Nem olyan jó hősnek lenni

2013. július 1. 11:39

Alföldi Róbert
Index
Csak csináltam azt, amiben hiszek, és nagyon nagy baj van az országban, ha már hősiesnek számít az, ha valaki nem próbál megfelelni a hatalomnak és igazodni. Interjú.

A pályázat elvesztése után az ország egyik fele hőssé emelte, sokan azért álltak sorban a Nemzeti Színház jegyeiért, hogy ezzel demonstrálják, nem értenek egyet a jelenlegi vezetés kultúrpolitikájával. Milyen érzés hősnek lenni, és milyen hatása van ennek egy színházi ember szakmai munkájára?

Ezt egyáltalán nem olyan jó megélni. Természetesen az jó érzés, ha hosszú sorok kígyóznak a Nemzeti Színház pénztára előtt, és ha negyed órán át tapsolnak egy-egy előadásnak. De azért nevetséges, hogy semmi mást nem csináltam, minthogy lelkiismeretesen, a saját szabályaim szerint végeztem a munkám, és ez itt és most már elég ahhoz, hogy valaki kvázi hős legyen. Csak csináltam azt, amiben hiszek, és nagyon nagy baj van az országban, ha már hősiesnek számít az, ha valaki nem próbál megfelelni a hatalomnak és igazodni.

Persze egy fontos intézmény élén tettem mindezt, de az, hogy egy állami intézmény egy demokratikus jogállamban a szabadság szimbóluma lett, csak azért, mert nem szolgálta ki vakon a hatalom igényeit, egyszerre szörnyű és csodálatos. Azt gondolom, hogy nagy baj van az országban akkor, ha a szomszédos Ludwig Múzeum frissen kinevezett igazgatónője, Fabényi Júlia azt nyilatkozhatja az Indexnek, hogy nem lehet, egy állami intézmény független, mert akkor nem kap támogatást.

Hitt a pályázat beadásakor abban, hogy nyerhet?

Volt, hogy hittem abban, hogy ez egy tiszta pályázat lesz. Amikor kiderült, hogy kik fogják elbírálni a pályázatokat, na, akkor már nem reménykedtem. De tényleg, azt hittem, hogy ha a Nemzeti Színház élére nem politikai alapon nevezik ki a főigazgatót, azzal egy csapásra elhallgathatták volna az összes kritikus hangot, ami azt állítja, hogy jelenleg Magyarországon a kultúrában csak akkor lehet érvényesülni, ha egy művész igazodik az elvárásokhoz. Persze ezzel azt feltételeztem, hogy a rendszer képes komplexen gondolkodni. Úgy tűnik, hogy nem képes.

Több interjúban is azt nyilatkozta, hogy mindig csak az mentette meg az elmúlt években, hogy túl nagy botrány lett volna az esetleges kirúgásából. Nem érzi, hogy nem csak ezért tölthette ki az öt évét, hanem azért vannak olyanok a kulturális vezetésben, akik értékelik a szakmai munkáját és a művészetét?

Persze, sok politikus vagy éppen jobboldali közéleti személyiség jár a Nemzeti Színházba, de nyíltan nem mertek kiállni mellettem. Szerintem nem tudnak mit kezdeni velem azzal, hogy én mindenfajta igazodás nélkül vezettem ezt az intézményt. Én nem vagyok anarchista, kifejezettem konformistának tartom magam, aki tudja, hogy egy ilyen intézmény élén muszáj néha kompromisszumokat kötni. De a művészi szabadságból nem engedtem soha, és nem is fogok. Igaz viszont, hogy öt éven át egyetlen egyszer sem telefonált le senki, hogy ezt a darabot talán nem kéne műsorra tűzni, vagy ezt a másikat inkább mutassuk be. Soha nem akartak igazodásra kényszeríteni egyik kormányzat alatt sem, talán mert tudták, hogy úgyis esélytelen.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 100 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Robika hősnek gondolja magát. Nagy baj van! Vele!

"Nem olyan jó hősnek lenni"

Ő mint hős?
Egy kicsit sem beképzelt.

Mitől hősebb mint bárki, aki dolgozik?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában