Már nem csak a harctéren lehet egy ország ellen háborút folytatni vagy épp védekezni, sőt a hibrid hadviselés a lehetőségek egész tárházát rejti. Összefoglalónk az új kor kihívásairól!
2024. április 02. 07:52
19 p
3
0
37
Mentés
Transzgenderlobogós tüntetés március 9-én a krakkói főtéri templom előtt. A hadviselés már nem csak fegyverekkel zajlik. Fotó: AFP / Klaudia Radecka / NurPhoto
Bár alig érzékeljük, soha nem tapasztalt kihívásokkal és veszélyekkel teli világban élünk, ami indokolttá teszik hazánk biztonsági rendszerének a megerősítését. Választási években mindez hangsúlyozottan aktuális, s a kormányzat részéről elkezdődött a rákészülés.
Napjaink kihívásai nem feltétlenül hangosan és főleg nem hadüzenettel érkeznek, hanem álcázva, lopakodva. A destabilizációs törekvések számos formát ölthetnek, felhasználva a modern technika teljes eszköztárát, kihasználva a társadalmak sebezhetőségét. A hibrid hadviselés nem korlátozott érdekérvényesítési eszköz, hanem a jövő háborújának általános formája.
A nagyhatalmak tömegpusztító arzenálja korlátokat állít az egymás közti közvetlen összeütközés elé”
Ahogy Hausner Gábor fogalmaz a Honvédelmi alapismeretekben: „A hibrid hadviselés a hagyományos reguláris (lineáris, konvencionális) és az irreguláris (nem lineáris, nem konvencionális) hadviselés puha, közepes és kemény módszereinek, eljárásainak rugalmas alkalmazása abból a célból, hogy az ellenség államát, fegyveres erőit működésképtelenné, védtelenné tegyük, és akaratunkat rákényszeríthessük, legfőképpen azzal a stratégiai céllal, hogy az erőszak szintje a konfliktus folyamán ne haladja meg a háborús szintet.”
Szun-ce, a világhírű kínai hadvezér két és fél ezer éve úgy fogalmazott A hadviselés törvényei című írásában: „Nem is harcolni, mégis alávetni az ellenséges sereget: ez a legjobb a jók között.” A 19. században Carl von Clausewitz, a legismertebb porosz katonai teoretikus a hadtudomány egyik alapművében megállapította, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel. Ugyanitt előremutató megállapításokat tett, amelyek szerint az emberi dimenzió az elsődleges hadszíntér, ahol a geopolitikai célokat döntően új, indirekt módszerekkel, a célország lakossága tudatának, elméjének befolyásolásán keresztül a saját kormányuk ellen hangoló manőverekkel igyekeznek elérni.
Napjainkban az olvasó olyan kifejezésekkel találkozik, mint a pszichológiai műveletek, proxi háború, aszimmetrikus hadviselés. Nem számít újdonságnak az álhírterjesztés, a közösségi médiában való machináció, a választásokba való beavatkozás, s mindenkinek nyilvánvaló, hogy a mesterséges intelligenciával egyre jobb minőségű videó- és hangfelvételeket lehet alkotni, manipulálni. Mindezek lehetnek a hibrid hadviselés eszközei, a lényeg az ellenfél, az ellenség megtévesztése. Ez a modell a 21. századi hadviselés elméletének legújabb terméke, amely azért jelent meg, mert a nukleáris csapásmérő eszközök elértek egy olyan megsemmisítő szintet, amelynél már irracionális az alkalmazásuk.
Elmosódik a háború és a béke közötti határ, és a harctér sem lesz körülhatárolható”
A hadtudomány bőséges irodalommal szolgál az egyes korok és időszakok hadviseléséről, ahogy azt Simicskó István A hibrid hadviselés előzményei és aktualitásai című tanulmányában bemutatja, majd a vizsgálati szempontoktól függően kategorizálja őket. Modern kori hadviselésről az 1648-as vesztfáliai békekötés óta beszélhetünk, amikor a hűbéri kötődésen alapuló feudális államokban szerveződő magánhadseregeket felváltotta a központi hatalom által megszervezett hadviselés monopóliuma.
William S. Lind kidolgozta a négygenerációs megközelítést. Ez alapján az első generációs hadviselés korszakában a harmincéves háborút lezáró békekötés után megszülető nemzetállamok kisajátították a hadviselés jogát, ezzel jelentősen átalakítva a teljes hadi kultúrát. Ez az időszak a 19. század közepéig, végéig tartott, ekkor különültek el vizuálisan is a civilek a katonáktól, ekkor jelent meg a sorkatonaság és az alakzatokban harcoló gyalogság mint új harceljárás. Erre az időszakra esik a katonai vezetői állomány iskolarendszerű szakmai képzése, ekkor jelentek meg a katonai akadémiák. „Hazánkban 1707-ben a Nemes Ifjak Társasága keretében vette kezdetét a magyar tiszti előképzés, majd a Ludovika Akadémia alapítása (1808) után, 1872-ben az első hazai katonatiszti vezetőképző intézet is megkezdhette működését” – írja Simicskó István. Ennek a kornak a jellemzője röviden: az élőerő koncentrációja.
A lényeg az ellenfél, az ellenség megtévesztése”
A második generációs hadviselés korszaka az első világháborúban csúcsosodott ki, és a legfontosabb ismertetőjegye az ipari forradalom találmányainak, a sorozatlövő fegyvereknek, a távírónak, a vasútnak, a repülőgépeknek, a harckocsiknak és a tengeralattjáróknak az alkalmazása. Újragondolták az élőerő-koncentráción alapuló harceljárások hasznosságát, és a területek elfoglalásáért vagy megtartásáért vívott küzdelemben új alapokra helyezték a fegyvernemek összehangolt alkalmazását. E korszak jellemzője a tűzerő koncentrációja.
A harmadik generációs hadviselés csúcspontja a második világháború volt, a legfontosabb ismertetőjegye az összfegyvernemi erőkoncentráció. Nőtt a hadiipar termelőképessége, fejlődött a haditechnika, ami lehetővé tette a mélységi hadműveleti szintű manővereket. Ekkor dolgozták ki tudományosan a hadviselés elméletét, és születtek az olyan művek, amelyek a háború kiterjesztését hirdették a hátországra, így demoralizálva a lakosságot. Ennek a kornak a jellemzője a totalitás.
A negyedik generációs hadviselés a nukleáris fegyverek megjelenésével kezdődött, és napjainkig tart. A nagyhatalmak tömegpusztító arzenálja korlátokat állít az egymás közti közvetlen összeütközés elé, ezért ilyen körülmények között felértékelődik az indirekt hadviselés a stratégiai tervezésben. Ennek az időszaknak a jellemzője a hibrid hadviselés, amely rendszerelméleti megközelítésben nem illeszkedik az előző három logikájához. Elmosódik a háború és a béke közötti határ, és a harctér sem lesz körülhatárolható. Az is újdonság, hogy bő három és fél évszázad után megjelennek a nem állami szereplők mint hadviselő felek, így az állam elveszti a hadviselés fölötti monopóliumát. A negyedik generációs hadviselés jellemzői a puha célok, a civil lakosság, a társadalom megtámadása, az állam megdöntése, az információs forradalom eszközeinek alkalmazása a győzelemhez. A hibrid hadviselés koncepciójában meghatározó a szinkronitás, azaz hogy a különböző színtereken egy időben zajlanak a műveletek, így erősítik egymás hatását.
Vannak szakértők, akik szerint már az ötödik generációs hadviselés korszakát éljük. Ennek jellemzője lehet a tudatos irreguláris hadviselés. Isaszegi János az aszimmetrikus hadviselésről szóló tanulmányában így fogalmaz: „A következő 10–30 év a kultúrák háborúja lesz, amelyben számolni kell a megerősödő iszlámmal, a növekvő elszegényedéssel, az élettérháborúkkal, amelyek a vízért, a termőföldért folynak.” Az ötödik generációs hadviselés során valószínűleg a harcmező digitalizációja, a mesterséges intelligencia használata és a biotechnológia játszik majd kulcsfontosságú szerepet.
Nem csak a nyugati szakemberek dolgozták ki napjaink háborúinak az elméletét: már az 1999-es, Korlátlan hadviselés címet viselő kínai stratégia a nemzetközi jog rosszhiszemű használatát javasolja katonai célok eléréséhez. Sőt, a hírszerzőtiszt szerzőpáros szerint beléptünk a korlátlan hadviselés korába, amelyben nincs terület, amelyet ne lehetne támadni, nincsenek olyan eszközök, amelyeket ne lehetne használni. Ezek a nézetek nagy hatást váltottak ki azzal, hogy a háború hagyományos hadszíntereinek olyan új terekre kiterjesztéséről értekeztek, mint a pénzügy, a kereskedelem, a vallás vagy a kultúra, kitágítva ezzel a hadviselés fogalmát.
Ehhez a koncepcióhoz hasonlít az orosz megközelítés is, amelyet a szakirodalom stratégiai elrettentésként definiál. Az elmélet azért született, mert a moszkvai vezetés a nukleáris fegyverek mellett nem katonai módszereket is használni akart. Az egyik ilyen elméletet Valerij Geraszimov vezérkari főnök nevéhez kötik, amely szerint a stratégiai elrettentés katonai és nem katonai (politikai, diplomáciai, jogi, gazdasági, ideológiai, tudományos-technikai) eszközök koordinált rendszere, amelynek célja egy Oroszország elleni olyan katonai akciótól való elrettentés, amely stratégiai károkat okozna.
A hazánkat fenyegető veszélyek és kockázatok az utóbbi időben jelentősen megváltoztak, már nem lehet kivédeni őket csupán katonai eszközökkel. A világjárványok, természeti és ipari katasztrófák, tömeges és irreguláris migráció, valamint a hibrid hadviselés is megjelenik mint új biztonsági megközelítést igénylő tényező. Ezek a fenyegetések a társadalom védekezőképességét, a demokratikus intézmények létalapját veszik célba. Ahogy a NATO és az EU, úgy a magyar kormány is dolgozott ki terveket a hibrid fenyegetések visszaszorítására, amelyek lényege a társadalmi reziliencia, vagyis ellenálló képesség növelése.
A biztonságpolitika területén a reziliencia olyan képességet jelent, amely lehetővé teszi a sokkhatásokkal és a tartós strukturális változásokkal való szembenézést oly módon, hogy a társadalmi jólét megmaradjon, és ne kerüljön veszélybe a jövő nemzedékeinek öröksége sem. Magyarország időben felismerte, hogy foglalkozni kell az új kihívások gerjesztette fenyegetésekkel, és rendszerezett módon a 2020-as Nemzeti biztonsági stratégiában kitért rájuk. A védekezés természetesen így sem egyszerű feladat, sőt ahogy nem létezik abszolút biztonság, a teljes védettség kiépítése is lehetetlen. Viszont az nagy bizonysággal kijelenthető, hogy a védelem egyik legfontosabb kritériuma a társadalom megfelelő felkészítése.
***
A Magyarországra leselkedő fenyegetések
Minden országnak vannak sebezhető területei, amelyek ellen hibrid támadásokat lehet indítani külföldről. Hazánkra nagy általánosságban az alábbiak jelentenek veszélyt.
• Diplomáciai nyomásgyakorlás: ezt folyamatosan tapasztalhatjuk a szövetségi rendszereinken belülről is, valamint az európai uniós intézmények részéről, és csak erősödni fog az európai parlamenti kampány, majd az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége alatt. • Gazdasági nyomásgyakorlás: nemcsak szövetséges állam, de nemzetközi intézmények, cégek vagy civil szervezetek felől érkezhet, amelyek célja a magyar gazdaság vagy a forint instabilitásának és gyengítésének elősegítése, például befektetések visszatartásával, pénzpiaci manipulációval. • Energiahordozókkal való zsarolás: olyan intézkedések, amelyek célja Magyarország energia- vagy forrásellátásának megzavarása vagy korlátozása. Láthatjuk, hogy a szomszédunkban zajló háború nyomására ezt a módszert egyre gyakrabban használják. • Kibertámadás: célozhat magyar kormányzati rendszereket, infrastruktúrát, vállalatokat, a módszere lehet adatlopás vagy akár az államigazgatás működésének megzavarása. • Információs hadviselés: pszichológiai műveletek, dezinformáció és propaganda mind-mind előjöhet a választási kampányok vagy az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége alatt, a cél a politikai instabilitás. • Választásokba való beavatkozás: a fentebb felsorolt módokon, illetve bizonyos csoportok törvénytelen támogatásával is végrehajtható. • Migrációs vagy a migráció kezelésével kapcsolatos nyomásgyakorlás: más országok, a nemzetközi sajtó vagy civil szervezetek részéről valósulhat meg.
A francia államfő háborús kijelentései már a hazájában is vihart kavartak: az egyik legutóbbi, Franciaország atomdoktrínáját érintő javaslata, hogy vitassák meg a nukleáris erők európai alkalmazásának kérdéseit a szomszédos vezetőkkel, az ellenzék részéről heves elutasításra talált. Jobb- és baloldali politikusok azt hangoztatták, hogy az elnök megkezdte az ország nukleáris stratégiájának lazítását, mégpedig azért, hogy azt ez európai szolidaritás oltárára helyezze. Ez nem olyan egyszerű kérdés, amiben még az egyébként nagy hatalmú francia elnök akár kénye-kedve szerint dönthet.
„Továbbra is a békéről beszéljünk annak, aki háborút akar, megbocsátásról annak, aki bosszút hint el” – szögezte le a pápa pünkösdi beszédében homíliájában.
A visszaszivárgó oroszok már nemhogy a spájzban vannak, hanem az ebédlőben. A desznyószaros magyaroknak ez tetszik.
Ha a cigánykodó magyarok nem vágják ki ezt a rákot a testükből, akkor a románok fogják a franciákkal meg az amerikaiakkal.
Bien sûr.
Nincs olyan, hogy hibrid...Érdekek és nézetek mentén szerveződő beavatkozók vannak, esetleg ad hoc szövetségesek...
(viszont akik ezek közül nem érintettek, azok idegen agresszorok)