Ozorai people, avagy: mi a gáz

„Nem igazán értem a tiltakozók problémáját. A tudósítások szerint az ozorai pszichedelikus bulin a publikum nyíltan, bódéban árusított és vásárolt illegális kábítószereket, a rendőrség pedig lecsapott, mert ez a dolga. (...)

Lehet azt mondani, hogy a törvény rossz, de amíg érvényben van, be kell tartani. Ez nem valamiféle aljas embertelenség, mint a kassai gettó felállítása; csak arról szól, hogy öreg, ebben az országban tilos ezt és ezt az anyagot árulni és fogyasztani, s ha mégis megteszed, akkor annak van következménye. Akinek nem tetszik, az lobbizzon, érveljen, tüntessen, alakítson pártot, ahogy a nagy sikerű svéd torrent-kalózok, akik elérték az ACTA egyezmény megsemmisítését. De fennálló törvényt nem sértünk ukmukfukk, mert akkor jönnek a szőrös, pókszerű rendfenntartók.

Hogy arányos volt-e fellépés, vagyis több száz géppisztolyosnak kell-e pár tucat benyalt hippit lekapcsolni, az  más kérdés; valszeg nem, és ha ezt kivizsgálják, az oké. De az igazi probléma szerintem nem ez, hanem az, hogy amíg a hatályos törvények büntetni rendelik a drogterjesztés egyik formáját, addig a másikat, ami sokkal súlyosabb, kifejezetten pártolják – és itt az alkoholról beszélek. Magyarországon összehasonlíthatatlanul kevesebben betegszenek és halnak meg egyéb drogok, mint az alkohol miatt. Minden hetedik magyar alkoholfüggő, és a nyolcadik utas a halál. (Ha időben nem kezelik, néhány év alatt mortalitáshoz vezethet.) Iszonyatos a pia rombolása a társadalomban, kamaszkortól az összes korosztályt érintve.

Summa: rendben, hogy a tiltást nyíltan leszaró csapatot, amely nem hajlandó legalább diszkrétebben betépni, szétrazziázzák. De akkor egy méltányos, egyenlő mértékkel mérő rendszerben a pálinkafesztiválokat minimum harckocsikkal kéne legyalulni.”