Nagy hajrán vagyok túl

2017. március 19. 15:50

Juhász Dávid
Kultúrkavalkád

A pesti srácok az elmúlt hónapokban beköltöztek nem csak a műtermembe, de az életembe is. Az ő ösztönös föllépésükön keresztül ugyanazt boncolgattam, amit sok eddigi munkámmal is: a férfi lelkében rejlő ősi ösztönt akartam megmutatni. Interjú.

Mi újság?

Nagy hajrán vagyok túl. Általában kampányszerűen festek, és a közelgő kiállításomra készített sorozat sokat kivett belőlem. Persze sokat is adott. A pesti srácok az elmúlt hónapokban beköltöztek nem csak a műtermembe, de az életembe is. Az ő ösztönös föllépésükön keresztül ugyanazt boncolgattam, amit sok eddigi munkámmal is: a férfi lelkében rejlő ősi ösztönt akartam megmutatni, amelynek hatására egy ember minden mérlegelést félredobva áll helyt egy adott helyzetben.

Miért érdekelnek az emberi arcok, sorsok?

Mert mindig érdekelt az emberi lélek. Az az expresszionista festészet, amit én művelek, lehetőséget teremt arra, hogy az egész személyiség esszenciáját, a lélek titkait visszaadjuk egy arcon.

Az alkotás mellett történelmet is oktatsz. Mit üzen a múlt a most élő embereknek?

Mindig azt mondom a diákoknak, hogy a történelem leginkább a jelenről és a jövőről szól. Közhely, épp ezért igaz, hogy tanulnunk kell a múlt hibáiból és ellesni az erényeket. Ami ’56-ot illeti, szerintem a szabadságharc egyik fontos üzenete az, hogy elképesztően tiszteletre méltó, ahogy ezek a srácok szembeszálltak az akkori világ legnagyobb szárazföldi hadseregével, a vörös hadsereggel. Belevaló gyerekek voltak.

*

(Juhász Dávidnak MUK Márciusban Újra Kezdjük! címmel kiállítása nyílik 2017. március 21-én, 18 órakor a Pintér Galériában. Drámai feszültséget árasztó figuráin keresztül a festő ezúttal az 1956-os fegyveres harc felvállalásának lélektanát boncolgatja.)

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://fesztival.mandiner.hu/trackback/29264