István végre a helyére került

2013. augusztus 22. 9:01
Alföldi előadása a szereplők belső lelki vívódására helyezte a hangsúlyt, feláldozva a zenei élményt is ennek oltárán.

„Be kell vallanom, hogy meglehetős fenntartásokkal ültem le megnézni az Alföldi rendezte István, a Királyt. Tartottam tőle, hogy öncélú és szenzációhajhász látványelemekkel fogja teletűzdelni az előadást, hadd pukkadozzon az a polgár. Abban sem voltam teljesen biztos, hogy lesz-e kellő alázat a rendezőben, hogy ne használja fel a darabot saját politikai véleménye artikulálására és ne legyen tele aktuális közéleti utalásokkal. Szerencsére csak néha jelent meg némi orális szexre való utalás, az »unoma« rész pedig igen demagóg módon fejezte ki a közélet iránti általános undort, ami nem volt jó húzás.

Az viszont teljesen egyértelmű volt a legelejétől kezdve, hogy ez az István a Király teljesen más, mint a 30 éve bemutatott. Míg elődje egy magas minőségben elénekelt, zeneileg tökéletes előadás volt, addig a mostani a szereplők belső lelki vívódására helyezte a hangsúlyt, feláldozva a zenei élményt is ennek oltárán.

Mégpedig parádés módon. Hazudott-e a darabban Alföldi? Hát, nem. Az történt, hogy István belesodródott a nyugati kereszténység bűvkörébe, hogy beillessze egyfajta européer hangulatba az országot? Igen. Kért-e német segítséget ehhez? Igen. Erőszakkal ráerőltette-e az országra ezt az elképzelését? Igen. Tűzzel-vassal kiirtotta-e a magyarság kulturális hagyományait a cél érdekében? Igen. Akkor pedig miről beszélünk? Magyarugarozott-e István az adott történelmi szituációban, és szervilisen akart-e megfelelni az aktuális trendeknek? Igen. A 2013-as István, a Király, ezt mutatta meg precíz és kínos pontossággal.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 98 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Alföldi előadása a szereplők belső lelki vívódására helyezte a hangsúlyt..."

A belső lelki vívódás tárgya ... István a király kiherélése. Szerencsétlenenek!

Az István, a királyt a zenéje miatt imádtuk és kívülről fújjuk a dalait ( néha jobban, mint a mostani előadás szereplői).
Amellett az eredeti előadás is láttatón felmutatta a figurák belső vívódásait, hangulatában felülmúlhatatlanul.
Ez a mostani rendezés harsány, de nem katartikus, dehonesztáló és idétlen, zagyva (Koppány síránkozik, hogy pogánynak tartják, pedig Bizánc jelét magára vette, öt perc múlva pedig -fehár-lovat áldoz művérben tocsogva).
Szörényi meg szégyellje magát, hogy nevét adta ehhez.

A vívódás nem jelenti azt, hogy valaki elveszti a méltóságát. Már pedig István is, Koppány is egy nyöszörgő szánalmas figura lett. Egy ilyen István alapított volna államot?

Asztrik még megjelenésében is maffiózó keresztapaként vezényelte le az akkori "rendszerváltást". Géza csak egy megvető pillantásra méltatta, Gizella és István félve nézett rá, egyedül Koppány nem tartott tőle.

Jól mutatja az a jelenet, amikor Asztrik ráordít a tömegre, amelyik pogány módon és nem kersztény énekkel akarja temetni Gézát.

Koppány is csak másodszorra tudja előcsalni a megfélemlített tömeget, hogy meghallgassa őt.

Az az érzésem, mintha Alföldi a külföldi segítséggel végrehajtott 56-os hatalomváltást idézte volna.

Történelem hamisítók, vagy a történelmet nem ismerők

A kedves szerzőnek mielőtt az írásnak nekifogott, át kellett volna nézni a történelem könyvet, s akkor talán nem állít olyanokat, amelyeknek semmi közük a valósághoz és még Alföldi interpretációját is meghamisítja.

Azt írja a szerző; Az történt, hogy István belesodródott a nyugati kereszténység bűvkörébe, hogy beillessze egyfajta européer hangulatba az országot? Igen. Kért-e német segítséget ehhez? Igen. Erőszakkal ráerőltette-e az országra ezt az elképzelését? Igen. Tűzzel-vassal kiirtotta-e a magyarság kulturális hagyományait a cél érdekében? Igen. Akkor pedig miről beszélünk?

Nos arról beszélünk, hogy ez a történek valaminek a folytatása az okozata. Az ok pedig korábbi keltezésű. István nem belesodródott, hanem egyrészt készen kapta az alapokat, másrészt csak előre lehetett menni és nem lehetett visszafordulni.

A törzsszövetségben Géza fejedelem került a csúcsra, amikor a törzsszövetségen belül villongások voltak -ahogy István idejében is - ugyanakkor a külső ellenség is aktivizálta magát. Két hatalmas ellenség fenyegetett; Bizánc és a Német-római Birodalom. Közülük az utóbbi volt az erősebb, melyet a későbbi történelmi események is igazoltak. A fejedelemség fennmaradását saját erőből a két tűz között nem lehetett megoldani, ezért az egyik ellenséggel meg kellett egyezni. Ennek tett eleget Géza fejedelem, majd ezt folytatta István király is, aki a fejedelemség helyett létrehozta a királyságot, befejezte az államalapítást. A kereszténység pedig úgy kerül a képbe, hogy ebben a történelmi korban a vallásnak, egyháznak fontos szerepe volt az államirányításban. Ezért hibás az a szemlélet, amely egy kort egy későbbi kor felfogásával - speciális magyar liberális - akar bemutatni, magyarázni, értékelni és a mondandóját összegezni. Alföldi interpretációja egyveleg, történelmietlen és művészileg értéktelen számomra.

Nos ezen siklott át kínos precizitással Alföldi és az írás szerzője is.

Ez az előadás egy közepes képességű rendező sznob hívei részére kiizzadt gyenge produkciója.

Kár vesztegetni rá a szót.

Semmit bnem adott hozzá a műhöz, inkább unalmassá tette és kiábrándítólag hatott.

Erre mondta Arany János: " Gondolta a fene"

Bővebben kifejthető véleményed is van a darabról?

Amíg mások elmondják az érveiket, te szokásod szerint kedvenc szavad, a narancs felhasználásával minősítesz.

Jó lenne látni valamit a szellemi képességeidből is, már ha van neked ilyened.

Második elemista korimban -mindenféle zenei előképzettség nélkül - betévedtem egy templomi hangversenyre.Bach fúgákat játszottak az orgonán, azt hittem, a mennybe repülök, és Bartók szarvassá változó fiai elvarázsoltak, egész életemre megjegyeztem a zeneszerzők nevét.
Most, nyolcvan harmadik évesen ellenkező előjelű élmény okozott majdnem ájulást:elviselhetetlen volt az Alföldi féle István király, három percnél tovább nem bírtam hallgatni.

Bplusz!

kedves balliberális droidok, akik mindenki mást aki nem ért veletek egyet, narancsosnak tituláltok, néha nem ártana gondolkozni is, nemcsak a balliberális megmondó emberek kijelentéseit szajkózni.
Amennyiben igaznak fogadjuk el az állítást, hogy Alföldi interpretációja a jelen időnek is szól és István egyben Orbán is – akivel kapcsolatban mindig idézitek „Az unión kívül is van élet.” kijelentést – akkor viszont az MSZP/SZDSZ illusztris vezetői is ide tartoznak, hiszen az uniós megállapodást az MSZP-SZDSZ kormánykoalícióban lévő Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László írta alá.

Mindezek alapján Koppány megszemélyesítője – kizárásos alapon – nem lehet más, mint Vona Gábor és a Jobbik.

Kérdezem akkor Alföldi interpretációja a Jobbik mellet teszi le a voksot?

Nem vitatkozom veled, mert haragszom rád. :-) Igaz csak egy kicsit, mert adós vagy, pedig az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, tartja a közmondás.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés