Mi mindent gyalázott meg Alföldi?

2013. augusztus 26. 14:26

Írta: Kiss Brigitta
Régen kavart akkora vihart bármilyen alkotás, mint az elmúlt néhány napban az Alföldi Róbert rendezte István, a király.

Régen kavart akkora vihart bármilyen alkotás, mint az elmúlt néhány napban az Alföldi Róbert rendezte István, a király. Az, hogy viták lesznek körülötte, már akkor borítékolható volt, amikor kiderült: a Szörényi Levente-Bródy János szerzőpáros Alföldire bízza a kultikussá vált művet, hogy az kortárs előadást rendezzen belőle a 30. évfordulóra. A Nemzeti Színház lassan két hónapja leköszönt igazgatója pedig eleget téve a szerzői kérésnek hozta is a tőle megszokott stílust, amivel sokaknál kiverte a biztosítékot. Egyesek már tüntetésre is készülnek a budapesti bemutató idejére, mondván Alföldi Róbert meggyalázott szinte mindent a rendezésével. Na de mi mindent is?

Az kétségtelen, hogy zeneileg az előadás nem érte el az 1983-as István, a király színvonalát. Ez részben várható volt, hiszen míg anno a kor legendás énekesei vitték a főbb szerepeket (illetve kölcsönözték annak hangját, mint István esetében), és playbackről mentek a dalok; addig most minden élőben, némileg átdolgozva szólalt meg, és színészek próbálkoztak a legendás dalok eléneklésével – sajnos nem mindig sikerrel. Pedig zenés mű esetében nem hátrány, ha a benne szereplő dalok jól szólnak. De meggyalázta-e Alföldi az eredeti István, a királyt azzal, hogy ez most nem jött össze maradéktalanul?

Hozzányúlni egy ilyen kultikussá vált, sokak számára meghatározó, egyesek szerint pedig már-már „szakrális” műhöz veszélyes üzem. Alföldi Róbert viszont nem félt eltávolodni az eddigi historizáló újrarendezésektől, és a mába helyezte a több mint ezer éves történetet. Tette mindezt azért, hogy az István, a királyra az évtizedek alatt rárakódott patinától megtisztítva újra láthatóvá váljanak a szituációk, a szereplők dilemmái, hogy ne csak egy mesét lássunk az államalapításról, hanem értsük meg a mű valódi, és ma is aktuális mondanivalóját. A modern jelmezek, a Mercedes-en érkező Gizella, a pogányok sortüzes kivégzése, vagy épp a füvező, rocksztárnak öltözött Torda ezt segítő szimbólumok. Azzal gyalázta volna meg Alföldi ez eredeti István, a királyt, hogy egy kortárs feldolgozásban kortárs jelmezeket és kellékeket használt?

Alföldi nem valamiféle idilli, fenséges eseménynek ábrázolja az államalapítást, és István sem lesz hős: külföldi segítséggel ugyan megnyeri az így egyenlőtlenné váló csatát, de erkölcsi győzelmet nem arat. A nép sem őszintén, hanem csak kényszerűségből ünnepli őt. Bár egy ideje már tudjuk, hogy „a színháznak nem a valóságot, hanem az igazságot kell bemutatnia”, bármit jelentsen is ez, a valóság viszont mégis csak ahhoz áll közelebb, hogy maga az államalapítás csak annak szükségességéről és pozitív következményeiről megbizonyosodva válik ünnepelt történelmi eseménnyé. A korabeli emberek ugyanakkor valószínűleg ezt így nem látták, nem láthatták át; és kevésbé díjazták, hogy az addig megszokott hitviláguk, szabályrendszerük helyett valami egészen mást kényszerítettek rájuk. Az ősi szokás szerint a fejedelmi címre jogosan pályázó Koppányt is azért négyelték fel, hogy példát statuáljanak, és megfélemlítsék azokat, akik nem akartak István és irányvonala mögé besorolni – ami egyébként szintén a politikai viták Európa-szerte bevett megoldása volt akkoriban. Ennek a rendezői szabadságba bőven beleférő nyomatékos ábrázolása jelentené az államalapítás és a nemzet meggyalázását?

Nem kapott hófehér ábrázolást Alföldi rendezésében az egyház sem, amit a végén azzal tetőz be, hogy a vörösen világító keresztekkel döfik le Koppány híveit, mielőtt sortüzet engednének rájuk. Ugyanakkor ez sem más, mint erőteljes szimbóluma annak a ténynek, hogy a kereszténységet nem csak békésen, hanem erőszakkal is terjesztették a történelem során. A katolikus egyház ezt el is ismerte, bocsánatot is kért értük. Tényleg meggyalázta-e a kereszténységet vagy a katolikus egyházat Alföldi azzal, hogy egy (leegyszerűsítve) kereszténység vs pogányság ütközet ábrázolásakor utalt ezekre a történelmi tényekre?

A záró jelenetben Istvánt megkoronázzák, ám a hetedhét országra szóló koronázási buli ezúttal elmarad. Az újdonsült király a keresztek kíséretében betereli hátráló népét a korona alá, amely aztán rájuk zárul. Az emberek megpróbálnak kitörni, de végül beletörődnek a helyzetbe. István rákezd a Himnuszra, néhány sor után aztán a nép is bekapcsolódik. Együtt éneklik a Himnuszt királypártiak és „ellenzékiek”, és azok is, akik sehová sem tartoznak, szimplán csak „unják a politikát”. Mindenki együtt. Hogy ezt a zárását hogyan értelmezzük, azt Alföldi szokásához híven ránk bízza. De mi gyalázkodó volt ebben a Szent Koronára nézve?

Hogy Alföldi rendezése jó volt-e, vagy sem, az ízlés dolga, erről lehet, és érdemes vitatkozni. A mostani adok-kapok azonban sajnos nem erről szól. Hogy mennyire aktuális a mű mondanivalója a magyarok megosztottságáról, a békülésre képtelenségről, illetve arról, hogyan kényszeríti rá saját vélt, vagy valós igazát egyik oldal a másikra, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a bemutatót követő durva vita. Mintha szentségtörés lenne, ha valaki az eddigiektől eltérő módon értelmezi, illetve állítja színpadra a művet. Mintha általánosságban bűn lenne a másképp gondolkodás. Alföldi Róbert István, a királyában nem mesét és hősöket kaptunk, és provokált is a gondolatébresztés érdekében. De nem gyalázott meg semmit, csupán erőteljesebb eszközöket használva szembesített azzal: nem minden fekete és fehér.

Összesen 211 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Megy megint a szerecsenmosdatás, pedig mindenki számára nyilvánvaló lehet: Alföldi itt mindent és mindenkit lerántott a saját alpári szintjére: Istvánt, Koppányt, az egész államalapítást, konkrétan még a rendszerváltást is, Szörényit, Bródyt(ők meg észre sem veszik), a zenét mint komolyan veendő műfajt, stb.
Mindezt annak ellenére mondom, hogy nincs ellenemre, ha egy "kultikus" műhöz friss szemmel és intuícióval közeledik az újabb nemzedék. Ezt azonban nagyon eltolták.

Még maga is csak ilyen okádék majomkodáshoz tudja hasonlítani.
Palácsik Tímea esküvőjéről is beszél "az ország", pedig csak egy számító kis senkiházi k.

Most komolyan: nézzen magába: valóban tetszett Önnek az Alföldi-féle rendezés? A zenéje is? (Bár inkább zenebonának nevezném, kivéve talán Rékát)

Természetesen láttam mindkettőt. Félreért: nem a mondanivalóval nem értek egyet (az Ön által idézettek mind igazak), hanem azzal a szemlélettel és formai megvalósítással, aminek segítségével Alföldi gyönyörűen kiherélte a művet.
Akár hiszi, akár nem, úgy ültem le a tv elé, hogy félreteszek minden előítéletet, és élvezni akarom az új koncepciót. Nem sikerült.
Különösen (mint éneklő és zeneszerető embernek ) a silány hangok hasogatták a fülemet.

OK. Szíve joga, hogy így érezzen.
Üdv

Bármely párt szervezhet tiltakozó akciót bármely színházi esemény ellen, ám számolnia kell azzal:
a közvélemény szemében ez visszaélés a politika erőfölényével a szegény művészek ellen.

Brigi egy nem mellékes körülményről megfeledkezik:
létezhet-e hősök, antihősök nélküli színház?
Gondolkodásmódját folytatva:
ha igen, s nincsenek semmilyen hősök, katarzis,
ebből következik:
végül is magára a színházra sincs szükség.
Nincs szükség színészre, rendezőre, talán a színházi személyzet egy része maradhat, ki tudja, milyen - talán celebekre épülő - rendezvény kiszolgálóiként.

Nekem nem tetszett Alföldi rendezése, de azt gondolom, hogy nem érdemes túl nagy hűhót csapni körülötte.

Szörényi valamiért, ő tudja, miért, belement, hogy Alföldi a saját stílusában rendezze meg a rockoperát. Azt azért tudhatta a szerző, hogy nem a megszokott formában fogja viszontlátni a művet. Nem biztos, hogy ésszerű lett volna részéről Alfölditől megtagadni ezt a lehetőséget, mert az is nagy viharokat eredményezett volna.

Egyébként pedig nem tudjuk, én legalább is nem tudom, honnét indult a dolog? Alfölditől, vagy Szörényitől?

Számomra kultikus mű az István, a király, de szentségtörésnek azért nem mondanám Alföldi rendezését. Kivéve azt, hogy zeneileg csapnivaló volt. De neki is adjuk meg a jogot, hogy úgy nyúljon egy műhöz, ahogyan megszoktuk tőle. Legfeljebb nem nézzük meg, nem fogadjuk el.

tudja valaki konkrétan miről szó a mű? mert nem Istvánról...

pedig otthon ő az háziasszony

:DD

A mindig is liberális, a konzervatív oldalt folyamatosan provokáló mandiner hozta önmagát. Már tényleg ideje lenne elhagyni, leválni a politikai légyfogóról...

A gyalázatos kommentelő alapmasszát Ön és az Önhöz hasonlóan gondolkodók alkotják. Több szerénységet...

Sőt, többségbe már Önök kerültek, ami nem azt jelenti, hogy kiszorították amagyarokat, pusztán annyit, hogy az igényesebbje már elhallgat, s nem ír ide. Készül a választásokra, hogy megakdályozzák az Önök nemzetrontó visszatérését.

Beszélgessenek jól egymással...

Azt elsőre tudni lehetett, hogy Alföldi milyen módon fog a műhöz nyúlni. Idézhetjük őt Luciferként - ahol egyébként azt kell mondjam, az előadás legjobbja volt - Nem adhatok mást, csak mi lényegem.

Alföldi lényeges vonásait ismerjük, de szerencsére nem a Himnuszt bízták rá, csak egy értelmező vitákra bőven lehetőséget nyújtó művet.

Nem akarokmmélyen belemenni, volt az előadásban jó ötlet, volt sértő beállítás, csodálom, hogy a szereplők elvállalták, Tudtommal Vikidál visszautasította, hogy szerepet vállaljon. De volt deheroizálás, és volt realista tálalás is. Ez utóbbit elárulom, a Szent Koronába történő bezáródásunk. Bezártak minket, vagy mi zártuk be magunkat?

És ha Koppánnyal együtt Bizánc jelét veszük magunkra? Ott talán jobban járunk?

Végtelen elvi vitákat folytatunk valamiről, és ha már az előbb utaltam az Ember tragédiájára, akkor most a bizánci színre hivatkozom. Vitáinkat a homo usion - homo iusion szintjén folytatjuk.

Ha jól emlékszem itt arról van szó, hogy Jézus azonos-e Istennel, vagy csak emberként hasonló hozzá? Vad indulatok dúlnak, és senki nem gondol arra, hogy ha a lényeget, Istent és Jézust senki nem teszi vita tárgyává, akkor mi az, amiért érdemes a végsőkig ellenségeskedni?

De ez már nem Alföldi István, a király rendezéséről szól, talán csak hangosan gondolkodtam.

Belehallgattam. Köszönöm, tetszik.

István, a király Kolozsváron
http://magyarnapok.ro/index.php/hu/cimlap/506-tisztazas-vegett-istvan-a-kiraly-kolozsvaron
Erről miért nem beszélünk?

Az Alföldi féle rendezés titka: bosszú az útilapuért!Nesztek Szent István, és még zeneileg is tönkrepocsékolta a művet!

Bplusz, a végén Alföldi Róbert nemcsak nagy művész, rendező, hanem még igazság osztó is lesz.
Ha ez így folytatódik a végén tényleg magam is transzvesztita leszek.

Nem tudom, Kiss Brigit meggyalázták-e, azért veszi ilyen könnyedén, mert már tudja, mélyebbre nem lehet jutni? De úgy érzem Kiss Brigit nem is lehetne meggyalázni, mert meggyalázta őt a sors azzal, hogy olyan lett, amilyen.

Azért vagyok zavarban, mert amit Alföldi kiemelt, az csírájában benne volt a darabban. Tudniillik egy jó adag történelemhamisítás a hazafi Koppányról, a külső erőkre támaszkodó Istvánról, és az erőszakosan terjesztett kereszténységről.

Alföldi rendezése kiemelte ezeket a tényezőket úgy, hogy nem hagyott meg mást. Ezek után nem mondom, hogy meggyalázta a darabot, de az értékeit kiüresítette.

Ja:

1. Külső erőkre, tudniillik Bizáncra Koppány támaszkodott, és nem azért, hogy szabadságunk megőrizze.

2. Az önálló magyar központi hatalmat Szent István védte meg.

3. A kereszténységet szakrális vezérként legitim módon vezette be, nem kellett ehhez semmiféle pogány ellenállást megtörnie.

Mindezek a tények sajnos magából a darabból nem derülnek ki, ezért volt tere egy Alföldi-féle rendezői koncepciónak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában