Lakatos Márk tisztában van vele, hogy sokakból ellenérzést vált ki

„A kötet egyik legfőbb erénye talán az, hogy Lakatos Márk a szórakoztató irodalom szintjére hozza a sokszor túlintellektualizált, elidegenített társadalmi diskurzust, és úgy ad értékes és fontos gondolkodnivalót, hogy közben egy pillanatra sem lankad az amúgy szaftos sztorikra szomjazó olvasó figyelme.

És már ebből is sejthető, hogy bár a regényben sok a csillám, a buli, az önfeledtség, mégsem lesz hurráoptimista, nem fedi el a bőrhibákat. Vállalja a fájdalmas dolgokat is: a sebezhetőséget, a bénázásokat, és az olyan, még az LMBTQ-közösségen belül is megosztónak számító kérdéseket, mint amilyen Lakatos Márk megítélése. Ugyanis könyvbeli és valós karakterét egyaránt gyakran éri a vád, hogy harsányságával és extravaganciájával csak még tovább mélyíti a homofób társadalom és az LMBTQ-közösség közti szakadékot, és árnyékot vet beilleszkedni próbáló, normatívabb megjelenésű sorstársaira is.

Noha a dilemmát megpengeti a kötet, végül nem oldja fel, és talán nem is kell: Lakatos Márk tisztában van vele, hogy sokakból ellenérzést vált ki, ám ez közel sem zaklatja fel annyira, hogy csupán megfelelési vágyból besimuljon, és eldobja autentikusságát. És ez így van jól – hiszen, ha megtenné, épp arról mondana le, ami a legjobban élteti, és amit leginkább szeretne átadni követőinek is: a szabadságot.”

***

***

Nyitókép: Képernyőfelvétel