Sokan félreértik azt ügyszeretetünket

2013. szeptember 25. 22:08

Csík János
hvg.hu
Vannak olyan előadók, akik átlépnek bizonyos határokat, de úgy hiszem, mi egészséges nemzeti öntudattal bírunk. Interjú.

Ma is előfordul, hogy a népzenét összemossák a nacionalizmussal, vagy magyarkodásnak tekintik.

Sokan félreértik azt a fajta ügyszeretetet, amit mi képviselünk. Vannak olyan előadók, akik átlépnek bizonyos határokat, de úgy hiszem, mi egészséges nemzeti öntudattal bírunk. A hagyománytiszteletnek nálunk sosem volt olyan vonulata, ami túlzásokba esett volna. Tisztelettel és alázattal fogadjuk a régi öregek igazi tudását, a falusi nép dalait. Számunkra a szív, a lélek és a pillanatok szépségének letükrözése a lényeg.

Mára ugyanakkor megváltozott a világ politikai-társadalmi felépítése, és már nincs olyan nagy jelentősége egy-egy nemzeti kultúrértéknek, mint anno. A globalizáció és az amerikanizálódás miatt háttérbe szorultak a nemzeti sajátosságok. Épp ezért éled most újjá a népzene, mert a Coca-Cola–mámorban az emberek igenis kíváncsiak rá, kik is ők valójában. Nekem is van számítógépem, nekem is van mobiltelefonom, és én is iszom kólát, de közben azt is nagyon fontosnak tartom, hogy ne feledkezzünk el a saját kultúránkról.

Both Miklós azt mondja, a magyar népzene gyakorlatilag már nem létezik. A fejlődése véget ért, mert az azt létrehozó, a globalizáció hatásaitól mentes társadalmi réteg eltűnt. Fellelhető még valahol a forrás?

Ahogy egyre kevésbé ünnepeljük a húsvétot, és a karácsony sem olyan, mint régen volt, úgy abból a falusi kultúrából és forrásból is egyre kevesebb van, ahonnan a népzene származik. Mégsem érzem, hogy végképp meghalt volna, mert a népzene olyan, mintha benne lenne a génjeinkben is.

Látom a közönség arcán, hogy jólesik nekik hallgatni, még akkor is, ha korábban nem találkoztak vele. A népzene világ életében a társadalmi, gazdasági, történelmi átalakulásokkal együtt változott. Mindig igazodott az akkori kornak megfelelő szórakozási formákhoz.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"úgy hiszem, mi egészséges nemzeti öntudattal bírunk."

De melyik nemzet iránt?

Aki a magyar népzenének párját ritkító gazdagságát, élő és aktiv működését nem látja, nem hallja meg, az vagy süket, vagy hiányzik belőle a magyarság értékei iránti fogékonyság, elfogadókészség.

"Ahogy egyre kevésbé ünnepeljük a húsvétot, és a karácsony sem olyan, mint régen volt,"

Liberálfasisztoid, alias bolsevik ideológiai vágyait, szándékait fogalmazza meg a szerző, és igyekszik valóságként beállítani azt. Ebből a mondatból csak az derül ki, hogy még csak nem is érti, halovány sejtelme sincsen a magyar családok lelki életének sajátosságairól, de bármilyen is legyen az, annál agresszivebben próbálja szétrombolni, eltagadni, átgyúrni a maga szubkultúrájának képére.

Ez is egy vélemény, bár nekem ezzel ellentétesek a tapasztalataim.

Amit nevezett Csík János leír, az negligálja a valóságot. Ha valaki nem találkozika népzenével, az nem azt jelenti, hogy nincsen.

A 60-as, 70-es, 80-as években is sokat eltemették, vagy éppen temetni szerették volna a magyar népművészetet. Annyi csupán a különbség, hogy abban az időben nem idegen kézen lévő és idegen érdekeket kiszolgáló médiabirodalmak nyomatták a kulturszemetet, hanem a kevés elérhető termék egy része (TV, rádió, néhány írott kiadvány) és számos sikeres program nagyobb ismertséget biztosított.

És az iskolákban is bővebb teret kapott a magyar műveltség megalapozása, mint az utóbbi, - különösen a liberálisok által uralt- években.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés