Így törhetnek ki a magyar zenekarok – Eurosonic-napló VI.

Minthogy valódi zenét és paradicsomi állapotokat találtunk péntek este a Le petit théâtre-ban, a betervezett Me + Marie kimaradt a programunkból, ahogy a Cocaine Piss és a péntek este két magyar fellépője, a Fran Palermo és a Bohemian Betyars is. Utóbbi csapat a Nagyszínpad verseny győzteseként jutott ki a Eurosonic-ra, de magától is gyakran játszik már külföldön. A hajóbár szombat reggeli infói szerint nagyon működött a koncertjük most is.

A Fran Palermo meg állítólag nem annyira.

Sebaj, ők vigasztalódhatnak azzal, hogy a remek kis fogadás keretében bemutatott Europavox.com-on rajta vannak – egyikeként a három, ott helyet kapott magyar zenekarnak. Ez az Europavox kezdeményezés egyébként nem rossz: egy nagy, pofás honlapot hoztak létre az alapító fesztiválszervezők, a cél pedig az, hogy az európai könnyűzene teljes térképe meglegyen zenekarokkal, háttérsztorikkal, bizniszinfókkal, mindennel.

Az alapötlet abból jött, hogy véges számú zenekart tudnak meghívni fesztiválokra, de azokon kívül is ismernek egy csomó jót. Egyelőre mondjuk alig több mint száz banda van fönt, ami 26 országra vetítve nem sok, Magyarországról viszont az egykor quartos Rónai András szerkeszti a tartalmakat.

Tehát: a hazai zenészeknek őt érdemes ostromolniuk, ha fel akarnak kerülni az adatbázisba. Nagy tömegek nyilván nem olvassák majd az EU-s pénzből létrehozott Europavoxot, arra viszont jó esélye van, hogy a szaksajtó és a fesztiválszervezők-menedzserek kövessék: egy lehetőséggel tehát több, hogy a magyarok is meghódítsák az európai piacot. 

A cél ugyanis elvileg ez lenne. Ezért van kint ez a mi delegációnk is. Egyelőre persze még nem látszik, ki lesz az, aki magyarként tarol majd az európai chartokon. Egyrészt a Cseh Tamás Program teljes pénze annyi csupán, amennyi egyetlen színház éves költségvetése: ettől azért nem lehet csodát várni. Másrészt nem lehet tudni, ki és miért jön be külföldön.

Szombat délután erről merengünk egy helyi étteremben többek közt a szigetes Tóth Tiborral, Kovács Bence Mikóssal, az NKA-s, Cseh Tamás Programos Bajnai Zsolttal, a Tiszavirág-szervező Kovács Ákossal és Podlivics Péter menedzserrel. Utóbbihoz beugrik egy holland kolléga is, az új zenekarát akarja rásózni Podlovicsra. Nyitottság van. 

Utóbbi hozott már nem egy holland bandát, például a T-99-et is - őket meg is nézzük egy kávézóban. Húsz perces bemutatkozás csak, de nagyon jó: surf rock, blues, country, rockabilly és Los Lobos-hatások dögivel. Kiss Tibi a Quimbyből állítólag az itteni gitáros hatására vette a saját gityóját. Tényleg hasonló a hangzás, a játékmód. Ha jönnek hozzánk, ott leszünk, az fix.

A szomszédos lemezboltban, a Plato-ban is koncertek vannak épp, azok is jók. Tele minden friss bakelitekkel: nagyon menő lett megint ez a formátum, viszont még mindig kevés helyen gyártják (újra) Európában. Amikor azon lamentálunk, kit kellene „felépíteni”, kire kellene költeni ahhoz, hogy áttörjön a magyar zene nemzetközileg is, eszünkbe is jut: lehet, hogy a dorogi lemezgyárat kellene újranyitni. Ha már világsztár zenekarunk nincs, legyünk bakelitnagyhatalom! Azért ezt még át kell majd számolni.   

Ami a magyar zene befuttatását illeti: egyelőre nincs meg a masterplan. A rotterdami rádiós példájából kiindulva simán lehet, hogy Kis Grófóval lenne érdemes próbálkozni.

Mondjuk akkor inkább ne is legyen nagy magyar siker Európában.