A televíziós reklám megérett a betiltásra

2013. december 4. 14:26

Puzsér Róbert
Facebook
A kábel- és internettévék korában az a korszakalkotó kulturális vívmány, amely a televízió, már anélkül is működőképes, hogy a tudatunkkal fizetnénk a tartalomért.

A rabszolgatartás gyakorlata évszázadokon át természetes volt, aztán betiltották. Ahogy a gyermekmunkát, az iskolai fenyítéseket, a tizennégy órás munkanapot vagy az azbesztet. Ma is küzdünk számtalan káros jelenség ellen, amilyen mondjuk a családon belüli erőszak vagy a cigaretta, és előbb vagy utóbb talán a fosszilis energiától meg a jelenlegi pártarisztokráciától is megszabadulunk.

A legveszélyesebb méreg azonban, ami ennek az országnak és ennek a civilizációnak a lelkét pusztítja, legális, és köszöni szépen, nagyon jól érzi magát. A televíziós reklámokról van szó. Arról a tudatot átmosó propagandafolyamról, amit időről-időre ugyan megszakítanak valóságshow-k vagy sorozatok, pusztító hatása azonban így is felmérhetetlen. Állandósult diszkomfortérzetért, pszichés betegségekért, generációk lelki megnyomorításáért felel, és legfeljebb azt érdemes mérlegelni, hogy milyen mértékben, az azonban nem lehet vita tárgya, hogy a legfőbb stresszforrás és az első számú közellenség.

A televíziós reklám megérett a betiltásra. A kábel- és internettévék korában az a korszakalkotó kulturális vívmány, amely a televízió, már anélkül is működőképes, hogy a tudatunkkal fizetnénk a tartalomért. Ma már a tévés reklám éppen olyan, mint a gyermekmunka. Gazdaságilag rendkívül profitábilis, egyszerű és gyors megoldás, ugyanakkor embertelen aljasság, mely az emberi tudatot áruvá silányítja és listaáron kiárusítja. A televíziós reklám már rég nem tájékoztatásra törekszik, de még csak nem is arra, hogy meggyőzzön minket ennek vagy annak a terméknek a kiválóságáról, ehelyett mocskos pszichológiai eszközökkel vesz rá bennünket olyan fogyasztói magatartásformákra és olyan áruk megszerzésére, amelyekre semmi szükségünk, de legalább jól elbasszuk az életünket, amíg a sok szarért küszködünk.

A televíziós reklám barbárság. Az állam milliárdokat költ oktatásra és mentális zavarok gyógyítására, emellett könnyelműen engedi, hogy cégek ezeken a területeken jóvátehetetlen károkat okozzanak. Eközben az állam maga is a televíziós reklám haszonélvezője, hisz négy évről négy évre a pártokat és a politikusokat szintén mosóporként varrják ránk azok a marketingesek, akik a tudatunk átmosásában a piaci termékek értékesítése során már kellően nagy tapasztalatot szereztek.

A televíziós reklámok betiltása nem tenné tönkre a televíziózást. Az előfizetéses tévé, amilyen például az HBO, valóban fair trade. Összehasonlíthatatlanul korrektebb üzlet a néző pénzét kérni a műsorokért, mint a tudatát. Minden háztartásnak alanyi jogon járhatna öt olyan reklámmentes csatorna, amit maga választ, és amit egy hónap elteltével bármikor lecserélhet. Ha többet akar, fizethet érte. Legyen a döntés valóban a távirányítókon keresztül az emberek kezében!

Hadd versenyezzen egymással az Éjjel-Nappal Budapest, a Hír TV és az HBO! Aki egyszer megrendeli az HBO-t, egy igényes könnyűzenei csatornát vagy egy olyat, ami színházi közvetítéseket emel be a programjába, az már nem fog visszaszokni a hulladékra. Nem sugárzik majd minden hullámhosszon Dosztojevszkij és Thomas Mann, de nem is ez a cél. Lassan, lépésről lépésre elindulunk a minőség irányába. Piacosítunk, demokratizálunk, megvédjük az emberi tudatot és az emberi méltóságot. Ez a program zöldnek, konzervatívnak, szocialistának és kapitalistának valamennyi számításom szerint egyaránt elfogadható. Le a reklámmal a képernyőről!

(Megjelent a Nevem Senki című hetilapban.)

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 11 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nagyjából egyetértek, bár az agymosás attól még nem szűnne meg, szerintem az lenne a legjobb megoldás, ha a gyerekeknek az iskolában tanítanák a különböző módszereket, hogy tudjanak védekezni ellene - ennek persze nagyon sokan nem örülnének (kereskedők, politikusok), de hosszabb távon megérné, ha sikerülne egy gondolkodó generációt kinevelni.

Ez igaz.

A televíziós reklám megérett a betiltásra. A kábel- és internettévék korában az a korszakalkotó kulturális vívmány, amely a televízió, már anélkül is működőképes, hogy a tudatunkkal fizetnénk a tartalomért.

De az már nem biztos, hogy a betiltás a megfelelő módszer. Bár a szabadosság gátlástalan bigott hívei a leg csekélyebb felügyeletet is kifogásolják, pedig az ellenőrizetlen agymosás véres következmlnyekkel jár.

Ha be kellene valamit tiltani, akkor az maga a liberálfasizmus. Aminek mindez csak a következménye.

egy magántulajdon, a saját pénzén milyen műsort ad(.........)ahhoz Önnek és senki másnak, semmi köze!
---------------------------------------------
Látszólag igaz, de csak látszólag.
Mert pl. a két legnagyobb kereskedelmi csatorna feltételekkel kapott frekvencia engedélyt. A műsorszerkezetet és tartalmat illetően előírásoknak kell megfelelniök.
Tehát nem igaz, hogy azt adnak, amit akarnak, mivel a társadalomra gyakorolt hatásuk felmérhetetlen lehetőséget hordoz.

Máskülönben pedig maximálisan nem értek egyet a reklámok betiltásának kérdésében. Egyrészt, mert a társadalmi rendszerünknek ellentmondó, másrészt pedig feltéve, de meg nem engedve, egy ilyen intézkedés össznépi ellenkezést váltana ki.

Ez az ötlet jellemző Puzsérra, a jó svádájú, ám meggondolatlan ötletekkel előállni, felszínes és látszólagos nagy igazságokat állítani szerető szélhámosra.
Mellesleg, én is szeretem az írásait olvasni, de Isten ments, hogy ilyen jellemek jelentős befolyást szerezzenek a közéletben.
Más a politika, a közélet és más a bombasztikus feltűnősködés.
Az előbbi unalmas, az utóbbi érdekes, de értékét tekintve a sorrendiség éppen fordított.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés