Jogegység első olvasatban

2013. december 19. 20:17
Kulcsár Anna
MNO
A Kúria azt a közkeletű nézetet fogadta el, amely szerint az ügyfelek bizonyos haszon, előny reményében vették fel a kockázatos devizaalapú kölcsönöket.

Első olvasásra úgy látszik: a Kúria azt a közkeletű nézetet fogadta el, amely szerint az ügyfelek bizonyos haszon, előny reményében vették fel a kockázatos devizaalapú kölcsönöket, hiszen a forinthitelért jóval magasabb kamatot kellett volna fizetniük. Ezt úgy fordíthatnánk le: aki ilyen körülmények közt is aláírta a szerződést, magára vessen. Nem éppen az ügyfelek mellett szól az a további megállapítás sem, amely szerint a bíróságnak arra kell törekednie, hogy a szerződés érvényben maradjon. Ez annyit tesz, hogy – ha netán pereskedésre kerülne sor – a kisebb hibát törölhetnék a megállapodásból, a lényeg azonban változatlan maradna: a tartozást meg kellene fizetni. Példaként említhető az az eset, amelyet pár hónapja bírált el a Kúria, és úgy rendelkezett, hogy az árfolyamréssel eltérései utólag korrigálhatók. Tegyük hozzá: az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelés problematikája egyelőre nem került terítékre, mert a legfőbb ítélkező fórum ebben a tárgykörben az Európai Bíróság ítéletére vár. (...)

Kevés figyelmet kapott, de talán az egyik legérdekesebb része a határozatnak, hogy vajon módosíthatja-e a bíróság a devizaalapú hitelszerződést. Az eddig nyilvánosságra hozott szövegből úgy látszik, szinte sohasem. A törvény szerint a módosítás akkor lenne lehetséges, ha a körülmények utóbb annyira megváltoznak, hogy ezzel sérül egy-egy ügyfél lényeges jogos érdeke. Ilyenkor a joggyakorlat általában az egyedi, személyes szempontokat mérlegeli. A Kúria most úgy látta: az elmúlt évek társadalmi, gazdasági változásai nem egy-egy esetben, hanem tömegesen okoztak hátrányt a bankok ügyfeleinek, ez pedig már egy másik kategória.

Emiatt a nem kívánt hatások kiküszöbölése nem bírói, hanem törvényhozói szerződésmódosítással történhet meg. A feladat visszakerült a jogalkotókhoz. Egy korábbi alkotmánybírósági határozat egyébként már rögzítette ezt a verziót. Az Alkotmánybíróság közvetlenül a rendszerváltozás után lehetővé tette, hogy az Országgyűlés három százalékról tizenkét százalékra emelje fel a régebben felvett lakásépítési kölcsönök kamatát. Az indok akkor az volt, hogy a társadalmi, gazdasági átalakulás miatt a költségvetés nem tudja tovább vállalni a szerződésben megjelölt kamattámogatást.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 46 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Követelem a Békemenet felvonulását Horváth András és családja védelmében!

Az 1991 költségvetési törvény alapján felszámolt 3 %-os építési kölcsön kivezetése nem egészen úgy történt ahogy a szerző írja, mert benne van 50 %-os tőkeátvállalás+piaci kamat. Emlékezetem szerint a 12 % 15 % volt.

A témával kapcsolatban javaslom elolvasásra, talán némi információ ebből is szerezhető.

http://kiszamolo.hu/van-e-devi..

A probléma gyökere pedig máshol keresendő.

Ha semmis a szerződés, akkor semmis a jelzálog is, mert a kettő összetartozik, a jelzálog a szerződés alapján jött létre. A banknak a semmis szerződés után meg van egy fedezetlen kinnlevősége.

Ezek után a bank törte volna össze magát az új szerződésért.

Még annyi kiegészítés, hogy akik a piaci kamatot vállalták később az OTP, ha a fennmaradó tőkerészt egy összegbe betörlesztette és nem volt elmaradása a felét elengedte.

Válaszok:
hátakkor | 2013. december 20. 7:28

Jellegzetes féligazság:
"A Kúria azt a közkeletű nézetet fogadta el, amely szerint az ügyfelek bizonyos haszon, előny reményében vették fel a kockázatos devizaalapú kölcsönöket."

Mert valójában a bankok kínálták előny kecsegtetésével a kockázatos devizaalapú hiteleket.

A kockázatból meg semmit nem akarnak magukra vállalni. Holott erre az elhárításra nem figyelmeztették az ügyfeleket.

Így azonban már értelmezhetetlen a Kúria döntése.

Akkor az OTP állami volt

Akik a szerződést semmissé kívánják tenni, azoknak ott volt a végtörlesztés. Adómentesen!

A forinthitelesek nagyobb szarban vannak arányaiban

Megismétlődik ez a pontatlan állítás, hogy az "Országgyűlés három százalékról tizenkét százalékra emelje fel a régebben felvett lakásépítési kölcsönök kamatát."

A történet úgy szólt, hogy a lakásépítési kölcsön kamata a teljes futamidő alatt 3 %. Az OTP felé pedig a költségvetés támogatásként a jegybanki kamat és a 3 % közötti rést megtéríti. A kormány ezt mondta fel és ezért került sor szerződés módosításra, pontosabban új szerződés kötésre. Több lehetőség között választhatott az adós. Ezek közé tartozott az is, ha a fennálló tartozás felét kifizeti egy összegben, a másik fele az állami költségvetést terheli. Én is ezt választottam.

Csak részben van igazad.

A hol laknának kérdés e témakörben nem releváns.

A bankok a devizaalapú hitelezésnél semmilyen kockázatot sem vállaltak, minden kockázatot a hitelfelvevőre hárítottak. Ugyanakkor a hitelezési melódiájukkal - 10 %, később 0 %-kos saját erővel hiteleztek - kockázatokat idéztek elő. Mivel a kereslet nőtt az árak is növekedtek. A kereslet drasztikus csökkenésével az árak csökkentek. Ennek következében amennyiben nem vontak be pótlólagos fedezeteket a vásárolt ingatlan nem fedezi a tartozást. A törvény viszont nem tartalmazza a magáncsőd intézményét, így a kamatok ketyegnek mindaddig, amíg a hitel kiegyenlítésre nem kerül. Amennyiben pótlólagos fedezeteket is bevontak, akkor azt is elveszti az adós.

Az egy dolog, hogy a szerződésben mi volt leírva és egy másik dolog, hogy a kormánykommunikációban folyamatosan az jelent meg, hogy rövidesen bevezetjük az eurót. Amennyiben ez megtörténik 2006-ban, de legkésőbb 2007-ben akkor a mostani probléma nincs. A kormánynak kellet volna látni már 2006-ban, hogy esély sincs az euró bevezetésre és megszüntetni a devizaalapú hitelezés lehetőségét. Ezt a bankok központjában a kockázatelemzőknek is látniuk kellet volna és vissza kellett volna állni. 2006-ban már nemzetközi közgazdászok jelezték, hogy bármikor bekövetkezhet a válság és ez Európát sem kerüli el. A kormány viszont azért nem lépett, mert akkor az építőipar teljesen leül és a GDP zuhanórepülésbe megy. A rossz költségvetési eredmények és az adósság növekedési miatt pedig beállt volna 2006-ban az ami megtörtént 2008 év második felében.

A válságból eredő kockázatokat egyenlően a jövedelmek arányban kell terhelni. Ezt a bankoknak és a vállalkozásoknak is viselniük kell. Nem lehet a teljeset a fogyasztóra terhelni. E témában tévedett az IMF is amikor feltételezte, hogy 1 %-os kiigazítás 0,5 %-os GDP csökkenéssel jár. 4 év eltelte után megvizsgálták, elemezték 30 ország tekintetében, s azt állapították meg, hogy tévedtek, mert nem 0,5 %-os a csökkenés, hanem átlagosan 1,3 %. Ez pedig azt jelenti, hogy van olyan ország ahol ennek a fel és van olyan ország ahol ennek a duplája. (Ez utóbbi igaz Magyarországra.) Ez pedig azt támasztja alá, hogy tévesen kezelték a válságot és mélyítették.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés