Pünkösdkor mint szélvész és tűzvész mutatkozik be a Nemzet lelke – a Tűzláng mindenkire leszáll
Az emberiség mindig az Isten útjain jár. Akkor is, mikor nem azt az utat tapossa, amit az Úr szán neki. Kozma Imre atya írása.
Egymással versenyezve akarták nevetségessé tenni a doktort, aki mellesleg az ország egyik csúcskórházát irányítja huszonhat éve.
„Kásler professzornak a Tízparancsolat egészségmegőrző hatásáról szóló kijelentéséről egyből visszakézből hallottam, úgyhogy megpróbálom értelmezni, mint svédcsavart az IKEA-bútorhoz.
A becsmérlés kontextusába ágyazott, utálkozó cikkek, egymással versenyezve akarták nevetségessé tenni a doktort, aki mellesleg az ország egyik csúcskórházát irányítja huszonhat éve.
Pedig üdítő lett volna először egy pozitív, vagy akár csak pártatlan írást olvasni arról, hogy egy miniszteri poszt várományosa a közbeszéd szempontjából ilyen bátor, ugyanakkor mind a zsidó, mind a keresztény elkötelezett hívők körében ősidőktől ismert, kipróbált igazságot állít. Itt nem politikáról van szó, különösen nem a napi és a párt válfajáról. A józan ész alapján is bőven belátható és életszerű, hogy az ezeket a lelkiismeretünkből is megismerhető igazságokat megtartó emberek harmonikusabb, és így minden bizonnyal egészségesebb életet is fognak élni.
Azonban a ma náthaszerűen terjedő nihilista gúny atmoszférájában könnyű prédát leső, középszerű és negyedművelt trollocskák kapásból felbátorodtak és ezoterikus félőrültként próbálták meg láttatni az orvosként és intézményvezetőként is maradandót alkotó Káslert.
A beszűkült tudatállapottól megvezetett gőgös írnokok a nagy egyéniséghajszában pont az eredetiségre képtelenek, ellenben ötlettelenül szajkózzák az egymástól ellesett kultúrvonalat, és két füves cigi között úgy pötyögik be azt az egy-kétezer karaktert, hogy abból jobban üvölt az igazodási kényszer, mint a Népszabadság 1972-es vezércikkéből, csak picit tudatmódosított stíluselemekkel.
Mindez, ahogy utaltam rá, nem elsősorban a leendő miniszterről szól. A tét az, hogy lehet-e a 21. században a közbeszéd tárgya az emberiség alapműve, a legfontosabb könyv, a Biblia. Mi, hívők elfogadjuk-e azt, hogy az ateista paradigma az álsemlegesség maszkjában ukázokat osztogasson és visszaparancsolja a Bibliáról szóló kommunikációt az úgynevezett »magánszférába«, vagy sem? Elfogadjuk-e a szólás- és vallásszabadság – egyelőre részleges, még nem jogi termeszetű, de azt is már előkészítő – korlátozását azzal, hogy bárkit félhülyének lehet beállítani a társadalom előtt, aki a bibliai hitet kihozza a család, a gyülekezeti ház vagy templom falain kívülre?
A hívők fülüket-farkukat behúzva lapítsanak, nehogy a nagy tudományfétis nevében eljáró önkéntes journalrendőrök ujjbegyükre vegyék őket?”
(Forrás: Hetek)