Kertész az Kertész

2013. szeptember 17. 8:25

Révész Sándor
NOL
Kertészt nem érdekli, melyik szavát hogyan lehet félreérteni, a félreértői meg sohasem akartak megérteni önmagukon kívül senkit.

„Kertészt nem érdekli, melyik szavát hogyan lehet félreérteni, a félreértői meg sohasem akartak megérteni önmagukon kívül senkit. Tök mindegy, hogy Kertész a holokausztbizniszt a németeknek tulajdonítja, az a zsidóknak lesz tulajdonítva, tök mindegy, hogy Kertész nem a saját művét véli Nobel-díjra érdemtelennek, hanem a díjosztókat az osztásra, ez is azoknak a tökfilkóknak szolgál igazolásul, akik akkor sem fogták föl a Sorstalanságot, ha véletlenül a kezükbe került.

Másfél évtizede még vita folyt Kertész értőinek és értékelőinek körében is arról, lehet-e termékeny ez az egyetemes depresszió. Radnóti Sándornak akkor még hangsúlyoznia kellett ezt: »vegyük a Kertész által is felidézett szilénoszi gondolatot, amely azt mondja, hogy a legjobb meg sem születni. Miért ne lehetne ilyen szélsőségesen sötét világlátás alapján nagy művészetet kicsikarni?«

Az a helyzet, hogy van nagy művészet, amit csak így lehet kicsikarni. Például Máraié, Camus-é, akiket Kertész a legközelebb érez magához. Minden Kertész-provokáció onnan indult, abból a villamosból, ahol Köves Gyuriból a táborból hazatérve kiszakadt, hogy amit érez, az a Gyűlölet, és aki iránt érzi, az a Mindenki. A sorshívő áldozatokkal együtt, akik úgy élték meg a pokol stációit, mint amelyek jönnek feléjük, mintha nem létezett volna a lábuk, amellyel léptek feléjük. Az áldozatok belefoglalása a Mindenkibe a Sorstalanság félelmetes erejű, kiszárított, hűtött, szenvtelenített szövegével – ehhez kellett akkora bátorság és energia, amit csak az egyetemes pesszimizmusból és a félértési lehetőségek iránti érdektelenségből lehet meríteni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 50 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Még egy holokauszt-bohóc .... Révész Sándor, aki megmagyarázza mit írt le Kertész.
Röhej!!

Van benne valami félelmetesen szép, hogy egy (Nobel-díjas!) ÍRÓ szavait kell egy firkásznak magyaráznia.
Ha ez így van, két opció lehetséges:
1. Szegény Kertész rohadtul rossz író, ha félreérthetik szavait
2 Őszinteségi rohamát nem bírják elviselni a szintén érintettek.

Utóbbira tippelek.

Ragyogó eszmefuttatás. És milyen igaz!
Üdv

Válaszok:
Burmann | 2013. szeptember 17. 11:27

Na végre.

Megtudhatjuk, hogy hogy "kell" érteni azt, ami egyértelmű.

Annyira sajnálom Kertészt, pedig a Nobel díjával igazán nem szorul rá.
Túlélte, sokakkal együtt, hazajött, előtte az egész élet és azért mégiscsak egy neki lejtősebb pálya várta, mint azokat, akik nem élték át azt, amit ő, bár ki az az állat, aki ezt irigyelné.
Viszont serdülő fiúként szembe kellett néznie a borzalommal, beleértve azt is, h. talán vki. más helyett kapta az élet esélyét.
Talán nem lett volna törvényszerű, h. 45 tavaszán a gyűlölet legyen az alapvető életérzése. Annyi minden lehetett volna a gyűlölet helyett.
A Sorstalanságban számomra az anyag érdekes, ez egy megmenekülés regény. Abban a háborúban Magyarország hadszíntérré vált, kő kövön nem maradt és ha kevés lett volna a konkréten a háborúban elesett honfitársunk, jött a kicsi robot, amiben százezerszám haltak meg azok, akik "megúszták" a háborút. Elveszett a majdnem teljes vidéki zsidóság, azután lassan mindenki vesztes lett, aki 45 előtt vitte valamire. Olyan sok tehetséges ember lett a partvonalon kívülre üldözve, h. talán a rendszer 90-es, a régi formában való bukása részben a gondos káderpolitikának is volt köszönhető.
A háború után, lazításként, jött a Rákosi korszak, amelyben ugy-e a jó Kuncze szerint a letartóztatottak bántalmazása tiltva volt.
Hogy nem szakad rá az ég!
Kertészt meg lehet érteni, ezek után Berlin egy álom lehetett a számukra.
Az, h. végül hazajött magát kezeltetni a magyarság tagadó nyilatkozata után tulajdonképpen szomorú.
A nyilatkozataival végső soron mindenkit megsértett, aki olyan szerencsés volt, h. származása révén nem lett üldözött, mint ő.
Ezt a szörnyűséget németek találták ki, németek teremtették meg ennek a borzalomnak a lebonyolítási lehetőségét és egész Európában megoldották, h. meg is történjen.
Voltak helyek, mint Tiso Szlovákiája, Románia, ahpl nem kellett német megszállás a végrehajtáshoz, mint Magyarországon, önként, a németekkel fej fej mellett megoldották.
Volt egy zsidó diákkori barátnőm. Egyszer azt mondta, ha én szlovák lennék, nagyon útálnám a magyarokat, van képük a Kárpát medence térképe előtt állva időjárást jelenteni minden este, magyar nevű szlovákiai városokat megemlítve.
Este jobban figyeltem, vékony fehérrel rajta voltak a térképen az országhatárok. Barátnőm családja szlovákiai gyökerű, ha ott maradtak volna, nem lett volna alkalma a 2000-es évek végén magyarútáló szlováknak képzelnie magát. Ez azután egy hosszú barátság vége lett.
Nem tudom, mi lesz ennek a meg nem értésnek a kifutása.
Valószínüleg valamiféle szolidaritásnak ki kéne alakulni az ország vétlen népével kapcsolatban azokban, akik végső soron itt boldogultak, ezt az országot választották lakóhelyűl, bár sokan közülük válogathatnának, velünk ellentétben.
Hogyan várhatja el a toleranciát az, aki a legkevésbé sem toleráns, pl, a többségi vallással kapcsolatban? Szerintem nem igazán. Bármilyen szomorú, de a tiszteletnek, szeretetnek, megértésnek valamilyen fokon kölcsönösnek kéne lenni.

"A nyilatkozataival végső soron mindenkit megsértett..." Igen. Mindenkit. A zsidókat, a magyarokat, a Nobel-díj bizottságot, mindenkit, aki él.
De ez őt már nem érdekli. Bántásra bántással válaszol.
...és nagyon nem tetszik neki a világ állapota. (Félek, hogy joggal.)

Válaszok:
Agnieszka | 2013. szeptember 20. 23:58

Nem tudom, volt-e a világ állapota valamennyire is rózsás. Voltak itt már cifra dolgok, igazi rabszolgaság, nem is olyan régen, kisgyerekek a tyúkfarmokon és a bányákban és így tovább, akár a kínai kulturális forradalomig, sőt Ruandában a tuszik lemészárlásáig.
Sokan közülünk nagyon szerencsésnek érezhetik magukat.
Nagyon sok aggasztó dolog van, pl. a szeméthegyek és az erölcsi értékek az utóbbi időben kialakult viszonylagossá válása, de talán a sok-sok probléma majdcsak megoldódik, mert lesznek emberek, akiknek fontos lesz, h. a világ mégiscsak a jó felé változzék.
A bántásokat meg majdcsak elfelejtjük, pro és kontra és őszintén kívánom Kertésznek, h. Pécsett, amennyire csak lehet, segítsenek rajta.

Válaszok:
marko11 | 2013. szeptember 21. 9:45

Lehet, hogy részletkérdéseken tudnánk vitatkozni, de felesleges, mert az általunk igaznak vélt megállapításoknál sokkal fontosabb az a tiszta hang, az tárgyilagos, de mégis reményt keltő hang, amit TE képviselsz.
Jó lenne, ha egyre több Agnieszka lenne!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában