István végre a helyére került

2013. augusztus 22. 9:01
Alföldi előadása a szereplők belső lelki vívódására helyezte a hangsúlyt, feláldozva a zenei élményt is ennek oltárán.

„Be kell vallanom, hogy meglehetős fenntartásokkal ültem le megnézni az Alföldi rendezte István, a Királyt. Tartottam tőle, hogy öncélú és szenzációhajhász látványelemekkel fogja teletűzdelni az előadást, hadd pukkadozzon az a polgár. Abban sem voltam teljesen biztos, hogy lesz-e kellő alázat a rendezőben, hogy ne használja fel a darabot saját politikai véleménye artikulálására és ne legyen tele aktuális közéleti utalásokkal. Szerencsére csak néha jelent meg némi orális szexre való utalás, az »unoma« rész pedig igen demagóg módon fejezte ki a közélet iránti általános undort, ami nem volt jó húzás.

Az viszont teljesen egyértelmű volt a legelejétől kezdve, hogy ez az István a Király teljesen más, mint a 30 éve bemutatott. Míg elődje egy magas minőségben elénekelt, zeneileg tökéletes előadás volt, addig a mostani a szereplők belső lelki vívódására helyezte a hangsúlyt, feláldozva a zenei élményt is ennek oltárán.

Mégpedig parádés módon. Hazudott-e a darabban Alföldi? Hát, nem. Az történt, hogy István belesodródott a nyugati kereszténység bűvkörébe, hogy beillessze egyfajta européer hangulatba az országot? Igen. Kért-e német segítséget ehhez? Igen. Erőszakkal ráerőltette-e az országra ezt az elképzelését? Igen. Tűzzel-vassal kiirtotta-e a magyarság kulturális hagyományait a cél érdekében? Igen. Akkor pedig miről beszélünk? Magyarugarozott-e István az adott történelmi szituációban, és szervilisen akart-e megfelelni az aktuális trendeknek? Igen. A 2013-as István, a Király, ezt mutatta meg precíz és kínos pontossággal.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 98 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Alföldi előadása a szereplők belső lelki vívódására helyezte a hangsúlyt..."

A belső lelki vívódás tárgya ... István a király kiherélése. Szerencsétlenenek!

Az István, a királyt a zenéje miatt imádtuk és kívülről fújjuk a dalait ( néha jobban, mint a mostani előadás szereplői).
Amellett az eredeti előadás is láttatón felmutatta a figurák belső vívódásait, hangulatában felülmúlhatatlanul.
Ez a mostani rendezés harsány, de nem katartikus, dehonesztáló és idétlen, zagyva (Koppány síránkozik, hogy pogánynak tartják, pedig Bizánc jelét magára vette, öt perc múlva pedig -fehár-lovat áldoz művérben tocsogva).
Szörényi meg szégyellje magát, hogy nevét adta ehhez.

A vívódás nem jelenti azt, hogy valaki elveszti a méltóságát. Már pedig István is, Koppány is egy nyöszörgő szánalmas figura lett. Egy ilyen István alapított volna államot?

Asztrik még megjelenésében is maffiózó keresztapaként vezényelte le az akkori "rendszerváltást". Géza csak egy megvető pillantásra méltatta, Gizella és István félve nézett rá, egyedül Koppány nem tartott tőle.

Jól mutatja az a jelenet, amikor Asztrik ráordít a tömegre, amelyik pogány módon és nem kersztény énekkel akarja temetni Gézát.

Koppány is csak másodszorra tudja előcsalni a megfélemlített tömeget, hogy meghallgassa őt.

Az az érzésem, mintha Alföldi a külföldi segítséggel végrehajtott 56-os hatalomváltást idézte volna.

Történelem hamisítók, vagy a történelmet nem ismerők

A kedves szerzőnek mielőtt az írásnak nekifogott, át kellett volna nézni a történelem könyvet, s akkor talán nem állít olyanokat, amelyeknek semmi közük a valósághoz és még Alföldi interpretációját is meghamisítja.

Azt írja a szerző; Az történt, hogy István belesodródott a nyugati kereszténység bűvkörébe, hogy beillessze egyfajta européer hangulatba az országot? Igen. Kért-e német segítséget ehhez? Igen. Erőszakkal ráerőltette-e az országra ezt az elképzelését? Igen. Tűzzel-vassal kiirtotta-e a magyarság kulturális hagyományait a cél érdekében? Igen. Akkor pedig miről beszélünk?

Nos arról beszélünk, hogy ez a történek valaminek a folytatása az okozata. Az ok pedig korábbi keltezésű. István nem belesodródott, hanem egyrészt készen kapta az alapokat, másrészt csak előre lehetett menni és nem lehetett visszafordulni.

A törzsszövetségben Géza fejedelem került a csúcsra, amikor a törzsszövetségen belül villongások voltak -ahogy István idejében is - ugyanakkor a külső ellenség is aktivizálta magát. Két hatalmas ellenség fenyegetett; Bizánc és a Német-római Birodalom. Közülük az utóbbi volt az erősebb, melyet a későbbi történelmi események is igazoltak. A fejedelemség fennmaradását saját erőből a két tűz között nem lehetett megoldani, ezért az egyik ellenséggel meg kellett egyezni. Ennek tett eleget Géza fejedelem, majd ezt folytatta István király is, aki a fejedelemség helyett létrehozta a királyságot, befejezte az államalapítást. A kereszténység pedig úgy kerül a képbe, hogy ebben a történelmi korban a vallásnak, egyháznak fontos szerepe volt az államirányításban. Ezért hibás az a szemlélet, amely egy kort egy későbbi kor felfogásával - speciális magyar liberális - akar bemutatni, magyarázni, értékelni és a mondandóját összegezni. Alföldi interpretációja egyveleg, történelmietlen és művészileg értéktelen számomra.

Nos ezen siklott át kínos precizitással Alföldi és az írás szerzője is.

Ez az előadás egy közepes képességű rendező sznob hívei részére kiizzadt gyenge produkciója.

Kár vesztegetni rá a szót.

Semmit bnem adott hozzá a műhöz, inkább unalmassá tette és kiábrándítólag hatott.

Erre mondta Arany János: " Gondolta a fene"

Bővebben kifejthető véleményed is van a darabról?

Amíg mások elmondják az érveiket, te szokásod szerint kedvenc szavad, a narancs felhasználásával minősítesz.

Jó lenne látni valamit a szellemi képességeidből is, már ha van neked ilyened.

Második elemista korimban -mindenféle zenei előképzettség nélkül - betévedtem egy templomi hangversenyre.Bach fúgákat játszottak az orgonán, azt hittem, a mennybe repülök, és Bartók szarvassá változó fiai elvarázsoltak, egész életemre megjegyeztem a zeneszerzők nevét.
Most, nyolcvan harmadik évesen ellenkező előjelű élmény okozott majdnem ájulást:elviselhetetlen volt az Alföldi féle István király, három percnél tovább nem bírtam hallgatni.

Bplusz!

kedves balliberális droidok, akik mindenki mást aki nem ért veletek egyet, narancsosnak tituláltok, néha nem ártana gondolkozni is, nemcsak a balliberális megmondó emberek kijelentéseit szajkózni.
Amennyiben igaznak fogadjuk el az állítást, hogy Alföldi interpretációja a jelen időnek is szól és István egyben Orbán is – akivel kapcsolatban mindig idézitek „Az unión kívül is van élet.” kijelentést – akkor viszont az MSZP/SZDSZ illusztris vezetői is ide tartoznak, hiszen az uniós megállapodást az MSZP-SZDSZ kormánykoalícióban lévő Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László írta alá.

Mindezek alapján Koppány megszemélyesítője – kizárásos alapon – nem lehet más, mint Vona Gábor és a Jobbik.

Kérdezem akkor Alföldi interpretációja a Jobbik mellet teszi le a voksot?

Nem vitatkozom veled, mert haragszom rád. :-) Igaz csak egy kicsit, mert adós vagy, pedig az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, tartja a közmondás.

Azért a lájkot tőlem is megkaptad. :-)

Egy speciálisan magyar balliberálisnak ezt hiába magyaráézod úgysem fogja érteni, felfogni. Ők csak a korbácsot meg a ketrecet értik. Esteleg még a banánt.

Alföldinek azért volt néhány jó ötlete is.

Ilyen volt Géza megjelenítése, egyesítése a regössel, mintha arra utalna, hogy félresiklottak az ő eredeti szándékai.

Jó volt István és Gizella érdekházasságának kidomborítása.

Asztrik keresztapa jellegét már említettem, de hát akkor az egyház, háta mögött a nyugattal nagyhatalom volt. Ezt a támogatást követelték meg Istvántól is.

A hatalom körüli haszonlesők ábrázolása erőteljesebb volt.

Viszont bántó és ízléstelen volt Varga Miklós és Nagy Feró szerepe, a kocsmai, piros-fehér-zöld szászlós ócska kis magyarkodók megjelenítése. Rájuk nézve is, meg a darab adott jelenetében, mint a régi hagyományokhoz ragaszkodók lesajnálása is.

Bántó volt Torda egyszerű drogossá történő lefokozása, a harcra készülődés rock koncertté redukálása. Azon kívül Koppány drogos, önkívületi állpotban történő ábrázolása.

A Szent Korona által jeképezett bezártságunk, vagy kirekesztettségünk pedig létezik, hiszen sem geránok, sem szlávok nem vagyunk, természetes szövetsünk itt, e tájon nincs. Kérdés, ki van a rácson kívül és ki van belül?

Válaszok:
Kvasztics Fedor | 2013. augusztus 22. 10:34

Alföldi - saját szexuális beállítottságát - e téma túlhangsúlyozásával, naturális "bemutatásával" kompenzálja. Igaz, amit mindig állítottam róla: megfelelő gátlástalansággal jár el ahhoz, hogy a fél-, negyedműveltek hörögve elaléljanak, már a neve hallatán is.
Valójában művészileg egy senki. De így, ezért nagyon kártékony.
Az önazonos emberekben nem tehet kárt, kegfeljebb keserű szájízt okozhat számukra.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2013. augusztus 22. 10:45

Szóval, sem germánok, sem szlávok nem vagyunk - kapkodó írás következménye a sajtóhiba.

Úgy tudom, Alföldi operát is rendezett. Ott is feláldozta a zenei élményt a szereplők lelki vívódásának kidomborítása miatt?

Oscar Riovanelli:
Alföldi "Egy frusztrált pojáca, aki pökhendiséggel, kényszercinizmussal pótolja a tehetséget, a mondanivalót. Egy senki, a senkik közötti valaki."
Ezek szerint nem tévedtem.

Alfölditől ez volt várható. Volt egy-két jó ötlete, de nagyon lapos történetet csinált belőle.

A fejedelem halála utáni, két siránkozó főúr, és egy maffiózó, mindent uraló főpap történetét. Úgy mondanám, hogy mellébeszélt a darab lényegét illetően.

Ez az írásod is valótlanság, mint a többi.

- Te magad magad írtad le számtalan esetben, hogy SZDSZ-es liberális vagy. Az SZDSZ pedig önmagát baloldalra helyezte el. Tehát balliberális. Az, hogy droid vagy beírásid tanusítják. Erre kár szót vesztegetni.
- Senkitől soha nem vártam el, nem követeltem meg, hogy egyet kell velem érteni. Ez fizikai lehetetlenség lenne. Ilyent csak az állíthat, aki önmagát mindenki főlé emeli. Ez te vagy.
- Mindadig nem minősítem a vitapartnert, amig ezt ő nem kezdeményezi. Konkrétan most sem minősítettem senki, csak általánosan fogalmaztam meg. Úgy látszik te magadra vetted. Biztos van rá okod.
- Nem érzem magam különbnek - bár van néhény személy akinél igen - és vitában szállok bárkivel, ha értelmét látom. A vita során az állításaim mellett érvelek, s a cáfolataim mellé mindig odeszem a forrás helyét is. Hozzászólásiam tartalmában megjelennek a horizontális és vertikális elemek egyaránt és nem egyetlen számból, történetből vonok le következtetést, hanem igyekszem a teljes komplexitásra. Úgy gondolom ennek elvárása a vitapartnertől nem a nagyképűség jellemzője. Liberálisként ezzel egyet kellene, hogy értsél.

Vajon liberális vagy belsőleg is, vagy csak a köpenyeg a magadra kent festék az?

Obulus mennyiszer írjam le még, hogy az állítás, még nem bizonyság. A te esetedben pedig kimondottan - kimondatlanul is - hazugság.

Az olvasatomban 1990-et követően nem létezik baloldali párt. Az SZDSZ siha nem volt baloldali és demokratikus sem. Ugyanolyan összetett volt a vezetése, tagsága és szimpatizáns tábora, mint az összes többi pártté. Már a választások után kialakultak a párton belüli táborok és többen távoztak. A párt pedig egyre rosszabb lett és a népszerűsége is elkopott, s végül oda került, ahova való. Az MDF is így járt, amely soha nem hordozta magán a párt jegyeit, csupán a fórumét. Ezért töpörödott folyamatason és erre az "i"-re a DI féle mentalitás végleg rátette a pontot.

Mindegyik párt, izmus így fog járni - csupán idő kérdése - amelyik elveszti a többséggel való kapcsolatát, amelyik szűk érdekek mentén valósítja meg kormányzati feladatait és ebből fakadó célokat.

Így jár a művész is, aki öncélúan akarja megváltoztatni a többséget, rákényszerítve saját felfogását, akaratát.

A ködös jelképrendszer nem jelent semmit, csak a folyamatos megújulás hirdetésének kényszere hozza létre. Ha egyszer idegen az emberek természetes felfogásától, az nem az embereket minősíti.

Ez a liberalizmus csődje is. A társadalmat akarják kényszeresen megújítani, de mivel nincs más ötletük, a felépítmény adva van, így az alapjait kezdik ki, a devianciák erőltetésével. Nem különbözik semmivel sem a szocialista embertipus kisérletétől.

A műveltséget nem ez jelenti. Én is tudomásul veszem, de aztán semmi több. Csak mosolygok azon, amikor a szakma egymásnak készíti az alkotásokat nulla, vagy minimális közönség mellett.

Valmivel természetesebb a

"nemzetinemzetimélymagyarmagyarnemzetinagyonmélyésmagyar kultúra" - ha már így nevezed - erőltetése"

előtérbe helyezése, mint a homoszexuálisok problematikájának végtelenített előadása, propagálása, a kisebbségek jogainak és mindenféle emberi jogoknak mindig a konfliktusra, de soha nem a megoldásra törekvő mantrázása.

Egy befulladt kisérlet erőltetése. Végigéltem a szocializmus, a szocialista embertipus létrehozásának kisérletét, a gyakorlatot illetően minden téren legnagyobb részben ugyanazokat a fő motívumokat látom, mint akkor. Ugyanolyan személyiségek, ugyanolyan jellemek.

De hát mitől lenne más, ha azonos a kiindulási alap?

Minden politikai oldal, minden ideológia kinál egy felfogást. A ballibek a másságot akarják rám erőltetni, ez még talán rendben is lenne, de a természetellenes másságot azért nem fogadom el.

Ráadásul ők a legkevésbbé toleránsak, miközben ezt maguk felé mindenkitől megkövetelik.

A magyarságtudat terjesztése - elég szomorú, hogy erre szükség van - azért mégis csak természetesebb.

Én sem zárkózom el különféle irányzatok elől, legfeljebb egyikből elég öt perc, a másikat tovább tudom nézni, olvasni, hallgatni, de olyan is volt, hogy megtetszett.

Alföldi rendezéséről sem mondta csak rosszat, voltak benne nekem tetsző momentumok, de egészében nem tetszett. És ettől még nem követelem, hogy Alföldit ássák el több méter mélyre, tegye a dolgát felfogása szerint.

Erőltetett a hasonlat. Ráadásul Vidnyánszky és Alföldi viszonylatában te már most el tudod ezt dönteni?

Ízlésbeli kérdésekben nem szívesen vitatkozom, mert a szubjektív véleményalkotás mindenkit megillet, és szélsőséges eseteket kivéve - például a vizeletben ázó feszület - csak véleménynek van helye, ítéletnek nincs.

Borítékolom neked: húsz év múlve Alföldinek a nevére, s az ő "művészetére" igen kevesen emlékeznek majd.

A kényszerítésnek több féle formálya létezik. Az interpetáció is lehet erőszakos, éppúgy, mint egy festmény, vagy zenei darab, egy regény, egy írás éás mindegyik kifejezhet politikai nézetet, tartalmat, mondanivalót.

A "Végzi a dolgát, mint bárki más." mondat pedig egy semmit mondó frázis.

A művészet nem lehet öncélú és művészi elismertségéhez közegre van szükség és nem haverokra, fizetett ügynökökre. Az a mű amelyhez értelmezést kell írni az olvasatomban nem tekinthető művészi alkotásnak, mert abba minden belemagyarázható, még az ellenkezője is.

Egész másról írtam. Te félreértettél. Ugyanakkor mégis engem igazolsz, amikor ezt írod: Ha egy művész 4%-ot meg tud szólítani, az már a saját álláspontjával hatást tud kifejteni.
Ezt nevezem rákényszerítésnek, amely közvetetten valósúl meg.

Nézz körül és sok esetben látni fogod a zenés darab címének teljesűlését; Egy bolond százat csinál.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában