Ákos kóser – de antiszemita?

2012. október 26. 9:03

Foray Nándor
Hirtelen Ákos-fanná váltam 2084-ben. A probléma, mely zavarja közös ünnepünket, hogy bizonyos értelmezésben Ákos – akármilyen zseniális – ellenségem.

Sose rajongtam Ákosért. Kiskölyökként a Keresem az utam meg a Hűség még tetszett (utóbbi mondandóját is magaménak érzem), csakhogy aztán rockerré értem, és a későbbi lírai, lassú dúdolások untattak. Meg Ákos amúgy is ilyen női előadó, mármint úgy értem, hogy a rajongótáborát többségükben lányok képzik, ami persze nem gáz, rám nagyrészt buzik buknak, amire kevésbé lehetek büszke. Na de mégiscsak idegesítő, hogy ha egy standard fruskával chatelek, akkor a zenei témánál garantáltan vagy a kibaszott 30Y-nal (hogy én mennyire gyűlölöm az altert, azt a rühes kurva élet) vagy Ákossal jön nekem. Szó, ami szó: Ákos bosszantott engem, mind zeneileg, mind jelenségileg. Bögyömben volt.

 
Eme bosszúm illant el friss performanszának beköszöntekor. A műfajom a metál, a kedvencem Eminem, viszont az elektronikus zene is bejön, fő szempontom, hogy a zene dinamikus legyen. Hát a 2084 című szintipopos konceptlemez szerfelett az, majdhogynem elejétől a végéig. Vissza a Bonanza Banzaihoz. Táncoltatós beatekre parádés énekdallamok, ennél nekem nem is kéne több, Ákos mégis többet ad. Tudniillik a dalszövegek leleményesek, összefüggőek, hogynemondjam elgondolkodtatóak, és egyben ezzel van a probléma, de erről később.
 
A 2084 (vö. 1984) egy disztópia. A kevés vidám, vagy ha nem is vidám, keserédes darab egyike a kicsit buta, ám annál tutibb Tipikus sztereó. Poén, hogy jóformán a két promó, az Előkelő idegen és a Tipikus sztereó a leggyengébb az albumon, pedig ezek is ütnek.
 
Ákos külön danol a férfiakról (természetesen egy olyan sztereotípiát is előránt, amely rám speciel nem passzol, de ez most mindegy), de persze szerelemről, nőkről is szó van, többek között a gyermekáldásról: a köztudottan jobboldali Ákos rémlátásában „az anyák már nem szültek többé”. Ugye hallottunk róla, hogy nemrég kifejlesztették a mesterséges méhet, és elkezdték az első nőstényen kívüli kihordást – nyilván évek kérdése, és férfiak után nőkre sincs szükség a fajfenntartáshoz, a műanyag méh megoldja nélkülük. Szóval valóban van min melankóliázni a mai világban, és Ákos modern haláltánca vajmi nyomasztó.
 
Kossuth-díját lehet vitatni, csak nem érdemes. Akit a Régi jövő briliáns sorai nem győznek meg,
 
(„Biztos csak álmodtam,
Mert itt most máshogy van,
Elmúlt a régi jövő.
Könnyű a megfejtés,
A B-terv elvben kész,
A baj már rég múlt idő.”)
 
az az Artisták döbbenetes, rockos balladájának hatására feltétlenül kapitulál.
 
(„Artisták zuhannak a földre,
Búcsúverset sír a bohóc és a törpe.
De tapsolnak a nézők, mert úgy tudják,
Hogy holnap is jönnek az artisták.”)
 
Az Előkelő idegent lefikázó Dopemannek kivált ajánlom, hogy ismerje meg a többi tracket. Kötve hiszem, hogy alternatív köztársasági elnököm alkotott valaha értékesebb műveket. És ismétlem: még a sláger Előkelő idegen az egyik leggagyibb közülük.
 
Hihetetlen kellemesen csalódtam, hirtelen Ákos-fanná váltam 2084-ben. A probléma, mely zavarja közös ünnepünket, hogy bizonyos értelmezésben Ákos – akármilyen zseniális – ellenségem. Nem, nem azért, mert jobboldali, pláne, hogy én is az vagyok. Hanem azért, mert kivételesen nem puszta üldözési mánia gonoszságot látni egy dalszövegében.
 
A bosszú népe egy korábbi dal, erőltetett szöveggel, lett is belőle botrány, bár Ákos tagadta, hogy az antiszemita lenne. Itt van azonban a folytatása, A szabadság rabszolgái, melyet még nehezebb másképp levenni, még rátesz egy lapáttal; mintha direkt provokálna. Tetézi a bajt, hogy a 2012-es, akarom mondani, 2084-es szöveg, szemben a korábbival, még jó is, költőileg. Így szól:
 
„Csókkal köszönnek,
És elveszejtenek.
Keresztre vonják,
árva testemet
.

Megfeszítenek.
Elvégeztetett.

Nyüzsögnek, mint fű között a hangyák,
A szabadságnak rabszolgái mind.
Mondják, csak a korlátokat bontják,
Aztán zuhannak megint,
Az ítélet szerint
.

Rágalmakból húznak
Körém várfalat.
De rab csak az maradhat,
Akit a sorsa megtagad.

Megfeszítenek.
De nem veszíthetek.

Nyüzsögnek, mint fű között a hangyák,
A szabadságnak rabszolgái mind.
Mondják, csak a korlátokat bontják,
Aztán zuhannak megint,
Az ítélet szerint.

Nem kell ide semmi szabály,
Hadd terjedjen el a ragály.
Csak okos érvek kellenek,
S az ember bármit megtehet.

Nyüzsögnek, mint húsomon a lárvák,
A szabadságnak rabszolgái mind.
Mondják, csak a korlátokat bontják,
Aztán zuhannak megint,
Az ítélet szerint,

Ezerből tán egy lesz, aki gyógyul.”
 
Jól hangzó nóta, semmi kétség, ugyanakkor véletlenül vagy szándékosan helyet kap benne az összes klasszikus zsidósztereotípia: Krisztus-gyilkosság, sötét gátlástalanság, nagy büntetés.
 
Nem téved Ákos, amidőn azt énekli: „nem veszíthetek”. Nem, veszíteni ettől nem fog. De győzelme nem lesz olyan szép, amilyen lehetne, lehetett volna. Ha mégiscsak Ákos antiszemitizmusát rejti a két obskúrus költemény, és tényleg belekarcolta ezt a szépséghibát ebbe a csodálatos teljesítménybe, akkor ellen ugyan nem állhatok neki, de idéznem kell őt, az alábbi sorok is rá vonatkoznak:
 
„A gyáva rossztól megsebezve, összetépve –
De győztesen.”

Összesen 39 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Azért ehhez már nagyon vájtfülű PC-nek kell lenni, hogy a fenti szöveget ab ovo leantiszemitázza valaki. Sokféle értelmezése lehetséges, a fóbiások nyilván így értelmezik.

Röviden: hülye vagy!

Kedves Zokni! Foglalkozzon még egy kicsit a politikatudománnyal, ha a jobboldaliság definíciója ennyire nem jutott el tudatáig. Figyelmébe ajánlom az előítéletességtől és sztereotípiáktól való tartózkodás üdvös voltát is.

Ákos nem kóser, és még csak nem is antiszemita.
Ákos egyszerűen szar, ennyi.

Ez is egy sztereotípia.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában