Költ legális tisztelettel

2012. október 19. 12:00

Áldozó Krisztián
Irodalmi Jelen
Ki slamet vet meg, nagykamaszom, az vihart arat. Szóvihart, s persze tapsvihart is.

„Ki slamet vet meg, nagykamaszom, az vihart arat.
Szóvihart, s persze tapsvihart is,
de inkább szinkronoznád újra tapsi hapsit,
azt hiszed elrajtolsz azt: „decc al folksz?”,
mert a mamutokkal nem jó medvepuszilkodni
mert még a végén beég a vébén, e szellemi vágtán,
s az ágytál tartalma egy tél alatt elfogy. Te ettél a nyáron,
kis tücsök, vagy most érzed, tél jő, fogy a hakni,
s lásd „herceg, eljő a tél is”, így jöttem én is: ily tréül fennmaradni.
Mert nem adhatok mást, mint mi lényegem.
(Persze alkudozhatunk az összegen.)
De az ősz egen nem terem több hallelúja,
mint a Jézus Szíve templomban Kőszegen.
Állj be inkább egy klubba. Te! Hogyhogy sose láttalak
Kőleves slamen?
Se Pécsen egy Sopianae esten. Hisz most is voltunk
vagy százötvenen.
„Papika bazmeg az oximoron odabaszott”
szólt egy tizenhat éves deszkás, aki
pont úgy öltözik, mint te, csak turiból.
Te meg alánk vágsz palánkot buliból?
Hát úgy bezsákollak te túlbazsevált zsémbes zsakett,
hogy nem dumál ki abból még a Kormos Anett
se, meg Búcsúszentlászló
érdemes szülötte, Bödőcs László.
Tibor. Tudod, hogy jön ez is. Hakniból.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában