Miután hazahoztam Tallai Gábor és Futaki Attila új Puskás-képregényét, némileg meglepve láttam viszont még aznap Rozi lányom kezében. „Belelapoztál?” – kérdeztem nehezen leplezett meghatottsággal, mire ő egy tízéves nagyképűségével azt válaszolta: „Elolvastam.” Volt ugyan, amit nem értett, valamiért mégiscsak beszippantotta a történet, a rajz, a Puskás-legenda. Na ja, a Puskás-musical dalait is kívülről fújja, és általános tapasztalatom, hogy az ő korosztálya sokkal inkább „képben” van Puskásék történetét illetően, mint azon középgenerációk képviselői, akik játszani már nem látták az ötvenes évek magyar világsztárjait, fiatalkorukban pedig tabutémának számított a Rákosi-érában túlpörgetett meg az emigránsok miatt is kellemetlenné vált Aranycsapat-sztori.
Puskás neve a siker szinonimája”
Éppen a fenti példák – a képregény, a musical – igazolják azonban, hogy a Puskás-legenda végképp kiszabadult az aktuális érdekek, hivatalos narratívák szorításából, egyszerűen olyan örök érvényű hősköltemény, amely az eposzok szabályai szerint tökéletesen „működik” jó fél évszázaddal az események ideje után, sőt a minden értéket megkérdőjelező, feje tetejére állt világunkban is. Ráadásul a futball ma még népszerűbb, a Real Madrid szintén, a világbajnokság pedig nagyobb show, mint valaha, és a legnagyobb dicsőség a góllövőké. Senkinek nem kell hát magyarázni, mit jelentett Puskásnak csapatkapitányként vb-döntőt játszani, majd lenullázódni, és a megaláztatásokon, történelmi és magánéleti kríziseken, eltiltáson, betegségen felülkerekedve a száműzetésben a világ legjobb klubjával a csúcsra visszatérni.
Ha Hollywoodban írták volna, valószerűtlenül sablonos lenne a sztori. De az élet írta, és mind többen csodálkoznak rá, hogy miközben Magyarországot, a magyarságot a huszadik század nagy vesztesének szoktuk tekinteni, van itt egy világraszóló magyar sikertörténet. Trianon, a holokauszt, a gulág és ötvenhat szívszaggató drámájának árnyékában is megmutatták magukat magyar géniuszok: a művészet, a tudomány, a sport nagyságai Bartók Bélától Szent-Györgyi Alberten át Puskás Öcsiig, s műfajánál fogva utóbbi az, aki a szó valódi értelmében világsztár lett akkor, amikor a magyarokat inkább sajnálták, mint ünnepelték. A rapszodikus és kegyetlen huszadik század végeztével azonban a történelmi távlat lassan a helyükre rendezi a dolgokat, és mi büszkén húzzuk ki magunkat, amikor Emilio Butragueño a madridi Puskás utca avatásán – két hete történt – kijelenti: „Puskás neve a siker szinonimája Madridban.” Ezek fontos visszaigazolások azért is, hogy véletlenül se bizonytalanítson el bennünket, amikor itthon gyakran halljuk: „Ugyan, túl van tolva ez a puskásozás, miért kell még mindig vele foglalkozni?”
Nos, nem még mindig, hanem egyre inkább.
Ő ugyanis mára lett klasszikus, a klasszikusok pedig örök érvényűek. Szintén friss, májusi hír, hogy Milánóban két olasz alkotó, Gianfelice Facchetti és Fabio Zulli írt és állított színpadra egy Puskásról szóló darabot, az angolszász világban is a magyar, „kávéházi” futballkultúra és Puskásék iránti nosztalgia söpör végig. Ez utóbbi főként Jonathan Wilsonnak, korunk legdivatosabb futballszakírójának a munkássága, valamint a Guttmann Bélát, Egri-Erbstein Ernőt, Kürschner Izidort a közelmúltban felfedező és bemutató könyvek nyomán.
Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Puskás teljes jogú tagja a manapság a leginkább hologramos focis kártyákon és videójátékokban testet öltő szuperelitklubnak Pelével, Messivel, Matthäusszal és a legnagyobbakkal együtt, vagyis a közelmúltban negyvenhat országban gyűjtötték a srácok az őrülten népszerű Panini-albumok Puskás-kártyáit, és a FIFA-játék legújabb, 2021-es verziójának szenzációja a három szuperértékes Puskás-kártya, akkor nem meglepő, hogy a legfiatalabbak is áhítattal és érdeklődéssel lapoznak bele a képregénybe. De hogy végig is olvassák, az már nemcsak a legendás Öcsi, hanem leginkább Futaki Attila és Tallai Gábor érdeme...
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.