A Twin Peaks zenéje életem egyik kulcsélménye!

2012. október 18. 16:32

Chrysta Bell
Recorder
Ráérzek az ilyesmire, úgyhogy mindig fogom az olyan jelzéseket a közönség soraiból, hogy „Na lássuk, mit is tud ez a David Lynch múzsája, gyerünk, bizonyíts, kislány!” Interjú.

„Az, hogy a turnédat "David Lynch bemutatja", nyilván a lehető legjobb közönségcsalogató, de mekkora teher ez számodra?

Ráérzek az ilyesmire, úgyhogy mindig fogom az olyan rosszindulatú vagy csak kétkedő jelzéseket a közönség soraiból, hogy »Na lássuk, mit is tud ez a David Lynch múzsája, gyerünk, bizonyíts, kislány!« Hozzászoktam, hiszen tudtam jól, hogy ez vár rám, de persze azért le tud húzni. Ti budapestiek viszont teljesen nyitottak voltatok rám és azt akartátok, hogy a legjobban sikerüljön a koncert, így felül tudtam emelkedni a napi nyűgjeimen, és képes voltam maradéktalanul átszellemülni a zenének.

 

Mennyire élnek és változnak az album dalai a koncerteken?

A dalszerzés-lemezkészítés, és az élő előadás számomra két teljesen más művészeti ág. Ahhoz, hogy a rögzített dalok életre keljenek, sok időre van szükség, és sok tapasztalatra menet közben. Minden koncerten tanulok, folyamatosan figyelem a közönség reakcióit, hogy mikor ragadom meg, vagy mikor veszítem el őket. Az új impulzusokat beépítem, a hibákat próbálom nem megismételni. És szeretek az előadásommal annyira közel kerülni a közönséghez, ami már kényelmetlen, sőt, kínos (nevet) - ezzel a saját határaimat is feszegetem, hogy mennyire vagyok képes kilépni magamból. Visszatérve a kérdésedhez: az album elültette a dalokat, amik élőben minden este újra és újra előbújnak és kivirágoznak. Számomra céltalan lenne élőben hangról hangra reprodukálni azt, amit David a lemezre létrehozott; a dalok esszenciáját próbálom megőrizni, minden más, így a hangszerelésük is, eltér az albumverziótól. Persze, ennek a szabad felfogásnak megvan a határa. Nemrég Hollywoodban léptem fel, David is eljött a koncertre és előtte az volt a tanácsa: »Hallgasd meg a lemezt újra, hogy a fejedben legyen, mert a közönség általában úgy akarja hallani a dalokat, ahogyan ismeri! Változtathatsz rajtuk, de legyenek felismerhetőek.« Ehhez azért tartom magam, mert képes lennék nagyon másfelé elvinni a dalokat. Habár, kíváncsi vagyok, a koncertek közönségéből hányan ismerik a lemezt egyáltalán, és hányan jönnek csak azért, mert látják David Lynch nevét egy lánnyal a plakáton?

 

Érdekel ez egyáltalán?

Nem (nevet). Óriási öröm, hogy ma például itt lehetek, hogy ennyi ember eljött a koncertre, és ha ettől netán több lemez fogy, az csodálatos, de hogy miért voltak kíváncsiak rám, nem érdekel.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés