Mint minden rendes embert, engem is megvágtak római jogból

„HAVAS VÁLASZOL

Ágoston Péternek teljesen igaza van, mert az előző bejegyzés alatt azt kérdezte: «Hogy diplomázott le, ha képtelen bármit bebiflázni, mint a törvényeket?» Hát, az történt, hogy elsőévesként – mint minden rendes embert – engem is megvágtak római jogból. Akkor jöttem rá, hogy itt biflázni kell. Máig emlékszem, hogy még karácsonykor is az ölemben volt vagy a Büntető Törvénykönyv, vagy a Polgári Törvénykönyv, és nem volt mese, meg kellett tanulnom. Megjegyzem, ami érdekelt, például a nemzetközi jog, azzal nem volt problémám. Rettegett tárgy volt, de én lazán hoztam.

Egyébként valamit az előzményekről: már nem emlékszem, hogy első vagy másodikos gimnazista voltam, amikor a magyartanárunk, a Kovács tanár úr véletlenül felszólított, hogy mondjam el A walesi bárdokat. Eszem ágában sem volt megtanulni, és bár én voltam a kedvence (nem véletlenül, mert már akkor olvastam, mint az őrült, meg még verseket is írtam), soha nem feleltetett, de akkor négy, egymást követő irodalom óra azzal kezdődött, hogy: «Havas! Megtanultad már végre A walesi bárdokat?» Mondtam, hogy nem, erre beírt egy egyest. A negyedik után beírt az ellenőrzőbe, hogy: «Kedves Szülők! Én ezt a gyereket meg fogom buktatni, ha nem tanulja meg A walesi bárdokat.» Hazavittem, aztán a nagyanyám azt mondta, hogy alsógatyában feküdjek a térdére. Legalább öt percig csépelt egy sodrófával, hiába magyaráztam, hogy én már nagyfiú vagyok. Aztán együtt kezdtük tanulni A walesi bárdokat, és a következő órán az első két sor után Kovács tanár úr azt mondta, hogy: «Havas, ez épp elég tőled.»”

***

Nyitókép: Youtube/ATV