Petrás Mária kitiltása a kultúrmocsár példája

„Petrás Mária kitiltása annak a kultúrmocsárnak a példája, amelyet naponta újratermelünk. Nem csak a Zsidó Nyári Fesztivál szervezői felelősek -- bár nekik nagyon sürgősen bocsánatot kéne kérniük --, hanem mindenki. Mindenki, aki normálisnak tartja, hogy egy Népszavába beíró olvasó úgy gondolja, fontos »lekáderezni« egy énekest, mindenki, aki hisz az ilyen »lekáderezésekben« és a »nemállunkszóba« filozófiákban, amelyek a lekáderezések mögött állnak. Abszurd, méltatlan, destruktív magatartás a kulturális szférában az olyan, amely az átkosra emlékeztető káderpolitikát folytat, akár jobbról, akár balról.

Nem pusztán arról van szó, hogy Petrás Mária fel sem lépett a Magyar Szigeten; arról van szó, hogy ha történetesen fellépett volna, ott is azt adta volna elő, amit minden normális ember értékes, értékmentő és gyönyörű népzenének gondol. Elfogadhatatlan az a gondolkodás, hogy ha egy művész népszerű valamelyik oldalon, akkor a másik oldalnak gyorsan karanténba kell zárnia. (UPDATE: a Szombat alább linkelt cikke szerint Petrás Mária fellépett a Magyar Szigeten, ami, mint írtam fentebb, az álláspontomon nem változtat.

Tíz éve hallgatom, micsoda pofátlanság, hogy »szóba állok« ezzel vagy azzal, hogy »az ilyeneket« karanténba kell zárni, stb. Ez a gondolkodási stílus engem a náci és a bolsi gondolkodásra emlékeztet, ahol mintegy fertőző betegségként tekintettek egyes személyekre vagy művészi irányokra. Elfogadhatatlan. Az ügyön nem segít ugyan, és elveimmel is ellenkezik -- azt is ostobaságnak tartom, amikor valaki pusztán zsidó származása okán úgy képzeli, hogy képviseli a magyar zsidóságot --, mégis az volt az első reakcióm, hogy személyesen elmondjam Petrás Máriának, mennyire szégyellem az egész fertőzetet, aminek most áldozatul esett.”