Megütötték az Astoria aluljáró vak népdalékenesét

A budapesti Astoria aluljáróban ritkán van csend, még hajnalban is gyakran zengnek itt az utcák trubadúrjainak improvizált igazságai. Az igazság dalnokai azonban nem széplelkű lovagok. A felszín alatt néhány méterrel ádáz konkurenciaharc dúl a placcért. Péntek délután ennek a küzdelemnek esett – nem először – áldozatául Guba János, az a népdalokat éneklő vak férfi, akinek hangját szinte minden itt megforduló járókelő ismeri. 

Egy dobbal felszerelkezett, alacsony, fekete hajú, középkorú utcazenész már korán elfoglalta az ipar űzéséhez talán legalkalmasabb, metrókijárat melletti helyet. Mielőtt Guba úrral összetűzésbe került volna, már az aluljáróban ugyancsak gyakorta muzsikáló cimbalmossal is összeveszett azon, hogy melyiküknek van joga megtölteni az étert a hangjával – tudtuk meg egy szórólapozó diáklánytól, aki első munkanapját töltötte a föld alatt. 

Mikor Guba úr énekelni kezdett, a dobos épp szünetet tartott, ám az ideiglenesen eltávozott férfi szerint ez nem ok arra, hogy elorozza a közönség figyelmét. Ezt az álláspontját némi fenyegetőzés és egy kisebb, mellkasra mért ütés kíséretében meg is osztotta Gubával, aki hallgatott a szép szóra és távozott. A fornettis ekkor hívta a rendőrséget.

A rendőrök negyed óra múlva érkeztek meg és őrizetbe vették a garázdát. Az intézkedés közben merészkedett vissza Guba János is, akit szintén kihallgattak.

Guba János, az Astoria vak dalnoka

Guba János a Mandinernek elmondta, korábban a Ferenciek terén énekelt, de ott még gyakrabban vegzálták a hajléktalanok, mint itt, ráadásul a zebra kiépítése óta sokkal kevesebben járnak az aluljáróban. Elismerte, kemény harc megy az aluljárókban a világot jelentő gránitkövezetért, és nem ritka a fizikai atrocitás sem, aminek rendszerint ő az elszenvedője. 

Mint mesélte, a hajléktalanok azt terjesztik róla, hogy nem is vak, vagy legalábbis nem teljesen, továbbá hogy román. „Sosem jártam még Romániában, de ha románként énekelnék magyar népdalokat, az külön dicséretes lenne, nem?” – viccelődött Guba, hozzátéve, hogy az sem tetszik neki, ha erdélyi magyarokat lerománoznak.

Az énekes elárulta, koraszülöttként az inkubátorban túlzott mennyiségű oxigént kapott, ami tönkretette a szemidegeit. Gyermekkorában még valamicskét látott, felnőttként azonban már semmit – mondta, a vakok egyesületének igazolványát mutatva. 

Guba János korábban dolgozott gyógymasszőrként és telefonközpontosként, állásait azonban elvesztette, ezek után döntött az utcai éneklés mellett. Úgy hiszi, nincs olyan műdal, ami a népdalok nyomába ér, ráadásul utóbbiakat jogdíj-kötelezettség sem terheli, ami az ő számára fontos tényező – nem akarja, hogy megbüntessék.

Az atrocitásról meg akartuk kérdezni a másik felet is, aki Gubára mutogatva azt óbégatta a rendőröknek, hogy „miatta vagyok éhes”; de az eljáró őrmester közölte: a rendőri intézkedés alatt álló személlyel nem beszélhetünk.

A férfi azért a rendőr hóna alatt kiszólva megígérte, ha vége az intézkedésnek, ad interjút. Erre leghamarabb holnap lesz lehetősége – világosította fel őt a hatóság képviselője a ma esti programjáról.