Szegény kis Alföldi panaszai

2013. november 26. 10:27

Gajdics Ottó
MNO
Arra a színjátékra szeretném felhívni a figyelmet, amit manapság a legtöbb nézőtéren tapasztalhat a gyanútlan látogató, vagyis az előadó művészetnek álcázott gátlástalan és egyoldalú politikai kampányra.

„Ha elég darabot láttunk az eltelt egy év során, és benyomásainkat kiegészítjük a médiában gerjesztett kísérőjelenségekkel, úgymint kritika, nyílt levél, petíció, haveri interjú, demonstráció, a másként gondolkodó pályatárs előadásának megzavarása, akkor egyértelművé válik az önreflexió, az aktualizálás, a tükörbe nézés hamis lózungjai mögé rejtett pártpolitika. Mert teljesen függetlenül attól, Alföldi milyen rendező, felejthető epizód vagy korszakalkotó fejezet a magyar színháztörténetben igazgatói működése, Vidnyánszky kinevezésével stratégiai harcálláspontot veszített el a balliberális megmondóhad, ami miatt rendkívül ideges. És amikor ők idegesek, oda a demokrácia, összedől a jogállam, nincs féke az ellensúlynak, tehát tenni kell valamit. A színházban is.

Mondanivalóm hitelesebbé tétele érdekében Mundruczó Kornélt hívnám segítségül. (...) Azt nyilatkozta a neves rendező a HVG-nek: »A kőszínházak némi ráncfelvarrással, enyhe botoxszal próbálják eltüntetni, hogy nem jelen idejűek. Noha sokszor úgy érzik, valódi kritikai színházat hoznak létre, valójában a művészetet felhasználva és nézőik igényét kiszolgálva pártoskodnak.«

Gyönyörű mondat. Magam sem állítok mást, amióta csak a Páholy gondolata megszületett. Annyival azért kiegészíteném, hogy az úgynevezett »függetlenek«, ami alatt csupán annyi értendő, hogy nem kőszínháziak, ugyanezt csinálják. Több botoxszal, mellnagyobbítással, pénisznöveléssel azt akarják elhitetni, milyen ultra jelen idejűek. Ők azonnal reagálnak a nagy kérdésekre, a jelentős társadalmi problémákra a cigánygyilkosságoktól a korrupció terjedésén át a fiatalok elvándorlásáig. Vagy nem azonnal. Inkább olyankor, ha jobboldali kormány van hatalmon. (Megjegyzem, a művészetet felhasználva!) De – egymásról írott kritikáikat figyelve az a tapasztalatom – sokszor önmagukat sem tudják meggyőzni arról, ez-e a színház igazi útja.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 35 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A Heti Válasz legfrissebb számában Rudolf Péter beszél ritka okosan, ritka korrektül.

Válaszok:
Antigoné | 2013. november 26. 11:51

Tegnap az ATV-n volt vele interjú, nagyon tetszett.

Csak ennyit tudsz hozzáfűzni? Eléggé szegényes.

Ne hülyéskedj már Zokni! Ennyit értettél meg az interjúból?

Ha valakinek más a véleménye, mint a tiétek, arra minden mocskot rákentek. Jelző, jelző hátán. Így írtok ti. Így gondolkodtok ti. Rajongani kéne egy olyan emberért, aki a Nemzeti Színházban adott volna helyet a Trianon megnyerésén röhögő bocskorosoknak? Gajdicsra mondtok bármit is? Hát kik aludtak jegyre várva télen a hidegben az utcán a pénztár nyitásig? Ugye nem azt mondod, hogy akkorát alkotott Alföldi? Na akkor ki nyal kinek?
Összeférhetetlen libsik!

Te már rögtön tévképzetnek minősíted még látatlanban is azt, ami nem egyezik a te gondolkodásoddal.

Nem vagy te kissé beképzelt?

Hiányolom, hogy megindokoltad volna, miért tartod undorítónak.
Csak nem azért, mert más politikai elkötelezettségű, mint te?
Ez nagyon karcsú, indoknak pedig semmiképp sem elég.
Többre - gondolom - nem telik, így azután rólad is elmondható, miként az egész elcseszett balliberális kócerájról, hogy süllyedtek a jelentéktelenségbe; a frusztráltságotokat már csak meddő ökölrázásokkal tudjátok csillapítani. Egyre szánalmasabbak vagytok.

Hogy képernyőképes-e a Gajdics Ottó, annak eldöntése nem a te tiszted.
Minden esetre, a képernyő mellett még a Lánchíd rádió vezetését is képes ellátni - természetesen a te maximális egyet nem értésed ellenében.
Fel sem tűnik, hogy mekkora seggfejek vagytok?

Gajdics: "...egymásról írott kritikáikat figyelve az a tapasztalatom – sokszor önmagukat sem tudják meggyőzni arról, ez-e a színház igazi útja.”
--------------------------------------------
Ez tökéletesen így van; a szomorú az az egészben, hogy ez a pártosodás tönkreteszi a színházat, a színházi életet.
Nem erről kellene szólni a színházi világnak. És éppen ezért tartanám üdvözítőnek, ha a politikát erőltető színigazgatók, rendezők kifogynának ebből a közegből. Ha a színikritika nem aszerint szólna, hogy mennyiben felelt meg egy alakítás, egy rendezés, egy darab a csökött neoliberális életérzésnek, szájíznek.
Jó lenne túljutni végre az évtizedek óta kényszerűen elviselt bigott liberós vallásosságon.
Jó lenne a művészetet kirántani ebből a lehúzó ingoványból és visszaadni azt, amire hivatott, az emberek, a közönség tetszés- és kikapcsolódásvágyát, felüdülési igényét kiszolgálni.
Akik pedig a művészetet saját politikai és világnézeti képük, saját politikai pecsenyéjük sütögetésére, építgetésükre igyekeznek kihasználni, azokat mielőbb erről le kell szoktatni, vagy eltanácsolni.
Hovatovább, a művészeti élet szekértáborok harcává fajul, amire senkinek semmi szüksége.

Látható, hogy a bolsevik mentalitástól nehéz szabadulni. Ami vagy osztályharcban, vagy ideológiai csetepatéban manifesztálódik, de egy dolog folyamatosan tapasztalható. Mindig harc és mindig a másik fél eltiprására hegyeződik ki.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés