Ki mit ne tudjon?

„Nem is maradt el a reakció állami részről. Ahogy terjedt a kimittud használata, egyre gyakrabban fogalmazódott meg kormányzati és önkormányzati tisztségviselők részéről az a felháborodás, hogy mindenféle jöttment igénylő zaklatja őket mindenféle közérdekű adatért. Az első törvényi szigorítás két évvel ezelőtt érkezett: a lex Átlátszókét elhíresült módosítás a »számlaszintű« adatigénylést akarta kizárni, mondván, elég ha az Állami Számvevőszék vagy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal ellenőrzi az állami szerveket, ehhez a polgároknak nincsen joga. Hála istennek a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság és a bíróságok olyannyira megszorítóan értelmezték ezt a kivételt, hogy gyakorlatilag hatástalan maradt: szinte csak arra volt jó, hogy az adatkezelők megpróbálják erre hivatkozva elhúzni a bírósági eljárásokat. A hétfőn elfogadott törvénymódosítás aztán szépen csendben ezt a megszorító értelmezést jogszabályi szinten is rögzítette.

Az információszabadság elleni újabb kormányzati támadást tartalmazó, immár elfogadott törvény ezen az úton megy tovább. A jogszabály majd minden rendelkezése mögött konkrét átlátszós vagy TASZ-os perek sejlenek fel: azokat az állami oldalról hangoztatott érveket látjuk viszont a normaszövegben, amelyek eddig lepattantak a bíróságokról. De ne legyen illúziója a hatalom birtokosainak: a NAIH előtt, a bíróságokon, az Alkotmánybíróságon, de ha kell, az Emberi Jogok Európai Bíróságán fogjuk megvédeni az információszabadsághoz való jogot. Az eddigi tapasztalatok szerint nem sikertelenül.”