No, akkor olimpia?

„Régi lecke, hogy a vesztestől mindenki elfordul, a győztes mellé viszont mindenki odaáll. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy a hallatlanul sikeres budapesti atlétikai világbajnokság lelátóján az elmúlt napokban már olyan közéleti szereplőket láthattunk büszkén fényképezkedni, akik nemhogy nem tettek hozzá semmit az elmúlt bő évtized magyar sportfejlesztéseihez, de kifejezetten akadályozták őket.

A főpolgármester esetében például megismétlődött az, ami a Puskás Aréna építésekor: a stadionstopot hirdető, az építkezések folytatásának letiltásával fenyegetőző, mindenfélével zsaroló Karácsony Gergely (aki amúgy – éppen úgy, mint a Giro d'Italia budapesti rajtja alkalmával – egyetlen szóval sem köszönte meg a szervezőknek, versenyzőknek, önkénteseknek, hogy milyen nagyszerű hírét keltették a fővárosnak) csak a babérok learatásánál bukkant föl, hiszen ott téblábolt a megnyitón, és a fotót sem mulasztotta el a nemzetközi szövetség elnökével. De nem ő volt az egyedüli emblematikus ellenzéki szelfiző, aki úgy tett, mintha részükről is a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a polgárok itt közös erőfeszítéssel nagy sporteseményeket látnak vendégül, és együtt élvezik a világraszóló versenyek pompás hangulatát. Csak hát mi emlékszünk, hogy ugyanezek az alakok mi mindent összehordtak, amikor teljes erővel akadályozták mindazt, amit Magyarország a sportért tett az elmúlt időszakban. És voltak, nyilván, ellendrukkerek is valamennyien, akik lélegzet-visszafojtva várták, hogy mibe lehet majd belekötni, de az év idei legnagyobb – és most már mondhatjuk: legnagyszerűbb – sporteseményével kapcsolatban mindösszesen abba sikerült, hogy hányadikok vagyunk az atlétikai világranglistán... Miközben érmet nyertünk, évtizedes magyar csúcsok dőltek, hazai kedvencek születtek, magyar családok – nem túlzás – százezrei váltottak jegyet és élvezték a vb-t, sőt tízezrek sportoltak a vb kapcsán.”

Nyitókép: Fotó: MILLEREAU Philippe / KMSP / KMSP via AFP