Sztori is kell, nem csak zene – Kultúra új köntösben a Tranzit Fesztiválon

2013. augusztus 24. 16:58

Írta: Terján Nóra
A kőszegi Tranzit fesztivál szombati kerekasztalán Ókovács Szilveszter, Csiszár Jenő, Baricz Gergő és Pély Barnabás magas- és popkultúráról, a kultúra új köntöséről, eladhatóságáról és a tehetségkutatókról beszélgetett.

A kultúra új ruhája

A vitát vezető Lukácsy György, a Heti Válasz újságírója először az Operaház igazgatójának tette fel a kérdést: bejött-e az intézmény szélesebb réteget megszólítani kívánó plakátkampánya? Ókovács Szilveszter szerint az új közönség felé való nyitás a populáris kultúra eszközeivel nem riasztotta el az oldschool, vaskalapos operalátogatók nagy többségét, így lényegesen több nézőt nyertek vele, mint ahányat elveszítettek. A Tosca tulajdonképpen egy thriller – mutatott rá, a darab plakátja pedig szerinte jó példája annak, amikor a populáris kultúra eszközeinek segítségével, nyitottsággal megszólítható, felnevelhető egy új operaközönség. Annyit ér a művészet temploma, amennyien bemennek – húzta alá.

Csiszár Jenő kiemelte, hogy a célirányosság, fogyaszthatóság rendkívül fontos akár egy operaprogram terjesztésénél is. A Dal zsűrije szerint akár könnyű, akár komolyzenéről van szó, a műfajok közötti átjárhatóság elengedhetetlen. A tehetségkutatókra áttérve Csiszár emlékeztetett: az első, '61-es Ki mit tud volt a választóvíz: ekkor ugyanis beemelték a közönséget a játékba, az „ezerfejű cézár” döntött, kit emeljen fel. Baricz Gergő, az X-faktor egyik felfedezettje a hirtelen nyakába szakadó országos ismertséget a saját bőrén tapasztalta meg. Szerinte lelkileg nehéz túllépni a felfokozott reakciókon. Míg más végigjárja a sikerekhez vezető utat, van mögötte tapasztalat, ő néha azt érezte, hogy ugyanezt nem munkával érte el, nincs mögötte valódi tartalom, és máris mélyvízbe pottyant. Egy tehetségkutatóban indulóra sok esetben olyan stílusokat is ráhúznak, melyek tulajdonképpen nem is az adott énekes valódi arcai.

 
Eladhatóság, bulvármédia
 
Pély Barna, aki a Megasztár óta regionális versenyeken is zsűrizik, illetve 13 éve tanít jazzéneket, elmondása szerint évi kétezer gyereket hallgat meg. Szerinte jóval magabiztosabbá válhat bárki a jó visszajelzéstől abban, amiben tehetséges. Csiszár emlékeztetett, hogy Pély ismeri a másik oldalt is, ugyanis '98-ban megnyerte a Kifutót – melyre az énekes elmondása szerint csak azért jelentkezett, mert az anyukája szerette volna, hogy a kisfia benne legyen a tévében. Az énekes szerint akkoriban nagyon más világ volt, csak a Megasztár idején szembesült a bulvármédia negatív hatásával. Baricz Gergő itt kiemelte, hogy a számos negatív élmény mellett fantasztikus dolognak tartja, hogy könnyen boldoggá tudja tenni az embereket akár csupán annyival, ha egy őt az utcán felismerő nénitől megkérdezi, hogy van.
 
Lukácsy György kérdésére, amely a bulvár sikerét feszegette, Csiszár Jenő szerint a válasz egyértelmű, elég csak megemlíteni ByeAlex megdicsőülését: Szilveszter maximum első parasztnak venné fel a Bánk Bánba – fejtette ki véleményét. A kultúra üzlet, ezt nem szabad elfelejteni – húzta alá. A gyártókat az érdekli, hogy kit tudnak eladni egy műsor után, nem pedig az, hogy ki a legtehetségesebb. A poppiac a néző előtt állítja elő a termékét, ez az ipar pedig iszonyatos pénzeket mozgat meg – hangsúlyozta. De mit jelent az X-faktor és mitől válik valaki eladhatóvá? A műsorvezető szerint van, akire egyszerűen oda kell figyelni, és van, amikor a marketing iparág úgy rakja össze a csomagolást, hogy ezt a hatást elérjék. Ókovács Szilveszter az élet nagy igazságtalanságának tartja, hogy egy operaénekesnek soha nem adatik ekkora figyelem, hiába van mögötte rettentő érték, tapasztalat és tudás. Bulvárízű megoldásokat kéne alkalmaznunk? – tette fel a kérdést az operaigazgató. Csiszár rákontrázott és felhozta példakánt Rost Andreát, illetve a volt sportoló Miklósa Erikát, akik világsztárok, és akikkel gyakorlatilag bármit el lehet adni. Ókovács bólogatott, ám nem tartja fairnek, hogy attól még, hogy egy operaénekes adott esetben egy kereskedelmi televízióban nem tud úgy kinyílni, ezért ne is tűnhessen fel pusztán a tehetségével. A média felületes, csak a szenzációra figyel oda – mondta, majd hozzátette: Andrea Bocelli sem vált volna akkora tenorrá, ha nem lenne vak. 
 
Baricz Gergő úgy véli, nem mindenki alkalmas tudatos zenefogyasztásra, ám zenét mindenki hallgatna, ezért előtérbe kerül a szappanopera-jelleg, a sztori jelentősége. Az énekes saját példájára emlékeztetett; a gyergyószentmiklósi fiú zarándoklata Budapestre, aki híd alatt aludt, csak hogy bekerülhessen a megmérettetésre, pedig a saját bevallása szerint nem is énekelt olyan jól, mint az ellenfelei. ByeAlex esete hasonló volt: az ismeretlenségből jött és minden sztárcsapatot lenyomott. Csiszár Jenő kiemelte, hogy a korábbi Music Television-ön már zene helyett valóságshow-kat adnak: a bulvár körítésre van igény. Ókovács rákontrázott: a sztori egy dolog, ám senkit sem érdekel, ha egy sebésznek nehéz gyerekkora volt, van egy abszolút mérce, a teljesítmény számít.
 
Licensz-e vagy?
 
Csiszár Jenő aláhúzta: a magaskultúrának nincs itt az ideje, az üzleti világban az számít, mi hozza a lét, ez pedig nem a magas irodalom, az opera vagy a komolyzene. A jelenség a műsorvezető szerint nem országspecifikus, hiszen a tehetségkutatók is licenszek, melyeket megvettünk.
 
Az állam csecsén lóg a magaskultúra – tette hozzá Ókovács Szilveszter. Az opera egy veszteséges és rendkívül költséges műfaj, hiszen kétszáz ember áll folyamatosan a színpadon, ezért amíg nincs kiépült mecenatúra-rendszer, az állami dotáció meg kell maradjon.
 
Nem kell licenszet venni – hozta fel Csiszár A Dal című műsort, melyben két alkalommal volt lehetősége zsűriznie a produkciókat. Ez a produkció a közszolgálat törekvése; korábban hasraütésre döntötték el, ki menjen az Eurovíziós Dalfesztiválra, és míg az első műsort bojkottálták a komolyabb hazai előadók, a másodikra megtört a jég a szakmában. Olyan, alternatívabb előadók is megmutatták magukat, akik nem kifejezetten Eurovízió-kompatibilis kategóriába esnek – érvelt Csiszár, aki szerint a nemzetközi vetélkedőre készülő dalnak tulajdonképpen annyit kell tudnia, hogy jól hangozzék egy szélgép előtt és nagyívű legyen. A Magyar Televíziónak az Ünnepi Könyvhéthez hasonló, zenei seregszemlét kéne csinálnia A Dalból – jelentette ki Csiszár Jenő, ahelyett, hogy licensz cirkuszokba folynánk, ahol azt is megmondják, az előadók milyen színű zoknit vegyenek fel. Akár könnyű, akár komoly, mindenki hallgassa és vegye a magyar zenét, mert tökjó – zárta a beszélgetést.
 
*
 
Fotó: Tranzit.

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Pély Barnabás??? Csiszár Jenő??? Popkultúra??? A hét vicce!!!! Erdős Péter sajnos már nem lehetett ott a tanácskozáson.

Megelőztél, ha még mindig ilyen formátumú figurák osztják az észt az több mint gáz!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés