Ódivatú társasjátékokra dől a legtöbb pénz a Kickstarteren
2016. május 22. 12:00
A legnépszerűbb közösségifinanszírozó-platformon sem videojátékokra, sem technológiai projektekre nem kalapoznak össze annyit, mint társasjátékokra.
2016. május 22. 12:00
p
0
0
0
Mentés
A Kickstarter már nem annyira az Oculus Riftről, hanem inkább az Emberiség elleni kártyákról szól. A 2009-es kezdet óta 549 millió dollár gyűlt össze játékkategóriában, amivel a technológiát és a designt megelőzve, ez a közösségi finanszírozó (crowdfunding) platform leggazdagabb szegmense.
Idetartoznak, de kisebbségben vannak a videojátékok. 2015-ben a kategória támogatásainak begyűjtötték ugyan a negyedét, viszont ez nem jelenti azt, hogy tényleg ennyi pénz folyt be a projektekbe. Egyes projektek ugyanis nem szedik össze az óhajtott anyagiakat, és soha nem lesz belőlük semmi. 2015-ben kb. 10 millió dollár különbség volt a játékokra beígért és a sikeresen támogatott projektekre befolyó összeg között.
A társasjátékok kickstarteres felemelkedése egybevág a táblás játékok általános berobbanásával. Piacuk hetedik éve növekszik, az ICv2 piackutató szerint egymilliárd dolláros iparrá vált.
Az ICv2-t működtető Milton Griepp elmondása alapján a táblás játékok fellendülésében közrejátszik, hogy a játékosok megcsömörlöttek attól a digitális képernyőtől, amellyel egész munkanap vacakolnak: „hazatérve, kevésbé érdekli őket az online játék, mint a szemtől szembeni interakció. A szabadidős tevékenység alapvető változása irányítja ezt a folyamatot.”
A Kickstarter besegít a társasjáték-robbanásba. A Griepp becslése szerint a tavaly összegyűjtött pénzösszeg az összes észak-amerikai hobbijáték eladások közel ötöde. A Kickstarter projekteket nem számítják ezeknél az eladásoknál.
A társasjátékok támogatásához képest más kategóriákat, például a technológiát sovány összegekkel finanszírozzák.
„Nagy szükségük volt a Kickstarterre, mert nagyjából haldoklott a terület” – jelentette ki a videopiac-kutató ICO Partnerst vezető Thomas Bidaux.
Úgy tűnik, a Kickstarteren támogatott játékok a kifinomult játékosoknak szólnak. A „borzalmas emberek partijátéka”, az Emberiség elleni kártyák 15 ezer dollárral kezdett 2011-ben. A pár napja zárt Sötét lelkekre, egy videojáték adaptációjára 3,7 millió fontot (5,4 millió dollárt) kalapoztak össze.
Adrian Martino, a Days of Wonder gyártó társasjáték veteránja alternatív filmfesztiválhoz hasonlítja a platformot: „a megszokott játékcégek olyanok, mint Hollywood, a Kickstartert viszont a társasjátékok Sundance-ének hívhatjuk.”
Kivételesen jól mennek a közösségi finanszírozáshoz. A digitális kütyük katasztrofálisan bonyolult ellátási láncával vagy a videojátékok előrejelezhetetlen fejlesztési menetrendjéval ellentétben, az összetevők és a kiadások egyaránt jól meghatározhatók. A kickstarteres tömegek megszólításakor elő tudják adni, pontosan hogyan is működik a játék. Csak pénz kell a zsetonok, táblák és dobozok kifizetésére.
„A támogatók a gyártást és nem a fogamzást finanszírozzák” – magyarázza Bidaux.
Igazán harmonikus társasjátékokkal ismerkedhettünk meg a hónapban, méghozzá szó szerint, elvégre a természet benépesítése mellett sárkányokat foghattunk be, de némi csatára is sor került.
Két, egymástól elszigetelődő globális technológiai blokk van kialakulóban: egy amerikai és egy kínai vezetésű. A két nagyhatalom különféle módszerekkel erősíti a saját közösségi oldalait, keresőjét és technológiai óriásait.
Kell-e félnünk a mesterséges intelligenciától? Mi, emberek rendelkezünk-e felette? Elveheti-e a munkánkat? Milyen etikai kérdések merülnek fel az MI kapcsán? – szakértőt kérdeztünk.
Az ukrajnai harcok és a gázai konfliktus az emberiség történetében az első olyan háború, amelyben a mesterséges intelligencia által irányított fegyverek jelentős szerepet kapnak. A hadviselésben valami új kezdődött, semmi sem lesz már úgy, mint régen. A gépek vezérelte harcra – ami, ha lehet, még az eddigieknél is könyörtelenebb – a tudósok hiába figyelmeztettek: a gyilkos robotoknak az ember nem tud ellenállni.
Európa lemarad a mesterséges intelligenciáért való versenyben, de a hagyományos tudás oktatására továbbra is szükség van – vallja Edoardo Rafiotta olasz jogászprofesszor.