Trendivé tennék a gyerekvállalást – Skrabski Fruzsina a Kényszerszinglikről

A magyarok kétszer annyi gyerekre vágynak, mint amennyi megszületik – hangzik el a Kényszerszinglik című, új doku-reality filmetekben. Mit szeretne elérni a film körül bábáskodó Három Királylány, Három Királyfi Mozgalom?

A kívánt gyerekek megszületését szeretnénk támogatni. Társkeresővel, család és karrier előadásokkal, babazászlóval és ezzel a filmmel is. Trendivé szeretnénk tenni a komoly kapcsolatot és a gyerekvállalást.

Kényszerszinglik, akik változtatni szeretnének életükön: honnan jött a film ötlete?

Kopp Kriszti rendezőtársammal készítettük a filmet. Azt gondoltuk, hogy a valóságshow forma, ami nagyon népszerű, használható pozitív célokra is.

Hogyan találtátok meg a filmben szereplő fiatalokat?

Facebookon, társkereső oldalakon adtunk fel hirdetést. Olyanokat kerestünk, akikre illik, hogy szeretnének családot, de eddig nem sikerült nekik.

Jó ez a szó, hogy „kényszerszingli”? A filmben szereplők vállalták magukra ezt a jelzőt? Vannak tehát másfajta szinglik is?

A hirdetésben is kényszerszinglinek jelentkeztek. A szót Kopp Mária, az anyukám, a mozgalom alapítója használta először. Olyan értelemben nem jó szó, hogy senki sem kényszeríti őket az egyedüllétre, olyan értelemben viszont jó szó, hogy nem azért vannak egyedül, mert nem akarnak társat. Figyelemfelkeltő a szó, és ez hasznos egy film esetében.

Hat különböző karakter van a filmben, miközben persze a való életben ott a sok tízezer, százezer többi magányos, szingli avagy kényszerszingli karakter. Mi az, ami közös bennük, mi az, amiben hasonlítanak szerinted a kényszerszinglik tömegei?

Ők fiatalok, még ráérnek, de a kutatások szerint már a húszas éveinkben szeretnénk családot, csak ez kitolódik. Csak abban hasonlítanak egymásra, hogy mind komoly kapcsolatot szeretnének.

Ugyan a filmben hat eltérő karakter van, de azért valahol mind fiatal, kedves, értelmes, önreflektív, középosztálybeli arcok – nem akartatok a szereplők válogatásánál ennél jobban kimerészkedni a biztonságos terepről?

Ők jelentkeztek, de egyébként a kutatásból is az derül ki, a képzett rétegre igaz ez állítás, hogy több gyereket szeretnének. Nem mindegyiküknek van diplomája és van, aki vidéken, más Pesten él. A válogatásnál az fontos volt, hogy nyitottak legyenek, bevállalósak, hiszen kamera előtt magukat adni nagyon nehéz. De ügyesek voltak és őszinték.

A film a komplex társadalmi téma feldolgozásában addig jutott el, hogy nehéz manapság ismerkedni, de aki próbálkozik, mélyebben is megismerheti a másikat, mert jó esetben van neki egy mélyebb oldala is. Ennél többet nem akart vállalni a film? Vagy terveztek folytatást is?

Ez egy valóságshow, ami elsősorban szórakoztat, felvet egy problémát. Ez a film provokál, hogy beszélgessenek róla az emberek. Beleláthassanak kicsit mások életébe, azonosuljanak vele vagy kritizálják. Tudományos-ismeretterjesztő filmre is igény lenne a témában, de az másik műfaj.

És mi is összességében a társadalmi probléma? Ezek a kényszerszinglik szeretnének családot, gyereket, de várnak a tökéletes társra, a tökéletes helyzetre, tökéletes életre. Nem lehet, hogy egyszerűen túl magasak, irreálisak az igényeik?

Magasak az igények, bizalmatlanok vagyunk egymással, visszük a rossz tapasztalatokat, megjátsszuk magunkat, zárkózottak vagyunk, ilyesmik derülnek ki ebből a filmből. De ez ugye csak hat ember viselkedésére épül, lehetne komolyabban kutatni is.

Mennyire egyéni probléma, egyéni felelősség a kényszerszingliség, a modern magány, és mennyiben tehet erről a társadalom, a külvilág?

Biztos, hogy nincs olyan társadalmi nyomás, mint régen, hogy az embernek meg kell házasodni. Sokan nem mernek elköteleződni, például azért, mert ők is egy zűrös, csonka családban nőttek fel. Nagyon erős az az elvárás, hogy mindenki egyedül oldja meg a problémáit, miközben kevesebb a támogató közösség.

Be lehet, be kell-e avatkozni egyáltalán ezekbe a társadalmi és személyes érzelmi folyamatokba felülről, kívülről, az állam vagy civil szervezetek, szakértők segítségével?

Mi csak segítünk, ha valakinek van kedve, akkor csatlakozik a mozgalomhoz, megnézi a filmet, nincs semmi erőltetés. Az államról nem tudok beszélni, a civil mozgalomnak közösségformáló ereje van, aminek nagyon sokan örülnek.

Ha érdemes is segíteni – hol érdemes elkezdeni ezt a munkát, hogy az érintettek ne érezzék túl erős beavatkozásnak az életükbe?

A mozgalomnak van egy társkeresője, oda rengetegen jelentkeztek. Ez nem beavatkozás, itt mindenki saját kedvére vesz részt.

Mi volt számodra személyesen egy nagy tanulság a filmből? Mi olyat tudtál meg belőle, amit aztán a mozgalomban is hasznosíthattok?

A fő tanulság az volt: igaz a mozgalom állítása, hogy szeretnének családot a fiatalok. úgyhogy a helyzet adott és mindent meg kell tennünk, hogy a kívánt gyerekek tényleg világra jöhessenek.