Nekünk sikerült legyőznünk Lenint, de a nyugatiaknak még nem

„Azért a hazai baloldal is cimborál a neobolsevik eszmékkel, az Európai Parlamentben pedig már nyíltani idézi Lenint a vöröseszöld erő. Szóval nem fog az arcunkra fagyni a mosoly?
Pontosítok: nekünk sikerült legyőznünk Lenint, a nyugatiaknak még nem. Ez egy kudarc, hiszen a jóléti világban élőknek nem tudtuk kellőképpen elmagyarázni, hogy mit is jelentett a létező kommunizmus, a Szovjetunióban több mint hetven, de nálunk is majdnem ötven éven át. Persze ez nem csak a mi hibánk, hiszen a nyugati ember eszmehiányban, gondolathiányban szenved. Ezért visszanyúlnak inkább valamihez, amiről nem tudnak, nem akarnak semmit tudni. Nem kérdeznek rá a tapasztalatainkra, mert ők ezt is, ahogy minden mást is, jobban tudják nálunk. Ne feledjük el, hogy a nyugati értelmiség a hatvanas-hetvenes években maoista és trockista volt, de aztán csak elmentek a Wall Streetre pénzt csinálni. Az utánuk jövő generációknak már nem kellett pénzt csinálniuk, ők megmaradtak »forradalmároknak«. Szemmel láthatóan nemcsak a vagyon, de a hülyeség is apáról fiúra öröklődik.

Velük szemben akkor kik vagyunk mi?
Ez egyszerű: antikommunisták, szuverenisták és hazafiak, vagyis normálisok.

A gyakorlatban ez mit jelent?
Azt, hogy mindenki álljon ki a saját nemzetéért és közösségéért! Azokkal, akik hasonlóan gondolkodnak, azokkal könnyebb megállapodni. Ezt hívják érdekbeszámításnak: neki ez az érdeke, nekem meg amaz, és valahol középen meg tudunk állapodni. Ám akik tagadják az érdekek létezését, mindenféle moralizáló szempontokra hivatkoznak, azok valójában a sajátjukat akarják ránk kényszeríteni. Azokkal nem lehet megállapodni.

1956-ról azt gondolnánk, hogy az egy világhírű cselekedet, egy nagy teljesítménye a magyarságnak, és nem nagyon kell róla vitatkozni. Ehhez képest különféle árnyékokat vetnek rá: az oroszok újra előveszik a beszüremkedő fasiszta tisztek bullshitjét, míg az amerikai nagykövet, David Pressman szerint ma az ukránok vívják a Corvin köziek szabadságharcát és aki nem támogatja Ukrajnát eléggé, az 1956-ot árulja el. Nem lehetne békén hagyni a forradalmunkat?
A kettőt válasszuk szét. Oroszország a régi, világhatalmi múltjában él, de ez nem is meglepő. Nem kis feladatot ró rájuk, hogy mit kezdjenek a kommunizmus hetven évével. Ezért inkább a második világháborús győzelmükre koncentrálnak. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy Jelcin elnök egy nagyon szép beszéd keretében kért bocsánatot Budapesten ’56 leveréséért, és Putyin is igyekezett tisztázni a magyar szabadságharchoz való viszonyát. Az amerikai nagykövet támadása mögött pedig a tudatlanság állhat. Ők nem értik, hogy számunkra nem volt különbség az ukránok meg az oroszok között, mert ők együtt voltak a szovjetek, és amikor ránk támadtak, akkor azt együtt tették.

Végül, összegezve sok mindent az eddig elhangzottakból, ma tehát az a legégetőbb kérdés, hogy a függetlenségünket, amiért az ’56-osok is annyit áldoztak, meg tudjuk-e védeni? A világ recsegése-ropogása, az egyre több háború vajon elsodorja-e a mi békés, gyarapodó életünket?
Most az orosz-ukrán háborúban a fegyvernyugvás lenne a legfontosabb, hogy lehűtse az indulatokat. Az továbbra is biztosítaná a számunkra azt a kitüntetett helyzetet, hogy szabadok és függetlenek maradjunk. Nem volt a magyar történelemben mindig ilyen szerencsénk, de bízom abban, hogy ezúttal az lesz. Szerintem az orosz-ukrán háború háromféleképpen tud véget érni: vagy nyer az amerikai-ukrán koalíció, aminek az oroszokra, sőt ezen keresztül az egész világpolitikára nézve nagyon súlyos következményei lennének, mert a Globális Dél lépéskényszerbe kerülne. Erre ugyanakkor kevés az esély. Valószínűbbnek látom, hogy az oroszok fognak nyerni, ami alatt azt értem, hogy meg tudják tartani az eddig elfoglalt területeket, és esetleg még egy kicsit hozzá. Oroszország egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a háborút. Hogy ez milyen következményekkel jár, azt még nem látható, de biztos, hogy Európa és a NATO is nagyon megsínylené a bukást. Az USA persze jóval kevésbé. Ugyancsak megvan az esélye, hogy a harc tűzszünet nélkül szakad meg, és patthelyzet alakulna ki, mint a két Korea között. Ez is nagyon rossz, mert még kevesebb esély maradna, mint most a régi, normális élethez és kereskedelemhez való visszatérésre. Az, hogy az Izrael elleni brutális terrorhullámmal, a harcok kiújulásával is egyre inkább elterelődik a világ figyelme az ukrajnai háborúról, azt is jelenti, hogy egyre kisebb az eshetősége a NATO-t háborúba eszkalálni, ami a jelentős atomarzenállal rendelkező Oroszországgal szemben a legrosszabb forgatókönyv lenne a világ számára. A NATO egyébként máris nagyon meggyengült ebben a háborúban, szinte a teljes fegyverarzenálját odaadta Ukrajnának, és az ott mára meg is semmisült. Az az óriási vérveszteség, amit Európa ebben a háborúban elszenved, az nagyon fájó.”

***

***

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner