Olaszországban megkezdődött az olasz antifa, Ilaria Salis választási kampánya
Apja szerint azért jelölteti magát, hogy „senkivel ne történhessen meg többé Európában, ami vele történt”.
„A radikális baloldal mindig talált igazolást arra, hogy miért teljesen jogos egy kiválasztott kisebbség erőszakos fellépése” – mondja Megadja Gábor eszmetörténész, publicista lapunknak. Új tanulmánya kapcsán kifejti: „A radikális baloldal lehet marxista-szocialista, nemzetiszocialista avagy az identitáspolitika híve; gyűlölheti a burzsoáziát, a zsidókat, a »patriarchátust«, avagy a »fehér heteroszexuális keresztényeket« is”. Interjúnk!
A Századvég honlapján megjelent új tanulmányában a radikális baloldal eszközeit vizsgálja a hatalomra kerülésre a történelem során. Mik ezek az eszközök?
Erőszak, puccs, megtévesztés, felforgatás. Ezek valamiért végigvonulnak a radikális baloldal történetén. A tanulmányban igyekeztem közérthetően fogalmazni és rövidre fogni, ezért nem vezethettem vissza oda a radikális baloldaliságot, ahová a tudósok többsége visszavezeti – az eretnek keresztény szektákhoz. De már náluk is erős hangsúly van azon, hogy „Gideon kardjával” kell megvalósítani az üdvösséget. Ráadásul az eretnekeknél nem is volt kérdés, hogy a „kiválasztott keveseknek” kell végrehajtaniuk a szent erőszakot, adott esetben a szent mészárlást az üdvösség érdekében. De
Olykor a megtévesztő átnevezés is hasznos, gondoljunk a „bolsevik” szóra. Azt hiszem, X. Piusz pápa fején találta a szöget, amikor így fogalmazott: „a modernizmus foglalata minden eretnekségnek”. Az eretnek/radikális nem állhatja a világ tökéletlenségét. Ezért fognak arról szónokolni, hogy semmiféle törvényes rendet nem fogadnak el, mert a fennálló rend ab ovo „igazságtalan”, „törvénytelen”, ezért azzal szemben a nem feltétlenül törvényes eszközök is megengedettek. Ennek a light verziója az, amivel oly gyakran találkozunk, főleg az ún. „jogállamisági” eljárásoknál. Hogy bár az egyes rendelkezésekbe konkrétan nem nagyon lehet belekötni, de, ugye, a teljes képet kell néznünk, kontextusában, és úgy már horror a dolog. Bár konkrétumokra nem tudunk rámutatni, de „nem konkrétan, hanem általánosságban bűnös, elvtárs”!
Szövegében utal rá, hogy Gramsci a baloldal egyik ikonja ezen a téren. Ma mégis sokat idézik jobboldalon. Miért a jobboldal értelmezi Gramscit napjaink Magyarországán?
A szellemi szférában elég szabad a vásár. Nyilván akadnak jobboldali gramsciánusok, ahogy akadnak baloldali Carl Schmitt-hívők is nem kevesen (ha már az ő neve is eléggé földszintes politikai adok-kapok része lett). Biztosan értelmez Gramscit a baloldal is, csak az most kevésbé van előtérbe tolva és kevésbé látszik.
Másrészt pedig azért fontos, mert a kultúra intézményeinek megszállásáért folytatott „hosszú menetelést” hozzá kötik, okkal.
Idézi az Alinsky-módszert, illetve Lukács György egyes írásait. Mi a bizonyíték arra, hogy magyar ellenzéki aktivisták vagy képviselők olvasták ezeket, vagy ezek alapján dolgoznak?
Mondjuk néhány balos blogon a korábbi években közöltek részleteket Alinsky szövegeiből, tehát feltételezem, hogy olvasták azokat. A képviselők esetében inkább az lepne meg, ha olvasták volna ezeket. A többségnek nem is kell, sőt a cselekvő többségnek sosem kell ezeket olvasniuk. Az ilyen jellegű „elmélet-gyakorlat” folyamat az inkább csak az értelmiségieket érdekli. Egyrészt ismerjük a „nem tudják, de teszik” kategóriát, másrészt képeznek „közösségszervezőket” – ez ugyanis az eufemisztikus megnevezése Alinskynál az aktivista-képzésnek. És amikor feltűnően egy kaptafára, meglehetősen hasonló koreográfiák alapján szerveznek megmozdulásokat, az kissé árulkodó.
A tanulmányban Jakab Pétert a baloldaliak közé sorolja, a baloldali radikalizmust véli felfedezni viselkedésükben. Hogyan lettek baloldali radikálisok jobbikos politikusokból, illetve tényleg ide sorolható-e ma a Jobbik?
Az, hogy a Jobbik már apró jelét sem mutatja a jobboldaliságnak, nem újdonság. Számomra az sem, hogy radikális baloldali, legalábbis ami a hangadóit illeti. Lassacskán ők sem csinálnak ebből titkot, nehéz is volna, ha olyan virtigli radikális balos formációkhoz dörgölőznek, amilyen a DK. Én azt hiszem, hogy az ember már akkor is gyanakszik, amikor először próbálják megetetni vele azt a magyarázatot, hogy a „különféle szélsőségek vonzzák egymást”, meg hogy ne egy egyenes mentén képzeljük el ezeket, hanem „körben” – és, ugye, „körbeérünk”. Fenéket. A különféle szélsőségek sose vonzzák egymást – vagy nyakatekert filozófiai okfejtésekre és paradoxonok halmozására van szükség ahhoz, hogy azt mondjam, egyszerre vagyok szélsőségesen gyors és szélsőségesen lassú. A hasonló szélsőségek vonzzák egymást, és ezek lépnek fel adott esetben kihívóként egymással szemben.
gyűlölheti a burzsoáziát, a zsidókat, vagy a „patriarchátust”, avagy a „fehér heteroszexuális keresztényeket”, ahogy egy radikális balos polgármester fogalmazott nem is olyan régen.
Fotó: Földházi Árpád