Önkielégítés a pofánkba

2013. augusztus 22. 8:49

Ágoston Balázs
Jobbegyenes
Alföldinek szemlátomást esze ágában sem volt az István, a királyt újrarendezni.

„Alföldinek szemlátomást esze ágában sem volt az István, a királyt újrarendezni. Az általa elemeire szedett, majd elnagyoltan, szív és érzés nélkül összedobált produkció véletlenül sem István és Koppány máig ható történelmi konfliktusáról szól, hanem csakis a rendező sérült személyiségéről. Ez az a bizonyos rendezői színház, melynek művelőit nem érdekli maga a mű, annak mondandója, céljuk kizárólag a magamutogató, harsány, céltalanul provokatív önmegvalósítás. Ebben Alföldi kétségtelenül jó a maga keretei között, az ember tenyere azonnal viszketni kezd tőle, de ez művészetnek édeskevés.

Ahhoz ugyanis legalább valamiféle katarzis kellene, de ilyet legfeljebb Alföldi érez, amikor mentális önkielégítésének végeredményét a pofánkba fröcsköli. Tulajdonképpen szánhatnánk, ha visszataszító ügyködése nem volna sajnálatos módon közügy. De mivel az István, a király a XX. századi magyar kultúrtörténet egyik meghatározó, identitás-formáló mérföldköve, annak benyálazása, lerombolása bizony közügy. (…)

A darab üzenete tömören az, hogy a nácik és a keresztények, netán a náci keresztények, esetleg a keresztény nácik folyamatosan izélgetik a népet (a nép egyébként bármiféle dinamika nélkül lődörög az egész előadás során a színpadon), a végén pedig a Szent Korona afféle Csillag börtönként fogságba ejti az egész bandát. És most itt vagyunk a fogságban. És persze cinikusan »unom a politikát«, üzeni Alföldi súlyosan elfogult, egyoldalú, a tényekkel köszönőviszonyban sem lévő politikai narratívájából kiindulva, afféle színházi polbeattá, protest-songgá alacsonyítva az István, a királyt.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 94 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az írás címe találó, a fogalmazás pontos, lényegre törő!

Attól, hogy valakit nem értenek meg, még nem művész. :)

Rendezzék újra, nem bánom, de ne gyalázzák meg.
A jelenlegi rendezés pedig gyalázatosan sz@r volt.

Alföldi a Bánk Bánból is tudana magyarellenes darabot csinálni. Szörényi felelőssége, hogy odaadta a darabot. Szomorú vagyok, hogy “van az a pénz”… Lelke rajta.
És igen ez közügy.

Számodra esetleg, nálam leírta magát, nálam egy duplanulla! :)

De azt is vegyük figyelembe, hogy ha valakit nem értenek meg, csak egy szűk eszelős kör fuvolázza "művésznek", az már kifejezetten kétségeket kelt az illető képességei, tehetsége iránt.

Ez a rendezés egy közepes képességű szakmbeli izzadmánya. Pénzkidobás a sznobok lyukas perselyébe.

Ennyi.

Miután két nap alatt az előadást legalább húsz kritika méltatta, nekem egy más megközelítés jutott eszembe.
Egy ideje divat úgynevezett rendezői előadást emlegetni.
Na, nekem itt van a problémám. Mert, szerintem ha egy előadás első- és másod-, sőt harmadlagosan is a rendezőről szól, ott baj van.
Talán idealisztikus és ma éppen nem egyértelmű azt állítani, hogy a rendező rendezzen meg egy darabot úgy, ahogyan azt a szerző megírta, hogy a közönség azt élvezze és épüljön rajta.
Igen, ezt a rendezői kaszt már kevésnek tartja, pedig valójában ez a klasszikus felállás.
Nekem a mai színházi világ azt a focimeccset juttatja eszembe, ahol a játékvezető a sztár.
A foci másodrendű, a bíró pedig pózol és szétsípolja a meccset.
Ha a bíró jó, azt az mutatná igazán, hogy őt észre sem vesszük!
Na, elismerem egy kissé sántít a hasonlat, de ez a rengeteg rendhagyóskodó, mindent felforgató, legtöbbször csupán sejttető, esetleg bárhogyan is érthető rendezések sora bizony, nem a darab tisztelete, nem a szerző tisztelete, hanem a rendező egojának manifesztálódása.
Alföldi pedig naponta megfürdik ebben a rivaldafényben.

Egy színész sohasem fogja megtagadni azt a darabot, melyben maga is játszott.
Pedig most ezt kellene tennie...

Hogy is volt a Rákóczi hadnagyában?
"Miska bátyám, most köll ám a becsület...!"

Figyeljük meg az írás erőteljes szexuális utalásait:

- "önkielégítésének végeredményét a pofánkba fröcsköli"

- "benyálazása"

- "izélgetik"

Ezek után mi a baja Alföldivel?

Az előadást nem sikerült megértenie az nyilvánvaló, de az "István a király" problematika lényegét sem, tudniillik az - hála Istennek - nem igaz, hogy, amint írja "az István, a király a XX. századi magyar kultúrtörténet egyik meghatározó, identitás-formáló mérföldköve" lenne.

Éppen a mostani előadás értelmezési kudarcai teszik nyilvánvalóvá, hogy nem az. Szerencsére.

Ugyanis nem lehet a két oldal egyikével sem maradéktalanul azonosulni, sem egyértelműen elítélni.

Csak utalnék a bemutató idején is felmerült kettősségre: sokan a művet a nemzeti önérzet feltámadásaként élték meg, míg mások a Koppány-lázadás leverése és az istváni konszolidáció felmutatása kapcsán az ötvenhatos megtorlások utólagos igazolásáról beszéltek.

A művészet pont attól művészet, hogy nem lehet egyszerű fogalmak mentén elrendezni, és feketén-fehéren megmondani kinek van igaza és kinek nincs.

Pont ettől jó az előadás, hogy ezekkel a nehezen megválaszolható kérdésekkel szembesít bennünket.

Egyetértünk.

És ez az, amit az infantilis kormányfő nem ért meg.

Úgy viselkedik az európai közegben, mint egy óvodás: csillogó szemekkel és hangosan kiabálja, hogy kaka, kaka, és nem érti, hogy a többiek miért néznek mérgesen rá.

Szerinted egy franciának, vagy egy osztráknak nincs meg a véleménye az Unióról? De már felnőttek és tudnak viselkedni: kivenni az előnyökből annyit, amennyit csak lehet, betenni a közösbe csak annyit, amennyit nagyon muszáj, és egyébként úgy tenni, mint egy úriember.

Ilyen egyszerű ez, de van akinek ez is magas.

Ez is, az is, nagyon fáj?

Kéremszépen, mint a legtöbb zenés darabnak, ennek is a lényege a zene. Maga a darab kicsit bugyuta, bár felvet egy alap problémát.
Ez a zene pedig a legősibb motívumokból, dallamokból összeállított szakralitást sugárzó zene. (Felnőtt férfi létemre megkönnyeztem bizonyos részeit az első pár alkalommal amikor hallottam.)

A rendezésnek kutya körelessége szolgálni ezt a zenét és semmiféle erőszakolt rendezői újraértelmezésnek nincs itt helye. Nos már bocsánat, de ez az ember nem érti, nem érzi azt, amitől ez a zene az ami.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában