai tagok mehettek el; ezek után jött néhány kedves gratuláció.

Ilyenkor sem gondoltad, hogy esetleg mégsem 51, hanem mondjuk 61 százalék esélyed van az Oscar-jelölésre?

Nem, nem akartam elbízni magam. Ez volt az önvédelmi mechanizmusom, hogy ne legyen túl nagy a csalódás. (...)

Minden szerénység nélkül, amikor kitaláltad vagy leforgattad a Mindenkit, eszedbe jutott, hogy idáig fogtok jutni vele?

Amikor elkészült a film, és láttam, hogy tényleg nem lett rossz, azt gondoltam, mivel mindenki ennyi fáradságot tett bele – magamat is beleértve –, érdemes lenne rászánni még némi plusz időt és fáradságot, hogy el is jusson a nézőkhöz. Volt már annyi tapasztalatom korábbi, angliai projektek révén, hogy tudjam, egy kisfilmet is viszonylag messzire, nagy közönséghez, sok fesztiválra el lehet juttatni, ha az ember belefektet annyi munkát. És elhatároztam, ezt most meg fogom tenni, mert megérdemli a film és a benne dolgozók áldozatos tevékenysége, hogy ezt megadjuk neki. Úgyhogy reménykedtem benne, hogy valameddig eljut, de azt sosem gondoltam volna, hogy idáig.

Viccként mondogattuk egymásnak a produceremmel, Udvardy Annával, hogy Oscar így, meg Oscar úgy, de valójában csak november végén kezdtünk el hinni benne, amikor bekerült a tízes listába.

Kaphat újra magyar film Oscart egy évvel Nemes Jeles László sikere után?

Nem tudom, de őszintén szólva az a legnagyobb dolog, hogy bent vagyunk az öt között, néhány stábtaggal együtt kimehetünk, ott lehetünk, megnézhetjük, hogyan is működik belülről ez az egész. Nekem az a nyeremény, hogy mindezt megtapasztalhatom, beletanulhatok, és egyáltalán belenézhetek, hogy működik ez a csodálatos gépezet. Nem gondolom, hogy lenne olyan szabály, ami szerint nem nyerhet egymás után két magyar alkotás, de egyáltalán nem leszek szomorú, ha nem a mi nevünket mondják ki majd a nagy napon.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://fesztival.mandiner.hu/trackback/28012