Polgári Magyarország, szociáldemokrata politika

„Az ember élni akar, mi több, jobban akar élni. Ha lehet, mindig annál jobban, ahogy éppen él. A jobb élet vágya mozgatja az embereket. Ilyen egyszerűek vagyunk? Igen is, meg nem is.

Igen, mert szinte minden emberi cselekvésnek, erőfeszítésnek ez a mozgatórugója, és nem, mert az, hogy kinek mi a jobb élet, olyan kérdés, amelyre végső soron annyi válasz lehetséges, ahány ember van.

Valamiből meg kell élni, ezért általában dolgozni kell, hacsak nem születtünk vagy házasodtunk be egy gazdag családba, esetleg örököltünk rengeteg pénzt. Aztán van, aki többet szeretne keresni, mert szerinte akkor jobb lesz az élete, ezért mindenfajta erőfeszítést tesz, például túlórázik, tanfolyamra jár, lesi a főnöke kívánságát. Persze vannak, akik nem azért tanulnak, mert előre akarnak jutni a hivatali ranglétrán, hanem mert szeretnek tanulni, úgy érzik, ettől jobb az életük. Van, aki büszke arra, hogy hazaadja a pénzt, más meg attól boldog, ha elkártyázza. Aztán ismerünk olyanokat, akiknek fontosabb a hitük, mint bármilyen és bármennyi anyagi jószág, mi több, voltak, akik életüket adták a meggyőződésükért, mert úgy gondolták, hogy a hitük nélkül nem egyszerűen rosszabb lesz az életük, hanem egyenesen értéktelen. Persze van, akit a dicsőség vonz, aki azt reméli, hogy a kívánt és megszerzett dicsfény hozza el a neki jobb életet, más meg semmiért nem adná, hogy szürkének született.

A többség persze egyszerűen csak élni akar, rendes ember rendes életére vágyva. Nyugodt, kiszámítható hétköznapokon örömöt találva családban, barátokban, rendesen keresni, nem félni a holnaptól. 

Egyetlen politikai program van: a jobb élet programja. Az egymással versengő politikai programok nem céljukban térnek el egymástól, mert az mindig a jobb élet megteremtése. Különbség valójában két dologban van. Az első, hogy ezek a programok, a mögöttük állók, legtöbbször ilyen-olyan pártok miként határozzák meg a jobb életet. A második, hogy ugyanők mit mondanak arról, hogy a jobb élet eléréséhez kinek mit kell tenni. Mi a dolga az egyes embernek, és mi az emberek közösségeinek.”

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert