Anyák és lányok – a névtelen alávalóságról

Van itt egy sajátságos cikk – mégpedig a 888.hu-n.

„És ha már a hazásságnál tartunk, ilyen képpel örvendeztette annak idején a derék magyar szocialistákat Tóbiás József MSZP-s politikus felesége is, Rába Tímea hajdani szépségkirálynő és maszturbációs segédeszköz.” – írja bátran a szókimondásáért illegalitásba kényszerült szerző. Csak úgy vibrál tőle a levegőben az ERŐ.

Egy többgyerekes anyáról – és, mintegy mellékesen, a házasságról – ebben a hangnemben írni: méltatlan. Mindebbe egy tizenhárom éves lányt, az ő szépségét és jövőjét is belekeverni: aljas.

„Valószínűleg az egyetlen dolog, amellyel kapcsolatban Tóbiás Józseffel valaha egyet fogunk érteni: és pedig a lánya szépsége, ami - lássuk be - vitathatatlan. Éppen ezért aggódunk. Nem tudjuk eldönteni, hogy mi lesz rosszabb: ha apja politikai vagy anyja pornófotós nyomdokaiba lép majd a szépséges Nina, mindenesetre mi egyiket sem kívánjuk neki.” Aztán egy kép a lányról és édesapjáról, majd maszturbálós szavazás az édesanyáról. Hárman névvel és arccal, valaki név és arc nélkül.

S mindezt nem szégyen és megbánás, hanem harcias főszerkesztői kiállás követi, egyenesen a konzervatív újságírás zászlaja alatt: „Mindenkinek megadja, ami neki jár. A nagyságot értékeli. Az alávalót lenézi. A ribancot annak nevezi, ami.”

Minket sokkal többször neveztek konzervatívnak (ifjú-, sőt bezzegkonzervatívnak meg aztán pláne), mint ahányszor így hivatkoztunk magunkra (inkább a polgári undergroundot használjuk lassan tizenöt éve, ha valamiért öncímkézésre kényszerülünk). Általában nem is szívesen megyek bele a mi a(z igazi) konzervatív? végeláthatatlan terminológiai köldöknézésbe, de negatív definíciót adni annál egyszerűbb: amit a 888.hu művelt, az egészen biztosan se nem konzervatív, se nem újságírás. Sem tartalmában, sem stílusában – indíttatásában meg különösen nem.