A munka öröme megmaradt

2013. május 21. 10:12

Vidnyánszky Attila
Színház.hu
Ügyekért dolgozom, nem azért, hogy hatalmat szerezzek, vagy elismerést nyerek. Interjú.

A Kaposvári Egyetem újonnan alakult Színházi Intézetének vezetését, osztályfőnökséget, bizottsági munkát, Teátrumi elnökséget, igazgatást, rendezést vállaltál, közben a Nemzetibe készülsz, pedig úgy nyilatkoztál, kerülöd a konfliktusokat és nem vagy igazgatói alkat... 

Ügyekért dolgozom, nem azért, hogy hatalmat szerezzek, vagy elismerést nyerek. Képviselek egy metaforikus színházat, ami nem az intellektust és nem a provokáció szintjét célozza, ami igyekszik emelni a nézőt, nem lehúzni, ami a valóságábrázolás költői formáját valósítja meg. Tettem bizonyos felismeréseket, elköteleztem magam egy értékrend mellett, ez motiválja a tetteimet. Vannak utak, amelyeken az ember nem torpanhat meg, még akkor sem, ha nem számított arra az elképesztő össztűzre, ami rá irányul a tevékenysége kapcsán. De aki ringbe száll, könnyen kap pofonokat. Vállaltam, hogy teszek azért, hogy a torz és igazságtalan előadó-művészeti törvény módosítására sor kerüljön, hogy ne egy behatárolt ízlés, színházi, illetve ideológiai irányvonal érvényesüljön a szakmában, hogy a színházi vérkeringés frissüljön. A színházi strukturát érintő tevékenységemre büszke vagyok, mert szakmai szempontok szerint jártam el. Addig, amíg nem létezett a Teátrumi Társaság és nem vált mérvadó szakmai képviseletté, a szakma egy része úgy tett, mintha csak azok a vélemények léteznének, amelyek többek között egy elhibázott törvény létrejöttéhez vezettek. Ezen sikerült változtatni. A művészeti munkát pedig kifejezetten élvezem. A munka öröme megmaradt a sok teendő közepette is. Az ember egy víziónak megfelelően próbál rátalálni azokra a darabokra, amelyeken keresztül meg lehet valósítani az álmaiban létező színházat, közben társakat keres, akik értik a szándékait, hiszen nélkülük nem megy. Ez a folyamat komoly vajúdás, de rettentő izgalmas, még akkor is, ha heteket ülök a szereposztáson, ha matematikai mutatvány összeállítani a műsort, a dramaturgjaim meg gyötörnek, variációkat adnak, számonkérnek, én meg az idegeikre megyek … Egyébként ez az alaposság, ami lassúsággal párosul a beregszászi múltamból fakad, ugyanis a társulatnak úgy kellett darabot választanom, hogy tudtam, 15 évig együtt élünk majd vele, mert ha megcsináljuk luxus levenni a repertoárról.  

A Nemzeti repertoárját részben a beregszászi rendezéseiddel töltenéd fel... 

Meglátjuk mit szeret a közönség a beregszászi darabok közül, azokat játsszuk majd többször. Nem lehet sokmindent megtartani a Nemzeti mostani kínálatából, de ha tudunk egyeztetni azokkal a színházakkal, amelyekbe elszerződik a jelenlegi társulat, akkor lehet szó arról, hogy tovább vigyünk előadásokat. Például a Sebestyén Aba rendezte Bányavirág valószínűleg látható lesz a következő évadban is. Stohl Andrástól és László Zsolttól már megkérdeztem, játszanák-e, és azt válaszolták, hogy nagyon szívesen. Már nagyjából megterveztük az októberi programot is. Mindenkiről tudom megy-e vagy marad, nagyszerű társulat alakult, túl vagyunk az előkészületek 99,9 százalékán. Azért van egy kicsi bizonytalanság, mert Purcarete vagy Rizsakov nem ismer minden színészt, ezért fenntartják maguknak a jogot, hogy módosítsanak a szereposztáson. Nekem meg be kell vállalnom azt a rendkívül kellemetlen feladatot, hogy közöljem a színészekkel, mégsem ebben a darabban játszotok, hanem abban. De azt hiszem, meg fogják érteni a döntéseinket. A finomhangolás még várat magára.

Az első sajtótájékoztatódon azt említetted, hogy színészközpontú színházat képzelsz el a Nemzetiben, és úgy hiszed, a színészen keresztül lehet rehabilitálni a színházat. Miért gondolod, hogy erre szükség van? 

Úgy látom, hogy az elmúlt húsz évben pozíciót vesztett a szakmánk. Ennek okait hosszan lehetne fejtegetni. Órákat lehetne beszélgetni arról, hogy az ünnep iránti vágyunk mennyit csökkent, hogy az értékrendünket milyen ideákhoz mérten alakítjuk, hogy az információs társadalom, a túlreflektáltság milyen nyomás alá helyezi és mire determinálja a kortárs színházcsinálókat, hogy a színház és a szórakoztatóipari termék miként vált szinonimává, hogy a sokakat kínzó megfelelési vágy miért nem hagyott kibontakozni alkotó energiákat ebben a végtelenül átpolitizált, identitásvesztéstől szenvedő, magyar színházi közegben. A folyamatosan fenntartott krízistudat sem tett jót a színháznak, ami inkább szól válságjelenségekről, mint az áldott történetekről... Mindenesetre a legtöbbet az árt, hogy a színész rangját ma már nem művészi munkájának presztizse határozza meg. Csak úgy válhat ismertté, ha eladja magát és a lelkét a bulvárnak, a médiának. Tehát újrapozícionálni magunkat csak a színész újrapozícionálásán keresztül tudjuk. Ez egy komoly feladat. Mindig az a kérdés lebegett a szemem előtt, lehet-e igényes, színészközpontú művészszínházat csinálni vidéken a hagyomány-korszerűség-nemzetköziség jegyében, és lesz-e rá néző. Úgy gondolom, Debrecenben választ adtunk. A továbbiakban azt a felvetést szeretném körbejárni, lehet-e a hármas értékrend mentén olyan nemzeti színházat csinálni, amely nem elégszik meg azzal, hogy kortünetekről beszél, hogy felmutat jelenségeket, hanem térben és időben is messzebbre tekint, mélyrétegeket szánt.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 36 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Sok sikert a gyöngyszóráshoz kedves Attila! :)


valami érzést
gyönyörűt, szépet
valami hangot
valami képet
napfény ecsetje
napsugár húrja
valami újat
valamit újra
valami ősit
valami égit
valami hősit
valami régit
valami földit
valami gyarlót
fagyöngyöt vágó
holdsugár-sarlót

szent dal csengését
majd a szent csendet
káoszban fogant
újjászült rendet
játékot, harcot
s a végén békét
tó mélyén alvó
tündérek képét
lelkek sebére
hófehér tépést
tenni az Isten
felé pár lépést
átlépni közben
árkot, göröngyöt
és az Embernek
szórni a gyöngyöt

Kárpáti Tibor
Gyöngyöt az Embernek

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában