Tarr: Jövőre lesz Filmszemle

2013. február 2. 17:21
Flashmobbal vette kezdetét a Magyar Filmművészek Szövetségének rendkívüli közgyűlése szombaton az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol a filmszakma képviselői mondták el véleményüket az új filmfinanszírozási rendszerről.

Tarr Béla, a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke közölte: a tanácskozás célja a tagok véleményének, beszámolóinak meghallgatása. „Foggal-körömmel fogunk harcolni mindazért, amit ti itt ma elmondtok” - fogalmazott az alkotó, és kijelentette: biztos benne, hogy jövőre megrendezhetik a 44. Magyar Filmszemlét. Vészi János, a Magyar Rendezők Céhének képviseletében arról beszélt, hogy a szervezetet „egzisztenciálisan megrogyott emberek” jellemzik. Megjegyezte, hogy megszűntek a szakmai műhelyek, a tagság munkakapcsolatai beszűkültek, hiányzik a mester-tanítvány kapcsolat. Vészi János az új rendszert „einstandnak nevezte, ugyanakkor rámutatott, a legfontosabb feladat most a filmes szakma egyben tartása. Babiczky László rendező a kisműfajok helyzetét elemezve azt kifogásolta, hogy a támogatásokról döntő kuratóriumokban nem kaphattak helyet a szakmai szervezetek által delegált tagok, bírálta a rendszer átláthatatlanságát is. Kifogásolta azt is, hogy a filmszakmát két részre osztották azáltal, hogy a rövidműfajokról szóló pályázatokat a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság írja ki, a Magyar Nemzeti Filmalap viszont csak az egészestés filmekkel foglalkozik.

 
Muhi András producer úgy vélte, hogy Andrew G. Vajna kormánybiztossá kinevezésével megszűnt a konszenzusos filmes önkormányzatiság, valamint hogy a filmtörvény módosításakor nem kérték ki a szakmai szereplők véleményét. Szerinte a független filmkészítés teljesen ellehetetlenült a kisműfajok tekintetében, szerinte a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap pályázatai csak a közszolgálati televíziók megrendeléseit veszi figyelembe. Ulrich Gábor animációs filmrendező úgy vélte, hogy az animációs műfajt jelenleg az apátia és a rosszkedv jellemzi. „A magyar animáció reanimációra vár” - fogalmazott az alkotó. Papp Gábor Zsigmond a dokumentumfilmes szakosztály nevében üdvözölte, hogy az új rendszerben kevesebb produkció juthat több forráshoz, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy csökkentek a pályázati lehetőségek, hiszen korábban az Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) mellett ott volt még a történelmi filmalapítvány, a kulturális alap és időnként más pályázatok is. Úgy vélte, hogy a mai rendszerben nem készülhetnek olyan fontos témákról filmek, mint a fiatalok kivándorlása, a társadalmi lecsúszás. Pataki Ágnes filmproducer és Szekeres Dénes, a Magyar Producerek Szövetségének elnöke üdvözölte, hogy a kényszerszünet után újra beindult a játékfilmgyártás, valamint hogy a producerek „felszabadultak” az adósságcsapdából.
 
Schubert Gusztáv filmkritikus a filmszaksajtó helyzetéről úgy vélekedett, hogy az ágazatról mindenki elfeledkezett, elvesztették az addigi támogatás közel kétharmadát. A kritikus úgy vélte, hogy a filmszakma válsága nem a kulturális ágazat, hanem az egész társadalom problémáját tükrözi. Hozzátette, hogy a tervezett évi 8-9 játékfilm nem lesz elég a magyar filmművészet sokszínűségének megőrzéséhez. Bakos Edit, az Uránia igazgatója az artmozihálózat válságáról szólva elmondta, hogy az MMKA megszűnését követően, a ki nem fizetett normatív támogatások miatt 10 mozi és 20 artmoziterem szűnt meg. Sürgette az új támogatási szisztéma kidolgozását. Lengyel László politológus az MMKA történetét elevenítette fel. Szerinte az alapítvánnyal angol, illetve amerikai módszert honosítottak meg, amelynek az volt a célja, hogy a politika helyett a civil társadalom felé terelje a döntéshozatalt. Nagy hibának tartotta, hogy a Medgyessy-kormányzat hirtelen hatmilliárd forintra emelte a filmes támogatásokat, amit nem is tudott betartani, „már az első megszorításnál belenyúltak”. Szerinte ekkor kezdődött az MMKA eladósodása, a konszolidációs programot pedig már későn hirdette meg a kulturális kormányzat. Szerinte az új rendszer átláthatatlan, egyablakos, központilag irányított, ami azért következhetett be, mert a filmesek nem álltak ki a saját maguk által kialakított intézményrendszerükért. Mint fogalmazott: az egykori erős, egységes, kemény lobbinak tartott filmszakma gyorsan „gyönge, gyáva, egymást feljelentgető” társaság lett.
 
A rendezvényen felszólalt Grunwalsky Ferenc, az MMKA kuratóriumának korábbi elnöke is, aki halotti tornak nevezte a rendezvényt. Felhívta a figyelmet, hogy a 2000-es évek legnagyobb vívmánya a filmtörvény megalkotása volt, hiszen korábban nem létezett a kultúra területén jogi szabályozás. Felidézte, volt olyan év, amikor 35 filmet mutathattak be a szemlén, szerinte legalább évi 20 film kellett volna ahhoz, hogy a közönség újra nyitott legyen a magyar mozira. Az MMKA megszüntetését „szalámitaktikának” nevezte, ugyanakkor visszautasította, hogy bárki „talicskával tolta volna ki a pénzt” a szervezetből. Szerinte a vádak alaptalanságát mutatja, hogy senkit sem vádoltak meg. A közgyűlésen a jelenlévők megszavazták, hogy mindent megtesznek az MMKA megmentéséért, amennyiben ez nem sikerül, akkor új, független filmes alapítványt hoznak létre. A tanácskozás előtt flashmobot tartottak a helyszínen az Akciócsoport a magyar kultúráért elnevezésű társulás szervezésében. A villámcsődületen az elkészült filmek hiányában elmaradó 44. filmszemlét kérték számon a Magyar Nemzeti Filmalaptól. Felolvasták a korábbi években elkészült alkotások címeit, valamint kifogásolták, hogy 2013-ban egyik A-kategóriás filmfesztiválon sem fog szerepelni magyar alkotás.

Összesen 49 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egy "gyönge, gyáva, egymást feljelentgető társaság" ( Lengyel László) mégis mit akar?

Talán mert befuccsolt a "csak a piac" szemlélet.

Így jártak.

Egy újabb 20 fős flashmob a milliárdokért

Az illetékes et. Koltai a legerősebb 100milla/nézőszámban. Nincs ingyen ebéd , nem világos?

Lebukott inkább a stréber besúgó

Magyar film, game over, elég régóta

Lehet, hogy rám nézve szégyen, de Tarron kivül nem nagyon hallottam a nagy filmesekről akik a cikben szerepeltek. Tarr is csak a botrányairól meg nyílatkozataiból ismert számomra, mivel Berlinben elég övönaluli szöveget engedett meg magának az országról. Jó azóta kendvence lett a libsi müvészvilágnak, de nem hiszem, hogy ez szempont lenne.

Nincs ingyenebéd és haveri egymásnak osztogatás szerintem ez a fő gondjuk. Nézhetö filmekkel kell páyázni és az őnmegvalósitó "müvész" filmekhez, meg szerezenek maguknak sponsort a piacon.

Meggyőződésem, hogy a filmgyártást nem a filmművészet, pontosabban nem a művészi igényű filmek felől kell megközelíteni. Ezek a filmek, a sikerfilmek következményei, úgy is mondhatnám, ha nem lettek volna sikerfilmek, a művészi film ki sem alakult volna.
Egyébként pedig az utóbbi években is készültek nézhető magyar közönségfilmek, de a korábbi évtizedek lilára színezett züllése sajnos erodálta a hazai filmek nimbuszát, pedig - sokan nem tudják - a '30-as '40-es években az európai élvonalt jelentette a magyar filmgyártás, 2.- 3. helyen álltunk és külföldre is eladhatóak voltak. Persze, és természetesen más volt az elvárás és sajnos az amerikai pénzhatalom mellett nem is állta sokáig a versenyt, de amíg állta, addig itthon sorra születtek a filmsztárok és a kisember felüdülését jelentették ezek az alkotások.
Majd a hatvanas és a hetvenes évek egy új fellendülést hoztak, amikor sorra készültek a nézhető magyar filmek, de sajnos az egzaltált művészvilág szellemi-, pontosabban arrogánsan túlfinomodott vélekedési fölénybe került és elsorvasztotta a magyar filmet.
Hatalmas hiba lenne elfogadni a Tar Bélák követelődzését. Előbb a nézhető sikerfilmek frontját kell megerősíteni, amivel Andy Vajna minden bizonnyal tisztában is van és ha majd lesz pénz, akkor a Tar Bélák herdálására is juthat.

Válaszok:
bini | 2013. február 2. 20:14

Ne felejd ki a közönségfilmek fellendülését a TV filmek is hozzájárultak, ahol az addig csak szinházban és mozifilmekben voltak láthatok tömegével jelentek meg, s a sorozotok népszerüsitették. A dokumentum filmek elterjedése is erre az ídőszakra esett. Szinte minden megjelent egy széles palletán.

Most ezeket is szeretnék feléleszteni, ami természetesen a TV megbizására készül. Lehet beadni a forgatókönyveket stb.

Mondjuk ki bátran, a magyar filmek szarok.

Várják a rezsimváltást, restaurációt és akkor megin habzsi-dőzsi. Hát már nem fér bele, ott a közmunka.

Támogatást csak közszolgálati tv filmekre adnék az én adómból.
Szavazzuk meg.

Mellesleg egy film esetében a pénz nem minden.
Ott van Tarantino Kutyaszorítóban című filmje, szinte az egész film egyetlen egy helyszínen játszódik, semmi extra cucc, néhány cool öltöny, pár kamu pisztoly és kész is a zseniális film.
Jó persze nincsenek benne magasztos, világmegváltó gondolatok, kérdések, se olyan csudálatos művészi mutatványok, ahol a kamera azt mutatja miként hat az olajlámpa pislákoló fénye a frissen festett mázolmányra.

Rengeteg tehetséges fiatal magyar filmes van.
Film is lesz.
Meglepő módon a Népszavából értesülhetünk erről.
http://www.nepszava.hu/article..

Válaszok:
hátakkor | 2013. február 2. 22:18
Forsz | 2013. február 3. 0:43

Érdekes, mennyi különféle gondolat:
bini a TV és a dokumentumfilmekről beszél, lavor azt mondja a pénz nem minden, de lakonikus rövidséggel azt is, hogy a magyar filmek szarok, marko11 pedig állítja, hogy rengeteg tehetséges fiatal magyar filmes van.
Hol akkor a bibi? Szerintem ott, hogy miként a politikában, ezen a téren is eluralkodott egy extremista, életidegen excentrikusság, amely fanyalog a normálison, de az orgazmusig képes a beteges irányzatot, a beteges világlátást kultiválni. Tulajdonképpen a liberalizmusra gondolok, hogy ne legyek félreérthető.
Ezt a félresiklott szemléletet kell kiiktatni, de legalább is minimalizálni és helyükre kerülnek a dolgok.
Rögtön sikeres lesz az a politika, amely valóban sikeres, értelmet nyer és elismerést a közönségfilm és a művészetet nem fogjuk azonosítani az értelmetlenséggel, viszont képesek leszünk felismerni ha valóban az, ha nem csak a tehetségtelenség kitüremkedése, amely azután önző és féltékeny okból elvtelenül megmagyarázó támogatást kap.

A művészet képviselői pedig felejtsék el a szocialista idők kulturkampfos sikereit, amely érdemtelenül díjazni kényszerült az értéktelent is, mert megélhetési kényszer miatt egybemosódott a bemagyarázott selejt az értékessel.
Ontották a főiskolák a "művészeket", de az eltartásukról az államnak kellett gondoskodni.
Ez a kényszerű, és valódi differenciára nem vállalkozó szemlélet elszemtelenítette és követelőzővé torzította a "művész" világot.

Lásd a cigányság mai helyzetét, a szemléleti gyökerek ugyan azok.

Ki kell merni mondani a rosszra, hogy rossz, a betegesre, hogy beteg, a kártékonyra, hogy kártékony és akkor automatikusan elismerést kap az értékes.

Kedves marko11, külön köszönöm, hogy ide hoztad ezt az Andy Vajna cikket a Népszavából, mert egyébként soha sem olvastam volna.
A cikk kulcsmondatának ezt tartom:
"Az ünneplést, mint a Filmszemle pedig hagyjuk meg akkorra, amikor már az emberek, a mozinézők ítéletet mondtak az alkotásról. Ne feledjük el: a jó film nekik készül, nem a szakmának."

Igen, végre van valaki a filmes körök gurui között, aki látja és ki is mondja a lényeget. Mert, hogy erről van szó!
Annak is örülök, hogy Szabó István - aki valóban tehetséges és kitűnő rendező - filmet készít Bethlen Istvánról. Csak könyörgöm, azt a tendenciózus és hangsúlyos filoszemitizmusát ne szője bele, amely a Napfény íze című, egyébként valóban kitűnő filmjén végigvonult. Jó lenne, ha egy ilyen film a MAGYAR valóságról szólna.
Egyébként felemelő a Vajna cikk pozitív hangja és optimista ígérete. Azt hiszem, erre van szükségünk, hogy kikerüljünk a fenekedéses közéleti mocsárból.
Azt hiszem, hogy a politika felhangjaira semmi szükség az egyébként nem igazán politikai közegben, mert tönkreteszünk vele mindent.

Válaszok:
marko11 | 2013. február 3. 10:27

@hátakkor, @Forsz
Örülök, hogy vannak, akit a tények is érdekelnek.
A Mandiner is inkább Vajna cikkét
http://kritikustomeg.org/film/..
szemlézné, mint Tarr Béla agymenéseit. Aki "szerényen" hallgat arról, hogy MIÉRT nem készült film.
Tarr Béla filmjeinek, ill. a magyar filmek minősítése egy másik kategória. Abba most nem mennék bele. Csak annyit jegyzek meg, hogy a magyar piac mérete nagyon nem azonos az angol-amerikai (angolszász nyelvű) piac méretével.

Az meg a kritikusok szégyene, hogy Fliegauf "Csak a szél" c. filmjét díjazták. Amely teljesen egyoldalú és negatív képet fest Magyarországról.

Válaszok:
marko11 | 2013. február 3. 10:30
Forsz | 2013. február 3. 11:17

Egyet értek; a mandinerre vonatkozó megjegyzéseddel különösen, hiszen egy időben futott itt egy másik topic pontosan erről a témáról és Tar Béla sirámairól. Illett volna a belső körből származó ellenvéleményt is szemlézni, ha már megíródott.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés