Kedves és erős film a Mindenki

2017. február 27. 19:18

Zárójelenete mégis hamis: soha nem lázadtunk fel a hazugság, az elnyomás ellen. A hazai iskolarendszer fogaskerekei kíméletlenül megtörik a lelkeket.

2017. február 27. 19:18
Puzsér Róbert
Puzsér Róbert
Facebook

„Kedves és erős film az Oscar-díjas Mindenki. Benne van valamennyi keserű tapasztalatunk a velejéig romlott, és a romlást nemzedékről nemzedékre terjesztő magyar iskolarendszerről, benne van minden nyomasztó élményünk erről a sikert elvtelenül hajszoló, nyomorult társadalomról. Benne vannak a hazugságaink, benne van a képmutatásunk, benne van az, ahogy magunkhoz deformáljuk a gyermekeinket, benne van az elismerés iránti olthatatlan éhségünk, s főleg benne van az, ahogy a kórusversenyek, a Pisa-tesztek, a memoriterek és a csillogó aranyérmek hajszolása közben épp arról felejtkezünk el, amiről a legkevésbé kellene: elfelejtjük megengedni, hogy felnőjön köztünk egy egészséges pszichéjű, szolidáris és boldog nemzedék.

A film katartikusnak szánt zárójelenete mégis hamis. A hazai iskolarendszerben nevelkedtem, és tanúsíthatom: soha nem lázadtunk fel a hazugság, az elnyomás, a morál nélküli autoritás elnyomó erői ellen. S ha közülünk egy-egy diák időről időre ki is lépett a sorból, az ellenállás soha nem volt – nem lehetett – olyan kollektív és szolidáris, ahogy azt a Mindenki végén látjuk. A hazai iskolarendszer fogaskerekei kíméletlenül megtörik a lelkeket, nincsenek dicsőséges pillanatok, amikor a gyerekek vállt vállnak vetve kivívják a maguk igazát. Büszkék lehetnénk, ha ez a film akár a tegnapi, akár a mai magyar nemzedékről szólna. Akkor volna még remény.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 98 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
killbillke
2019. április 26. 10:14
Hogy a mai diákok nem lázadnak?... Puzsérnek fogalma sincs, milyen egy mai magyar iskola belülről! Hogyne lázadnának! Egyénileg és kollektíven! Szembe köpik, bántalmazzák, alázzák a tanáraikat! Egyáltalán nem szófogadó báránykák.
Dénia
2019. április 26. 10:14
Van egy életszakasz, amikor a lázadás természetes. Tizenéves korban, vagy még a huszas évek elején. Nem biztos, hogy egyformány nyílvánul meg mindenkinél, de van az ember életébek egy olyan korszak, amikor eljut odáig, hogy látja, hogy a felnőttek világa nem tökéletes, a szülei meg nem istenek. Ez hatalmas csalódás, sokszor együtt jár haraggal és elutasítással sokmindennel szemben, amit az előző generációk képviselnek. De ez természetes dolog. A filmben szereplő gyerekek viszont még nem ebben a korban vannak, úgyhogy nem túl életszerű a szervezett lázadásuk. De ez mellékes.
péterx
2019. április 26. 10:13
1. A művészet mindig az ideált célozza meg / pl. a Száll a kakukk fészkére c. film befejezése attól még igaz és szép , hogy a hétköznapi-átlagos diliházakban nem szokás lázadni / . 2. Puzsér a tőle szokásos morális borongása közben elfeledkezik arról , hogy a magyar iskolarendszerben is nagyon nagy a szórás : sok kiváló oktatási intézmény és nevelő is van .
tevevanegypupu
2019. április 26. 10:13
Zenei általánosba jártam, tudom, hogy rössz vagy kevésbé jó hangú gyerek a közeléábe sem mehetett az iiskolai kórusnak..a magam részéről inkább a tanárnőt sajnálom, akinek mindenkit fel kellett vennie. A zene tényleg mindenkié, és énekelhet is torka szakadtából, de nem egy kórusban, ahol lerontja a többieket.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik