Tábori napló

2023. október 23. 11:31

Emlékeznünk kötelesség, mert 1956 nem lezárt múlt.

2023. október 23. 11:31
null
Demeter Szilárd
Demeter Szilárd
Vendégszerző

2023. október 23., hajnal Úton a reptérre. Kolozsvárra megyek, könyvet adtunk ki az erdélyi ‘56-ról, hát ott kell lennem a bemutatón. Emlékeznünk kötelesség, mert 1956 nem lezárt múlt. A reptéri váróban Schrötter Tibor ‘56-os hőssel olvasok nagyinterjút, azt mondja: „Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani. Nem tudom megbocsátani, hogy a meghurcolások során a feleségem elvetélt a három hónapos magzatunkkal, majd később a minket ért kegyetlenségekbe ő is belehalt. Negyven éven keresztül minket nem tekintettek embernek.”  

Ezt is ajánljuk a témában

Arra gondolok, hogy tegnap a kisfiammal edzősarkot építettünk a garázsban, miközben a feleségem a nyári ruhákat pakolta el - idillünk elgondolkodtató ellenpontja az interjúból kirajzolódó sorsnak. Életemből csak 14 évet éltem kommunista diktatúrában, gyermekként annyira nem volt tragédia.

Ha majd lesz pénzünk, ugye, megvesszük?”

– visszhangzik a gyermeki kérdésem azokból az évekből, ez az a kérdés, amit nem akarok hallani szülőként. Jó életünk van. 

Schrötter Tiboréknak ez nem adatott meg, mint ahogyan a szüleimnek sem. Pótolhatatlan évtizedeket rabolt el életükből az embertelen kommunista diktatúra – és ők mégsem adták fel. Mások mellett Schrötter Tiboréknak köszönhetjük a jobb életünket. Ez az első fontosabb emlékeztető október 23-án: hogy semmi sem természetes, semmi nem jár alanyi jogon. Nemzedékek egész sora dolgozott és küzdött azért, hogy nekünk jobb életünk legyen. A második emlékeztető: ez a szabadság, amelyben élnünk adatott, nem az „én” szabadságom, nem a „te” szabadságod, hanem a mi szabadságunk. 

Egymás nélkül nem lehetünk szabadok, egymásba kapaszkodva is csak akkor leszünk „mi”, ha az „ők” alatt a gyermekeinket értjük. Harmadik emlékeztető: ha a gyermekeink szemén keresztül tudunk nézni a világra (és csakis az az egyetlen helyes nézőpont), akkor látjuk tisztán a feladatainkat. Mert – és ez a negyedik emlékeztető – ha semmi sem jár alanyi jogon, akkor a jobb élet fenntartása napi választást, döntést és cselekvést igényel. Tennünk kell érte. És értük kell tennünk, nem magunkért. Még ekkor is, minden jószándékunk, elhatározásunk, tenniakarásunk ellenére – ötödik emlékeztető – sorsunk, sorsuk kivédhetetlenül rosszabbra fordulhat. Miattunk is akár.

Az emberi szabadság képesség a jóra és a rosszra, választhatjuk tehát a rosszat is. A gonosz, tartják régebbi korok bölcselői, az emberi szabadságon keresztül tör be a világba, a gonosz tehát nem valami külső erő. A gonosz is mi magunk vagyunk. Nem a Sátán húzza meg a ravaszt, nyomja meg a rakéta indítógombját, hanem az ember. És – ez ‘56 egyik elhallgatott tanulsága, a hatodik emlékeztető – az az ember nem föltétlenül idegen. Schrötter Tibort nem idegenek verték és kínozták, hanem olyan magyarok, akik mást gondoltak a világról, mint ő. Lehet nézni az uniformist is, de az egyenruhában egy magyar ember parancsolt, magyar ember hajtotta végre az ukázt, magyar pribékek kínoztak magyarokat. Ők is beletartoznak a „mi”-be. Tehettek volna másként? Tehettek volna, bizony. 

Azt a parancsot nem volt muszáj kiadni, mint ahogyan végrehajtani sem. Volt választásuk. Ezért bűnösök. Nekünk is van választásunk. Szabadok vagyunk a jóra és a rosszra. 1956-os hőseinknek a leglényegesebb tanítása az, hogy még akkor is választhatjuk a jót, ha lehetetlennek tűnik a megvalósítása. Még akkor is, ha fizikailag retorziók érnek érte. Még akkor is, ha belehalunk. 1956 örökségeként Magyarország ma szabad ország. Ma senkinek nem verik le a veséjét a karhatalmi erők, ha mást mert mondani a világról, mint a kormányzó politikai értékközösség, senkit nem zárnak börtönbe, mert másként gondolkodik. Aki tehát azt állítja, hogy Magyarországon diktatúrában élünk, az relativizál. 1956 fényében ez a vád nem más, mint hőseink emlékének meggyalázása. 

*

Kolozsvár. Éltem itt egykoron hét évet, de ez a város már nem az a város. Nincsenek már trikolór padok és szemetesek, a főtér is megszépült. Talán az 1989-es forradalom hősei sem haltak meg hiába. A vérrel megváltott szabadság tartósabb és élhetőbb, mint a pénzen megvásárolt. Ha ezt megértjük, akkor Közép- és Kelet-Európa valóban kilábalhat az önmaga okozta kiskorúságból, és mer szabadon élni.

Nyitókép: Kisbenedek Attila/AFP

Összesen 6 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
CsakOlvas
2023. október 23. 17:35
https://www.youtube.com/watch?v=NqC9QBm6v-k
zsolti123
2023. október 23. 16:24
2006: Gyurcsány a katonai vécéből kukkolta a tüntetőket -Gergényivel összebeszélve - ennyit hugyosferiről https://metropol.hu/aktualis/2023/10/tank-rendorattak-szemkilovetes-gyurcsany-a-katonai-vecebol-kukkolta-a-tuntetoket
CsakOlvas
2023. október 23. 13:51
"Azt a parancsot nem volt muszáj kiadni, mint ahogyan végrehajtani sem. Volt választásuk. Ezért bűnösök. Nekünk is van választásunk. Szabadok vagyunk a jóra és a rosszra. 1956-os hőseinknek a leglényegesebb tanítása az, hogy még akkor is választhatjuk a jót, ha lehetetlennek tűnik a megvalósítása. Még akkor is, ha fizikailag retorziók érnek érte. Még akkor is, ha belehalunk. 1956 örökségeként Magyarország ma szabad ország. Ma senkinek nem verik le a veséjét a karhatalmi erők, ha mást mert mondani a világról, mint a kormányzó politikai értékközösség, senkit nem zárnak börtönbe, mert másként gondolkodik. Aki tehát azt állítja, hogy Magyarországon diktatúrában élünk, az relativizál. 1956 fényében ez a vád nem más, mint hőseink emlékének meggyalázása. " És kész.
CsakOlvas
2023. október 23. 13:45
- ner sunnyogás: 2 pont - malac rángatózik: 5 pont - vidéken: 10 pont - "nemzeti keresztény konzervatív jobboldali" 3 pont - zsidesz: 12 pont összesen: 32 pont, önnek pont ennyi foga volt. Kérjük a számlaszámot, 32 ezüst sékel a járandósága.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!