A rongy morál a „legprofibb” kameramozgáson is átjön

„Jóllehet sokak szerepe nyilvánvaló számomra, de tételesen nem vettem eddig még számba mindazokat, akik akarva-akaratlanul jelentős mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy az lettem, aki vagyok. Menthetetlenül öregszem, egyszer majd végiggondolom ezt a névsort, ám abban biztos vagyok, hogy a képzeletbeli listán Tamas Aschernek ott a helye, s ezt a helyet a felejthetetlen kaposvári rendezéseivel (és persze az odautazások kalandos izgalmaival: mások voltak az útviszonyok, a kölcsönbe kapott, tragacs autók, a jeges téli utak, a hosszú hajú, gyanús küllemű egyetemistákat úton-útfélen igazoltató rendőrök, stb.), szóval ezt az örök és elmozdíthatatlan helyet Tamás már akkor és ott megalapozta, s azóta csak továbberősítette.

És most, talán először életemben, parányi vitám támadt vele, holott tudom, hogy a leírt mondatai, mint annyiszor máskor, nem nélkülözik a finom és elegáns iróniát, játékosságot és szellemi eleganciát.

Ám mégis! Tamás azt írja, hogy »Koltai Lajos vállalása morálisan tarthatatlan, de hallgatóinak hasznára lesz.« Irónia és elegancia, értem, mégis ezzel a mondattal vitám van, mert meggyőződésem szerint contradictio in adiecto, vagyis olyan állítás, amely saját cáfolatát hordozza.

Mire gondolok? Leginkább arra, hogy az egyetemi oktató, kiváltképp egy művészeti egyetemen mester, pontosabban Mester. Mester, aki egyszerre adja át szakmai tudását, ismereteit, tapasztalatát, felkészültségét, s egyszerre morális tartását, humánumát, világlátását (nem világnézetre gondolok!), s éthoszát. Olyan nincs, hogy valaki megtanítja a rá bízott fiatalembereket arra, hogyan kell a kamerát bekapcsolni, hogyan kell jól megvilágítani, hogyan történik a beállítás, a jelenetek vizuális megkomponálása stb., ám közben nincs morál, vagy ami van, az olyan, amilyen. Meggyőződésem, hogy a rongy morál a »legprofibb« világításon vagy kameramozgáson is átjön. És még valami, ugyanehhez: ha rajtam múlna, az én SZFE-men kötelező lenne Leni Riefenstahl oktatása. De az én SZFE-men Leni Riefenstahl nem oktathatna.

És akkor szót sem ejtettünk, de nem is lenne méltó szót ejteni azokról, akiknél a morális nihil békés szimbiózisban van a teljes szakmai deficittel.”