Tóta W. és ruszkik haza

„Árpi mindenekelőtt nem átallja azt írni: »egész a tápláléklánc legaljáig, ahol Schiffer Andrást tartják«. Hogy mi nem tetszik neki Schifferen, az nem derül ki a szösszenetből, de talán az az oka, hogy Schiffer egy tisztességes politikus – akivel sok vitám van –, ellentétben Árpival, aki egy tisztességtelen, magyargyűlölő, nevezzük – jobb híján – publicistának.

Azt is írja Árpi, hogy Sanna Marin – a bulizós miniszterelnök – azt mondja, miszerint ha Oroszország kivonulna a megszállt területekről, akkor minden rendben lenne. Sőt, akkor lenne csak minden rendben, hiszen »…kétségtelenül azonnal beállna vele a béke, ráadásul ez az egyetlen, ami a legális határoknak megfelel«. Már csak azzal a több millió orosszal kéne valamit kezdeni, akik ott laknak, egészen véletlenül. Mert miért kéne a »legális határokhoz« ragaszkodni, amikor több millió orosz él Ukrajna keleti régióiban? Nekik mit mondunk? Amikor ezrével irtották őket és mindezt tették a »legális határok« megtartása miatt, hiszen az egész lázadás azért tört ki. Bár a Google oldalairól – ami igen jellemző – eltávolították a felvételeket, azok még keringenek az interneten. (...)

Visszatérve Árpira, ő azt írja, hogy »akkor tessék ezt kimondani: a béke kapitulációt jelent, ezt várjuk az ukránoktól; ugyanakkor az oroszoktól nem várunk semmilyen engedményt«. Azt is megjegyzi, hogy az oroszok nem képesek másra, mint a németek 1941 után; mert mindenáron bele akarja keverni őket is ebbe az egészbe. »…Terrorbombázásokat hajtanak végre rakétákkal, mert a légierejük már nem mer berepülni, a frontokon viszont szaporán egyenesítenek, elszakadnak, racionalizálnak« – hazudja nagy lelkesedéssel. Láthatóan meghatotta őt az ukrán ellentámadás, amely bizonyos területeket foglalt el. Csakhogy elfelejti, hogy Ukrajna az USA és az EU lélegeztetőgépén van, ha pedig ez megszűnik, akkor az ukránoknak meszeltek, és meg is fognak szűnni egy keményebb tél után.

A klasszikusan gondolkodásmentes módon jár el: »…ha most sikerül inasba rakni, és beleverni a hülye fejébe, hogy nincs se joga, sem ereje erőszakkal terjeszkedni, akkor gyermekeink békében élhetik le az életüket«. Hogy az erősebb leírásával, az elméleti győzelem sugallásával túl tud-e jutni az esélytelenségen, az még a jövő zenéje. Addig is esélytelennek látom Ukrajnát, ám a halottak csak gyűlnek, gyűlnek és kiábrándító lesz az ébredés.”

Nyitókép: Tóta W. Árpád Facebook-oldala