Éppen hetvenöt éve keserű elégtételt jelentő cikk látott napvilágot: elutasították a kegyelmi kérvényét a halálra ítélt csendőr főhadnagynak, aki minden bizonnyal felelős volt Lendvai István fajvédő író 1945. márciusi kivégzéséért. Lendvai, a két háború közötti magyar közélet mára méltatlanul elfeledett alakja inkább kerül elő a húszas évek során mutatott erős antiszemitizmusa miatt, mint tevékenységének másik fontos oldaláért. Náci- és nyilasellenes írásairól, melyek a fajvédelem egykori hazai képviselőjét nyilas börtönbe juttatták, az utókor megfeledkezett.
Lendvai István zabolátlan radikálisból érett polgárrá nőtt”
Míg Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékezetét – kellő torzítások után – kisajátította a szocialista történetírás, addig Lendvai örökségét elhallgatta. Hogy Lendvai ezzel jól járt vagy rosszul, nehéz kérdés, ám annyi biztos, hogy életútja értelmezhetetlen nyilasellenes publicisztikájának feltárása nélkül. Külön probléma, hogy fajvédő beszédeit és cikkeit Lendvai gondosan publikálta, Nomád álnéven írt, náci- és nyilasellenes leveleiből viszont mindössze egy rövid válogatást adott ki 1942-ben. Pedig későbbi írásaiban a magyar függetlenséget, a polgári értékeket, de még egyes szociálisan érzékeny témákat is bátran felvállalt.
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.
Munkaszolgálatosok kivégzésének eltussolása volt az egyik vádpont a Don-kanyarba vezényelt parancsnok ellen a kommunista népbíróságon, Veszprémy László Bernát történész új könyve tisztázza a honvéd tábornokot a vádak alól.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.