Vidnyánszky, a lojális kisember

2013. szeptember 18. 11:51
autognomia
Hacsaknem
Egyáltalán nem az a baj Vidnyánszkyval, hogy a jobboldalhoz lojális, hanem az, hogy folyamatosan fröcsög még mielőtt bármit is bizonyított volna.

Úgyhogy egyáltalán nem az a baj Vidnyánszkyval, hogy a jobboldalhoz lojális, hanem az, hogy folyamatosan fröcsög még mielőtt bármit is bizonyított volna. Nagyon helyes, hogy hisz színháza igazságában, ám ez akkor volna igazán értékelendő tulajdonság, ha mások színházának igazságát nem akarná fáradhatatlanul és eszelősen megkérdőjelezni. Főleg nem úgy, hogy tíz percet látott belőle.

Olyan színházszerető emberként, aki szerint az Alföldi-féle színháznak pontosan ugyanolyan létjogosultsága van, mint a Vidnyánszky-félének, mindenképpen telt házas előadásokat, és zajos sikereket kívánok a felszentelt (!) Nemzeti igazgatójának. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy az ilyen ostoba nyilatkozatok egyáltalán nem ezt az ügyet szolgálják. Félek, hogy akinek az egyetlen objektív mérce saját kirekesztő igazsága, az politikai segítség nélkül igencsak alulmarad. Félek, hogy akik mostanig a Nemzeti Színházba jártak, egyáltalán nem díjazzák ezt a sokadik lekicsinylő minősítést. Szomorú lenne, ha kilincselni kellene a teltházért, de ennél sokkal szomorúbb lesz ezért a kudarcért másokra mutogatva magyarázkodni.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 22 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mellesleg milyen vircsaft az amikor Vidnyánszky szervez egy europai Nemzeti Szinházak találkozóját és elküldi a felkérő meghívó leveleit akkor az Osztrák Burgtheáter ballibsi igazgatója közliu, hogy nem járatja le magát, hogy egy széljobb náci szinházba eljöjjön vendégszereplésre. Na ezek után elmennek Alföldi és cimborái a busba. Mellesleg ilyen barmokat nem kell meghivni és levegőnek kell nézni.

A legszebb az egészbe, hogy aggodik a Magyar szinházi életért és ezért a Magyar kulturáról egy konferenciát kéne rendezni, párbeszédet, de ezt BUDAPESTEN NEM LEHET AZ ISMERT ÁLLAPOTOK MIAT csak Bécsben.

Ez a faszi azt hiszi, hogy még mindig az Osztrák-Magyar Monarchiában él és Bécs dirigál.

Érdemes az egész cikket elolvasni.
A Magyar Hírlapban is megjelenhetett volna, de fordított címkézéssel.
A cikkíró pontosan azokat a vádakat sorolja, amelyeket a jobb oldali szimpátiával felruházott köröktől lehet(tett) hallani.
Komikusnak mondanám, ha nem lenne végtelenül elgondolkodtató.
Kinek van igaza? Felteszem mindkét oldalnak.
Én úgy gondolom a problémát az jelenti, hogy a művészvilág - a hazai biztosan - egy folyamatosan jelen lévő protest-környezetben formálódott azzá, ami.
Ez nem ma történt, hanem úgy 45-50 évvel ezelőtt és az a tiltakozó, rendhagyó attitűd máig élő gyökereket eresztett.

A probléma az, hogy közben - éppen a szabadelvű környezet kialakulása folyományaként -, arcot mert formálni a művészvilágban egy addig rejtőzködni kénytelen csoport is, amely ezzel a mindennel és mindig ellenkező felfogással szemben áll.
Akik nem az alternatív, hanem a való világ ábrázolásának a hívei.
És főként baj, hogy miként akkor, ma is politikai vetület torzítja a művészi világlátást.
Ha ezt nem sikerül oldani, ha a mára egysíkúvá silányodott értékrendből nem sikerül kiirtani az intoleranciát, akkor marad a szekértábor szerinti bősz egymásnak feszülés.

Talán az Alföldi féle felfogás híveinek be kellene látni, hogy nincs egzakt módszer az "értékes minőség" definíciójára.
Talán el kellene ismerni, hogy bár egyeseknek a lila a szép, másoknak a piros, vagy a zöld szín tetszik. És be kellene látni, hogy azok ugyan olyan szép színek, mint az ő lilájuk - néha netán még szebb is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában