Első körben a forgatókönyv kell, hogy érdekeljen

2013. április 11. 13:20

Olga Kurylenko
NOL
A modellkedésnek nagyon sokat köszönhetek, hiszen ezzel sikerült kikerülnöm Ukrajnából, ahol elképesztően nehéz volt az élet. Interjú.

Nem unja a »főhős szép és romantikus társa« jellegű szerepeket?

Nem, mert attól, hogy nem te vagy az abszolút főhős, még lehet egy szerep kihívás. Például a Feledésben Julia az összes konfliktus kirobbantója, dramaturgiai szempontból erősebb karakter, mint a Tom által alakított Jack Harper. Minden hősies cselekedetét a nő inspirálja. A hollywoodi filmekben régi hagyomány, hogy a hős mögött mindig van egy társ, aki miatt megváltoznak a viszonyrendszerek. A Feledés még abból a szempontból is különleges, hogy van egy másik pólus: az Andrea Riseborough által alakított nő a visszahúzó erő, a gyávaság megtestesítője. Egyébként nem nagyon vágyom hősszerepekre..., a Kirot című izraeli akciófilmben nekem kellett megmenteni a világot, ritka unalmas volt.

Egy csókjelenet mennyire nehéz feladat?

Hát igen, sokan akarták tőlem megtudni, hogy milyen »partner« volt Daniel Craig, Ben Affleck vagy most Tom Cruise, de mindenkit ki kell, hogy ábrándítsak: bármilyen férfit megcsókolni a legalapvetőbb színészi feladat, ennélfogva a világ legunalmasabb dolga. Megcsókolni a kedvesed? Na, az izgalmas!

Igen változatos szerepekben láthattuk eddig: volt Bond-lány, most Tom Cruise mellett csillog, de bevállalt olyan rizikós produkciót is, mint a Terrence Malick rendezte To The Wonder.

Sok mindenen múlik, hogy miben játszom. Első körben a forgatókönyv kell, hogy érdekeljen: legyen másmilyen, mint a futószalagon készült tucatfilmeké. (…)

Modellként kezdte a pályafutását, majd a színészetre váltott. Mi volt az isteni szikra, ami miatt ezt meglépte?

A modellkedésnek nagyon sokat köszönhetek, hiszen ezzel sikerült kikerülnöm Ukrajnából, ahol elképesztően nehéz volt az élet. Párizsba költöztem, ahol sikerült önálló életet kezdenem. Ezt tekintettem életem legfontosabb feladatának, hogy ne függjek senkitől. A modellkedés még arra is megtanított, hogy tudjak választani munkák között. Ha úgy tetszik, megtanultam nemet mondani. Franciaországban már elismert voltam, amikor elkezdtem színészkedni, nem kellett már pénz kenyérre, így kivárhattam azokat a lehetőségeket, amelyek szakmailag jobbak voltak és kihívással jártak. A pénz sosem érdekelt – addig, amíg van elég. Vagyonokat soha nem szeretnék felhalmozni.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában