Gyurcsányék tehát már készülnek. Miután a választópolgárok nem is oly rég ismét úgy döntöttek, nem kérnek sem a DK-ból, sem a szövetségeseiből, s Gyurcsány Ferenc továbbra is az egyik legelutasítottabb politikus, most mégis úgy gondolja, hogy ha azok a bizonyos külső körülmények (értsd: brüsszeli nyomás és/vagy világgazdasági válság) lehetővé teszik, visszakéredzkedne az ország vezetésébe. Nem demokratikus úton, nem a saját teljesítménye jogán, nem azért, mert jobban csinálná, mint Orbán Viktor, hanem mert a világ összeomlana felettünk, elsöpörve a jelenlegi kormányt. Valahogy így kerültek hatalomba annak idején a nyilasok és a kommunisták is, bizonyos külső körülmények és erők segítették őket is – a jelek szerint az elképzelés nem veszett ki a mostani baloldalból sem.
Csakhogy Gyurcsánynak bilibe lóg a keze.
A minap azt üzente, ma ellenzékinek lenni „hazafias kötelesség, cselekvés, tett”. Szerintünk ellenzékinek lenni a választópolgárok döntése nyomán előállt állapot, ami ugyanakkor nem ment fel az ország sorsának jobbításának felelőssége és a konstruktív javaslattétel kötelessége alól. Csakhogy ennek kevés jelét látjuk az inkább megint önmagába és B kategóriás protest-politizálásba merülő ellenzék részéről.
Egy demokrata nem valamiféle külső beavatkozás nyomán szeretne kormányra kerülni, hanem úgy, hogy igazolja: jobb ajánlata, programja, elképzelése van az adott ország sorsának alakítását illetően. Gyurcsányéknak ilyen továbbra sincsen, ráadásul annak idején bizonyították is, hogy a gyakorlatban mire (nem) képesek.
Vegyük hozzá, hogy
az elmúlt hónapokban az ellenzéki együttműködés is darabjaira hullott, sőt, az érintett pártokon belül is ádáz küzdelmek zajlanak,
ami még inkább igazolja, hogy a Gyurcsány-féle társaság, illetve a vele és egymással is pörölő politikusok akkor sem lennének alkalmasak a történelmi kihívások kezelésére, ha az emberek valamiért bennük látnák a megoldást. Csakhogy jelen állás szerint sem a kormányzóképesség, sem a társadalmi támogatottság nincs meg az ellenzéki térfélen, ahogy a kormányzat teljesítményével szembeni lakossági elégedetlenség sem látszik kibontakozni.
Persze ahhoz képest, hogy a korábban egy közvéleménykutató cégnél dolgozó Karácsony Gergely kaján mosollyal és furcsa magabiztossággal értekezett a kormányváltásról alig pár nappal április 3-a előtt, Gyurcsány Ferenc perverz optimizmusán már meg sem szabadna ütköznünk. Az őszödi „igazmondó” felfogása és politikai gondolkodásmódja azonban – túl azon, hogy még mindig a legdörzsöltebb aktor az ellenzéki oldalon – még mindig tud kisebbfajta meglepetést okozni. Hogy valakinek ennyiszer üzenjék meg az emberek, nem kérnek belőle, mégis a vezetőjük szeretne lenni, nos, ez alighanem a „felsőbbrendűségi komplexus”, a kitartás és az önimádat szürreális elegye.
Hiába, a kommunizmus nem vész el, csak átalakul.
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd