A tisztánlátás időszaka

2013. november 7. 9:57

Borókai Gábor
Heti Válasz
Gavra Gábornak a szocialisták nem tippet vagy dossziét adtak, amit ő feldolgoztatott vagy lehetőségeihez képest ellenőriztetett.

A szabadelvű sajtóelmélet szerint az újságírás legfontosabb feladata megakadályozni a kormányt határainak átlépésében. Ezért aztán azokra illik hiteles médiumként tekinteni, akik rossz fényt vetnek a kabinet tevékenységére, magyarul, ekézik vagy pokolra kívánják azt.

A videós eset most árnyalni látszik ezt a képet. Ez a történet arról is szól, hogy a tájékoztatás hitelességét nem ajánlatos pusztán a hírt adó médium és a kormány közötti távolsággal mérni. Kívánatosabb vizsgálni az információ viszonyát a valósághoz.

A bajai botrány révén a maga pőreségében mutatja meg magát a sajtó függetlenségének magyar változata. Eszerint a független média arról ismerszik meg, hogy főszerkesztője titokban érkezik a pártszékházba; a kézhez vett lejárató dokumentumot újságíróval nem is ellenőrizteti, csak jól beharangozottan megjelenteti. A munkából megspórolt időt pedig arra használja, hogy a tőle különböző konkurenciáját minősítgeti, pártkatonázza. Amíg le nem bukik.

Ahogy ezúttal is.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 30 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az úgynevezett szabad sajtó, „a független média arról ismerszik meg, hogy

főszerkesztője titokban érkezik a pártszékházba;

a kézhez vett lejárató dokumentumot újságíróval nem is ellenőrizteti,

csak jól beharangozottan megjelenteti. „

A rágalmakat, hazugságokat terjesztő újságírók a jövőben sem forognak semmiféle veszélyben:

„A gondatlan közzétételt viszont még sem szankcionálják, miután a kormánypártok - bár hétfőn még nem támogatták az alkotmányügyi bizottságban - végül megszavazták az erről szóló szocialista módosító javaslatot.”

Az újságírók könnyedén kibújhatnak a felelősségre vonás alól.

Egyszerűen csak tettetniük kell, hogy ők mérhetetlenül jó szándékú hülyék.

Ami normális ember számára világos, hogy hamis rágalmazó anyag, arról ők szemrebbenés nélkül állíthatják, hogy ők átlagon felül jóhiszeműek ezért ők jóhiszeműen tényként kezelték a hamisítást.

Régen, amikor az arisztokrácia is szerepelt a közéletben, születtek az Arisztid és Tasziló viccek, amelyek kifigurázták az arisztokraták, beltenyésztésből eredő hülyeségét.

Egyik vicc szerint Arisztid váratlanul hazatér és feleségét meztelenül az ágyban találja.

Mikor kinyitja a szekrényt, ott találja meztelenül Taszilót.

Megkérdezi Taszilót: Hát te mit keresel itt meztelenül a szekrényben?

Tasziló: Várok a 7-es buszra!

A tökkelütött Arisztid elfogadja a magyarázatot:

„Az Isten verje meg! Ez mindent ki tud magyarázni!”

A szabad sajtó újságírói is kimagyarázkodhatnak ugyanolyan egyszerűen, mint ahogyan a hülye arisztokrata Tasziló tette a régi viccben.

Így van.
A baloldali újságírók hajlamosak azt a (torz)képet festeni magukról, hogy ők aztán tényleg objektívak és függetlenek.
Most láthatjuk, mennyire (és ez esetben irreleváns, hogy Borókai a másik oldal mellett elfogult, hiszen valóban nem játssza a pragmatikus megmondó szerepét).

Válaszok:
belga | 2013. november 7. 14:05

"Borókai.......nem játssza a pragmatikus megmondó szerepét"
Ezt így kell érteni?
Mert ha igen ez érdekes megállapítás.
Ugyanis engem Borókaiban a mérhetetlen önteltségén túl pont az taszít a legjobban, hogy nemegyszer hangot ad annak, hogy ő és a HV a tárgyilagos, tárgyszerű újságírás csúcsa...

Ez engem jobban irritál, mintha vk vállaltan "oldali"- akármelyik oldal legyen is az.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában