István, a király: Jaj, de unom a politikát…

2013. augusztus 21. 11:20

Pethő Tibor
MNO-Kultúrgrund
Beethoven István királyának kezdő dallamai után valami egészen más bontakozik ki a színen, mint eddig bármikor.

„Elsősorban az illúziók vesztek el, koptak ki az országból, s vált vele minden ridegebbé, formálisabbá. Az eszmék devalválódtak, a magyarság rosszabb mentális állapotba jutott, mint 1990 körül volt. Az ország népe kiszolgáltatott, megtört. Ez a megtöretettség, inkább megrázó, mintsem fájdalmas illúziótlanság járja át Alföldi Róbert rendezését. Beethoven István királyának kezdő dallamai után valami egészen más bontakozik ki a színen, mint eddig bármikor. Középen hatalmas homokgödör töri meg a teret köldökszerűen: ide jutnak a meggyilkoltak. Az erőszakosan térítő német szerzetesek papi civilben, yuppie fiatalokat idéző mozgással közlekednek, kezükben világító piros kereszttel – Krisztus szimbólumának a hatalom megrontotta másával. Körülöttük kommandósok és katonák.

IK 2013 – ez a rendszáma annak a luxus Mercedesnek, amivel Gizella (Radnay Csilla) érkezik Bajorországból. Fogadása elegáns, hideg, miként ő maga is az. Istvánnal való házasságában a szeretet jeleit nagyítóval is alig találhatjuk meg. Kapcsolatuk történelmi szükségszerűség, politikai koalíció. István (Feke Pál) tehetetlen, az események által sodort figura, aki láthatóan vergődik helyzetében: hatalomra nem vágyik, a királyság számára kényszer; anyja kérései visszautasíthatatlan parancsok. Ha nem is ennyire látványosan, de hasonló módon feszeng küldetésétől Koppány. Stohl András játékában az a mindent elsöprő magabiztosság, ami annak idején a szerepben Vikidál Gyulát jellemezte, formálissá, idézőjelessé válik. Kételyek gyötrik feltehetően Gézát is; alakját a Krónikáséval köti össze a rendező, így válik a fejedelem részlegesen kívülálló figyelőjévé az eseményeknek.

Géza szemlélődve, retrospektív módon tekint végig művén, fel-feltűnve különböző jelenetekben, s kis híja, hogy nem vonja le a következtetést Vörösmartyval: »Ezzé lett magyar hazátok.« A befejezés hasonlót sugall; saját rendszerünk foglyai vagyunk: a magyar korona bezáródik. A felzaklató, főként az éneket illetően nem hibátlan előadás alatt háromszor gyúlnak ki a fények, megvilágítva a közönséget a feltehetően célba jutó üzenettel: »Adj békét, Uram!«; »Unom a politikát!«”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 30 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nincs mit szépíteni ... qurva szar rendezés volt!!

Számomra is nagy csalódás volt, hogy"összeállt" Alföldivel!

Köszönet a kritikáért, übereli azt amihez hozzászóltál. :)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában