Valamit fel kellene gyújtani

„Látom a három kamaszfiút magam előtt, ahogy nyerítő röhögések közepette biztatja egyik a másikat, hogy »ez jó lesz, király lesz, csináld már, gyújtsd már fel«. Az egyik az ötletgazda, a másik mindenben benne van, a harmadik valószínűleg csak megfelelésből van ott, mert a kamaszoknál ez már csak így megy. Nem akar kimaradni, mert akkor lemarad. Az pedig egy kamasznak tragédia. Fröccsen az aceton, lobban a láng, a nyerítő röhögés elbicsaklik, amikor szembetalálják magukat a tűz erejével. Egy ember meghalt. Családapa, egy özvegyet és négy gyereket hagyott magára.  

Most szabadlábon védekezhetnek, hiszen még nem nagykorúak, így túl súlyos vagy hosszan tartó büntetésre sem kell számítaniuk. A rendszer a fiatal elkövetőket védi, nehogy másodlagosan kriminalizálja őket a büntetés-végrehajtás. Hiszen nem akartak ők megölni senkit, az nem is volt szándékos. Ők csak röhögni akartak egyet, nem tehetnek arról, hogy így sikerült.

Sokan a szüleiket okolják, hogy nem tanították meg őket a szabályok betartására. De ezzel csak felmentik őket. A szülők nevelése fontos, de nem örök érvényű. A szülő is csak egy bizonyos szintig tudja megvédeni a gyerekét saját magától.”