Újra jönnek az antifák, újra jön az erőszak? Kik ezek és mit akarnak?

Azt követően, hogy a tél folyamán, majd tavasszal is erőszakos támadásokat hajtottak végre Antifa-csoportok Budapesten, a hétvégére Sopronba terveznek tüntetést. A szélsőbaloldali csoportok (amelyekhez várhatóan külföldi, elsősorban osztrák elvtársaik is csatlakoznak majd) a városban szerveződő, a rendőrség által is figyelemmel kísért szélsőjobboldali demonstrációra szerveznek rá: az Európai Baloldal nevű szervezet tagjai és a velük szimpatizálók október 7-én, szombaton délben a város vasútállomásánál gyülekeznek, ahonnan a város más pontjaira vonulnak majd. 

Mindennek apropója, hogy a holokauszttagadásért több alkalommal is börtönre ítélt Gerd Honsik előtt tisztelegve (aki az osztrák szélsőjobboldali mozgalom vezető szereplője volt, élete utolsó éveit pedig Sopronban élte le) neonáci csoportok október 6. és 8. közötti időszakra, azaz e hét utolsó napjaira meghirdették az „I. Gerd Honsik Európa-kongresszust”. Amint arról a Mandiner korábban már beszámolt, a találkozóra delegációt küld a német Der III. Weg (A harmadik út)  neonáci párt mellett a jelenleg Svédországban székelő, de Norvégiában, Dániában és Izlandon is működő, Finnországban pedig betiltott Északi Ellenállási Mozgalom, valamint a sokezres tagsággal rendelkező olasz CasaPound névre hallgató neofasiszta mozgalom is. 

A hírekre Farkas Ciprián, Sopron polgármestere is reagált. Bejelentette, hogy a neonáci „konferencia” tervéről a város vezetése is csak a sajtóból értesült, azzal kapcsolatban sem bejelentés, sem engedélykérés nem érkezett az önkormányzathoz. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a lehető leghatározottabb módon elutasít minden olyan politikai megmozdulást, legyen az szélsőbaloldali vagy szélsőjobboldali, amely félelmet kelt a soproniak körében. 

– írta a polgármester. Később a rendőrség is bejelentette, hogy rajta tartja a szemét a neonácikon. 

A jelek szerint pedig így tesznek a szélsőbaloldaliak is, akik a tapasztalatok – és doktrínáik – szerint nem rettennek meg az erőszak alkalmazásától sem. Hogy mennyire így van, azt Budapesten idén több ízben értésre adták: februárban például egy ártatlan, dohányboltban dolgozó eladót támadtak meg hátulról és felfegyverkezve véresre verték, miután a sértett férfi a XI. kerületi Gazdagréti téren leszállt a buszról és munkahelyére igyekezett. Az ügyben nyomozást indító hatóságok a német társszervekkel együttműködve később négy elkövetőt azonosítottak – közülük hárman német állampolgárok. 

Akkor néhány napon belül négy antifa-támadás is történt Budapesten, előfordult, hogy lengyel turistákra támadtak városnéző sétájuk során, máskor a Széll Kálmán téren támadtak járókelőkre. A rendőrség akkor arról számolt be, hogy egy körülbelül 15 fős csoport állhatott az atrocitások mögött, köztük meglepően sok nő.

Tavasszal pedig egy budapesti fiatalembert vertek meg külföldi antifák, mert azt hitték, Lonsdale márkájú pulóverével a Hitler-féle Német Nemzetiszocialista Munkáspártot, az NSDAP-t élteti. (Hogy miért gondolják ezt az banális teóriát az antifák, korábbi cikkünkben olvasható.) 

Kik ezek a... milyen fák?

Antifák. A szó az antifasiszta jelzőből rövidült és magában foglalja az antirasszizmust is. Amint arra korábbi cikkünkben Kohán Mátyás munkatársunk rámutatott, ők képviselik a az erőszakos politikai aktivistacsoportok szélsőbaloldali válfaját. 

A mozgalom Németországból indult útjára, ahol a mai napig keményen (sokszor a szó fizikai értelmében is kegyetlenül) lépnek fel a neonáci csoportok és személyek ellen. Mára az Egyesült Államokban is gyökeret vert, sőt, elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a mozgalom amerikai ága nem csak aktívabb a politikai térben, de erőszakosabb is az utcákon. 

Az antifa alatt egyébként nem egy nagy szervezetet, hanem több, egymással lazább-szorosabb szövetségben álló, de esetenként akár egymással vitatkozó csoportot értünk, így talán a mozgalom lehet rájuk a megfelelő kifejezés. A szó politikai telítettségét jellemzi az is, hogy nincs általánosan elfogadott antifa-definíció: arra másként tekint a radikális baloldal és máshogy a balközép, máshogy a jobboldal és máshogy a szélsőjobb. Ahogy azonban a Mandineren is rámutattunk: a mozgalomra sajátosan jellemző „harc”modor miatt a szó mostanra egyfajta bűnelkövetési módszert is jelöl – ezt tapasztalhatta meg sajnos a saját bőrén jópár budapesti polgár is az idei év első hónapjaiban. 

A szélsőjobboldal ellen „autonóm” harcot hirdető mozgalom szóhasználatában az autonómia valójában eufemizmus, harcuk ugyanis meglehetősen öntörvényű, ami azt is jelenti, hogy a cél érdekében gyakorlatilag minden eszköz megengedett számukra, így a törvényt élesen megsértő, erőszakos akciók is, önmagukra pedig az alkotmányos rend felett álló személyekként tekintenek. A küldetéstudat mögött pedig fellépéseik során rendre ott rejlik az alig burkolt, vagy kifejezetten nyílt agresszió. 

Nyitókép: Christoph Soeder / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP